33. fejezet: Meglepetések 1. rész

Hát aki tud az tud. A jó pasikat mindig nagyon nehéz kifogni, de Alice-nak mindig sikerül. És általában a legjavából.
Kiderült, hogy David csak azért kenyerezte le az igazgatót, hogy Alice párja legyen a tavaszi bálon. Hát nem mázlista? Szóval megtudtuk, hogy a fiúk miért utasították vissza Alice-t.( David zsarolásának hatására nem mertek igent mondani a lánynak).
Miután mind ezt megbeszéltük visszamentünk az osztályba. Alig volt már benn valaki mert mindenki lent volt az aulában ahol táncórákat tartanak nekünk. Ettől az ötlettől az osztály nagy része nem ujjongott, de kibírtuk. Inkább egy szörnyű tác, mint egy még annál is szörnyűbb matek.
Csengetés után pár perccel megérkezett a tanárunk is. Alacsony nő volt hoszzú fekete hajjal. A járásán is látszott, hogy egy vérbeli táncos. Bemutatkozott és el is kezdte az első táncóránkat.
-Ma az angol keringőt gyakoroljuk.-jelentette ki és mutatta is az alaplépéseket. Miután nagyjából mindenkinek ment ( pár fiút kivéve a hátsó sorból akik végigökörködték az egészet) párba állított minket. Először felkérte Timet, hogy hadd mutassa meg a gyengébbeknek, hogy hogy mennek a lépések párban. Míg mindenki a párjával ,,táncolt” vagy szerencsétlenkedett Kate egyedül ácsorgott. Aztán mikor visszakapta a párját próbálta utánozni Ms. Scottott. Ez abból állt, hogy riszálta magát. Az osztály fiútagjai nem bírták kiállni röhögés és gúnyos megjegyzések nélkül:
-Nem a sarkon vagy! Vagy-Bocs ezért most nem kapsz pénzt, inkább nekünk kéne fizetni azért, hogy ezt végig kell néznünk.
Kate ezekkel a beszólásokkal mit sem törődött. Folytatta a táncolást. És ez ment óra végéig. Mikor kicsengettek mindenki megkönnybült. Szerintem még Tim is. Láttam rajta, hogy eléggé rosszul érzi magát ebben a helyzetben.
Az órák nagy része gyorsan eltelt a szünetekkel együtt amiben mindenki Kate-et cukkolta kisebb-nagyobb csípős megjegyzésekkel. A tetejében még Tim is leszólta a táctudását. Szegény lány a nap végére teljesen kikészült amit nem is csodálok. Még egy kicsit én is megsajnáltam. De ez az érzés elmúlt amikor a suli udvarára kilépve megpillantottam őt és Timet szenvedélyesen csókolózni. És nem úgy tűnt, hogy Kate erőltetné a dolgot. Mikor elsétáltunk mellettük Alice-al, azt hittem nekiugrok Kate-nek. Ha Alice nem szorította volna olyan erősen a kezem ki tudja mi lett volna...Alice szerint ez a szerelem. Szerintem meg a gyűlölet de mindegy...

***
Mikor hazaértem elhatároztam, hogy ma kihagyom a lovaglást. Nem lennék képes türtőztetni magam Alice nélkül, mert kiderült, hogy ma randija van Davidel ezért nem tudna jönni. Úgy döntöttem inkább ellátom jó testvéri teendőimet és vigyázok az öcsémre. Itt most arra gondolok, hogy egy házban vagyok vele amikor anyuék nincsenek itthon. És most nem voltak. Találtam egy cetlit a hűtőn ezzel kapcsolatban. Tömören annyi állt rajta, hogy elmentek valahova de mikor hazaérnek nagyon meg fogok lepődni. Megmutattam Zack-nek is az üzenetet de ő csak a vállát vonogatta:
-Honnan tudjam mi ez? Nekem sem mondanak el mindent!
-Valaki nagyon harapós kedvében van ma!-állapítottam meg.-Mi történt?
-Á semmi.-mondta Zack szomorúan és felbontott egy dobozos kakót.
-Na ne nézz hülyének jó? Tuti, hogy van valami, mert ez már az ötödik kakaód és csak akkor iszol ennyit ha bánt valami.
-Miért érdekellek most ennyire? Amúgy meg honann veszed, hogy az ötödik??
-Hé Zack, te az öcsém vagy! Sose érdekeltél!-boxoltam oldalba de ezt a kijelentésem inkább a szívére vette.-Hé nem úgy gondoltam! Tudod, hogy szeretlek!
-Persze, persze.
-Amúgy meg a kukában láttam azt a sok kakaósdobozt. Nem kellett hozzá sok ész, hogy kiderítsem ki itta meg. És mindig akkor iszol ennyit, ha baj van.
