-Hogy is kezdjem...-gondolkodott Tim miközben görcsösen szorongatta a virágot.
-Csak siess mert fogy a türelmem és az időm is.-sürgettem.
-Jó szóval...-mondta és a szemembe nézett.-Ma amikor elsétáltatok mellettünk Alice-el...
-Bocsi ha megzavartuk a gyengéd pillanataitokat. Nem direkt volt.
-Mi lenne ha nem vágnál folyton a szavamba?
-Jól van na. Folytasd.
-Szóval amikor elmentetek mellettünk akkor láttam a tekintetedet és rájöttem, hogy az enyém is pont ilyen lenne ha egy másik sráccal látnálak csókolózni. És akkor szívem szerint utánad rohantam volna és elmondtam volna hogy mindennél jobban szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni. De ott volt Kate és egyszerűen nem tudtam tőle elmenekülni. És rájöttem, hogy soha nem szerettem és soha nem is fogom, mert csakis egy lányt szeretek. És azt a lányt a napokban nagyon megbántottam. Ezt már nagyon bánom, de nem tudok változtatni azon ami megtörtént, pedig nagyon szeretném.-hadarta megállás nélkül. Fel kellett dolgoznom a hallottakat eltartott néhány percig amíg válaszolni tudtam.
-Mit változtatnála múlton?
-Nem lennék gyerekes és hülye. Nem kapnám fel a vizet egyből. Remélem érted.-mondta és most tényleg őszintén.
-Ez ugye tudod hogy nagyon nem stimmel?-néztem komolyan a szemébe.
-Mi? Miért?-lepődött meg.
-A gyerekes viselkedéseden nem tudsz változtatni, mert olyan vagy. És ezt most jó értelemben mondtam.-mosolyogtam rá. Nem tudom mi történt. Lehet, hogy megsajnáltam, lehet hogy tényleg megdobogtatta a szivemet, még annak ellenére is hogy újra összejött Kate-el. Fogalamam sincs. Viszont ezek után az események rohamtempóban pörögtek.
Mikor Tim látta rajtam, hogy egy kicsit megenyhültem kicsit ő is feloldódott. Beszéltünk a lovakról, a suliról. Kate-ről és rólunk is.Nem tudom, hogy történt de szerelmet vallot. És ez most nem az az előző bocsánatkéréses verzió volt, hanem az az igazi. Elmondta, hogy már mióta megismert angyon tetszem neki, meg hogy nem ismer hozzám hasonló lányt....És még sok más hasonló bókot amitől persze csak úgy olvadoztam. És be kellett látnom, hogy én is ugyanígy vagyok Tim-el, csak ezeket az érzéseket még magamnak sem mertem bevallani. Mikor Tim befejezte már csak a reakciómra várt, de én a döbbenettől amit a felismerés okozott nem tudtam megszólalni. A szememmel a földet pásztáztam mikor a fiú közelebb lépett hozzám és kezével gyengéden végigsímított az arcomon. Ösztönösen a szemébe néztem. Tim egyre jobban közelített felém. Már szinte a lehelletét is éreztem. A gyomromban ébredezni kezdtek a lepkék, amiket eddig mindig elfolytottam. De most más volt. Annyira szerettem volna megcsókolni Tim-et, de eddig még vagy nem mertem vagy nem volt rá lehetőségem. És tessék...Most itt volt a kiváló alkalom.. Közelebb hajoltam Tim-hez... ám ababn a pillanatban nyílt az ajtó és meghallottam anyu vidám hangját. Tim-el ösztönösen elhúzódtunk egymástól és mikor beléptek a szüleim úgy álltunk egymás mellett mint két jó gyerek. De meglepetésemre nem egyedül jöttek. Ott sétált mögöttük egy fiú kócos szőke hajjal, kék szemeivel, fekete izompólóban, csőnadrágban, és menő deszkás cipőben...Hát igen...Ő volt Cortez...A régi pasim. Egy lovardába jártunk és ott ismerkedtünk meg.
Úgy látszik nekem a lovas pasik jönnek be. Úgy két évig jártunk és csak azért szakítottunk mert én elköltöztem és tudtam, hogy nem folytathatjuk úgy a kapcsolatunkat, hogy alig látjuk egymást. Hát mit ne mondjak elég nehéz volt elfelejteni. Ahogy megpillantott szélesen rám mosolygott gyönyörű mosolyával. Annyira megdöbbentem, hogy nem is tudtam mit mondani. Végül Cortez törte meg a csendet:
-Szia Sarah!-fordult felém mosolyogva.-És szia...
-Tim.-fejezte be helyette a mondatot a fiú.
-Szia Tim.-mosolygott Tim-re Cortez, de mivel látta, hogy ezt nem viszonozzák felém fordult:-De jó téged újra látni.
-Téged is.-nevettem el magam és nem tudom, hogy az örömtől vagy a meghatottságtól e de a nyakába ugrottam. Annyira hiányzott a széles mosolya, a megnyugtató hangja....egyszóval mindene. Mert azzal, hogy elköltöztünk, nem csak a pasimat, hanem a legjobb fiúbarátomat is elvesztettem. És ez a kettő mindennél jobban fájt.
Tim eléggé kellemetlenül érzete magát és nem is tudta nagyon mire vélni a történteket. De azt talán már leszűrte, ki is Cortez. Felém fordult és zavartan elmosolyodott majd elköszönt. Tőlem is, anyuéktól is és Corteztől is. Bár az utóbbi