És akkor nagyon furcsadolog történt. Zack odajött hozzám és átölelt. Ilyen még sohasem történt, hogy az öcsém szabadakaratából megölelt volna. Tudtam, hogy ha ilyet képes volt tenni akkor biztos, hogy nagyon bántja valami. Hoszzú kérdezgetés után aztán kitálat.
-Szakítottam Tim húgával.
-Miért ti jártatok?-kérdeztem meglepetten.
Zack némán bólintott. Mondtam pár olyat, hogy minden rendben lesz, meg majd túlleszel rajta meg ilyenek, de Zack leállított.
-Hé nővérkém nyugi!-nézett fel rám vidáman.-Nekem nem szerelmi bánatom van csak elveszettem egy versenyt.
-Milyen versenyt?-néztem rá gyanakvóan.
-Hát, hogy kinek lesz a leghosszabb ideig csaja. Csak sajnos dobtak úgyhogy vesztettem.
-És mi volt a nyeremény?
-Egy psp játék.-mondta Zack büszkén.
-Igen?!-toltam el magamtól.-Hát így állunk? Kihasználjátok a lányokat? Mi az hogy fogadtok rájuk? Most nagyot csalódtam benned öcsi.
-Nem kell annyira felfújni a dolgot!-nyugtázott.-Csak egy fogadás volt. Ennyi.
Mondtam volna még pár kedves szót az öcsémnek, de csengettek.
-Ezt még fojtatjuk!-mondtam zack-nek és elindultam az ajtó felé.
Mikor kinyitottam meglepő látvány fogadott. Tim állt az ajtónkban egy csokor virággal.
-Szia Sarah!-mosolygott rám. A döbbenetettől először nem tudtam megszólalni, de aztán észbe kaptam:
-Ha ezt a virágot Zack-nek hoztad akkor benn van a konyhában. Ha nem akkor szia!-mondtam határozottan.
Tim erre a kijelentésre egy mosollyal válaszolt.
-Szóval kinek hoztad?-kérdeztem idegesen.
-Szerinted?
-Akkor szia!-mondtam és majdnem becsuktam az ajtót de Tim visszatartota.
-Kérlek, hadd beszéljünk! El szeretnék magyarázni dolgokat!
-Hát elég sok dolog van amit meg kéne magyaráznod.-gondolkodtam el.- Jajj, de bocsi. Sajna nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra.
-De szerintem az lennél ha tudnád mit akarok mondani. Csak hallgass meg! Ennyit kérek! És ha még utána is gyűlölöd a képemet akkor elhúzok. Oké?
Ez elég jó alkunak tűnt úgyhogy elfogadtam. És kicsit kíváncsi is voltam arra, hogy mit akar mondani.
De mielőtt még belekezdett volna leintettem.-Egy pillanat és jövök.
Tim bólintott úgyhogy befutottam a konyhába .
-Zack.-szóltam az öcsémnek.-Most menj el fagyizni jó? Adok pénzt is.
-Oké tesó! Máskor is kaphatok ilyen leszidást?-vigyorgott.
-Nem fogom ám elfelejteni, hogy még tartozom neked.-töröltem le a vigyort a képéről.-Ha hazaérsz még kapsz.
-Oké, oké.-mondta bűnbánóan.-Na akkor hol a pénz?
-Te!!!-mosolyogtam és beletúrtam az amúgy is kócos hajába és a kezébe nyomtam egy kisebb összegett. Nem akartam, hogy kiegyen a vagyonomból, ami így is épp elég szűkös.
-Ne már Sarah!-igazgatta a haját.-Tudod mennyi idő volt azt beállítani?
-Én azt hittem szimplán csak nem fésülködtél.-nevettem rá.-Na de menj már!
Miután Zack kimet a hátsó ajtón visszamentem Timhez aki még mindig az ajtóban ácsorgott.
-Hallgatlak.-mondatm és már bele is kezdett....

32. fejezet: Tiszta őrület

Egészen az irodáig futottunk. Mikor odaértünk éppen David lépett ki a helységből. Meglepődve vett észre minket. Nem értette mit keresünk itt óra közben. Alice viszonozta a tekintetét mert ő meg azt nem értette, hogy David-nak mi dolga van az igazgatónkkal.
-Hogy kerültök ide?-kérdezte David főleg Alice-tól de én válaszoltam helyette. Meglehetősen őszintén.
-Sikerült elérnünk a magyartanártól hogy a dirihez küldjön minket, aminek persze Alice marhára örül. És igen főként miatta kötöttünk ki itt.
Alice szúrós szemmekkel nézett rám.
-Hát ez esetben örülök nektek.-mosolygott ránk.
-Mért ha más lenne a helyzet nem örülnél hogy láthatsz?-kérdezte csípősen Alice. Szerintem a párválasztás miatt volt ilyen harapós és David-en vezette le a feszültséget.
-Hát akkor én most beszélek a dirivel.-mondtam halkan mert nem akartam hallani Alice dühkitörését.
-Hé, nem vársz meg?-nézett rám kérdőn a barátnőm.-Én is hibás vagyok hogy abban hogy itt kötöttünk ki szóval nem neked kell elvinned a balhét.
-Nyugi. Én már sokszor voltam itt. Az igazgató már meg sem fog lepődni. Sőt szerintem már hiányol is. De ha téged meglát tuti hogy kiakad és rám fogja majd, hogy én rontalak el. Szóval higgy nekem!Egyszerűbb ha csak én megyek be. Könyebben megúszom.
-De biztos nem baj?
-Nem dehogy. Ezzel csak nekem teszel szivességet.-mosolyogtam és már indultam is az iroda felé. A hátam mögül már hallottam is Alice mérges hangját ahogy Daviddal kiabál. Szegény srác...
Az irodában meglepő látvány fogadott. A mindig fegyelmezett és precíz igazgató most körbe-körbe táncolt egy Lady Gaga számra. Ez felért nekem egy egy hetes büntetéssel. Mondjuk a börtönben. Hosszú percek után tűnt fel neki, hogy ott ácsorgok az ajtóban falfehér arccal. Tudom, hogy fehér voltam mert látam magam az iroda falán lévő tükörben. Mit ne mondjak felértem egy vámpírral.
Mr. Gilbert lehalkította a rádiót és felém fordult:
-Szervusz Sarah! Ööö...remélem ez a ,,dolog” köztünk marad!-mondta zavarban.
-Hát..persze.-mondtam még mindig sokkosan.
-Tudod nem szokásom ennyire elengedni magam, de ma kivételt tettem.-próbált magyarázkodni.
-De miért pont ma?-kíváncsiskodtam. Érdekel, hogy mi az oka az igazgatóf urcsa viselkedésének. Ha lehet ezt így hívni.
-Az előbb volt itt egy fiatalember.-kezdte.-Nem tudom ismered-e.
-Ismerem. David.
-Igen. Szóval felajánlott az iskolánknak egy hatalmas összeget. Körülbelül annyit, hogy fel tudjuk belőle újítani az összes osztálytermet.
-Te jó ég!-lepődtem meg.-De hát az rengeteg pénz. És mégis mit kért cserébe?
-A barátnődtől kérdezd.-mosolygott rám sejtelmesen.
-Mármint Alice-től?-kérdeztem idegesen.
-Igen.
-De hát neki mi köze van ehhez az egészhez?-kíváncsiskodtam.
-Majd megtudod. De te miért is vagy most itt ifjú hölgy?-terelte el a témát.
-Hát az úgy volt...-kezdtem. Gondolkodtam valami épeszű magyarázatot kitalálni. Mert az, hogy lefikáztud a magyar tanárunk szerelését nem volt túl alkalmas. De semmi nem jutott eszembe ami kevés büntetéssel jár.
-Tudod mit?-mosolygott rám az igazgató már másodszor ezen a napon.-Elengedem a büntetésed bármit is tettél. Azzal a feltétellel, ha senkinek nem mondod el amit az előbb láttál.
-Köztünk marad.-mondtam.-Akkor mehetek is?
-Igen.-válaszolt és már indultam volna is kifelé de még hozzátette: Ha visszahallom valakitől ezt a kis dolgot akkor tudni fogom, hogy te mondtad el és annak szörnyű következményi lehetnek.
-Rám nézve?
-Nem majd rám.-zsörtölődött magában Mr. Gilbert.
-Hát, hogy magának szörnyű lenne az biztos, de akkor már tudom, hogy nekem is.
-Mindig is tudtam, hogy vicces lány vagy Sarah!-nevetett rám. ( 2 mosoly és 1 nevetés .E már igazán hihetetlen)
-Ezt elmondhatná a többi tanárnak is.-ajánlodtam.-Ők nem értik a vicceimet.
Kaptam még egy mosolyt de most már intett a kezével, hogy jobb lenne ha mennék. Igazából én se akartam töbet bizalmaskodni a dirivel.
Mikor kiléptem Alice sikoltozva jött oda hozzám. Valahogy éreztem, hogy köze van ennek a hatalmas örömnek David-hez.
-Mi van, ma már mindenki megőrült?-jutott eszembe az az őrült jelenet az irodában.
-Jajj nem.-vigyorgott Alice.-De el sem hiszed mi történt velem.
-Lehet, hogy el tudnám hinni.-mosolyogtam rá. Rám is átragadt az öröme.
Sajnos már nem tudta elmondani, mert megszólalt a csengő és több száz diák tódult ki a termekből. A hangzavarban még a saját hangunkat sem hallottuk úgyhogy bevonultunk a női mosdóba. Ott lekuporodtunk a földre és Alice belekezdett a mesélésbe.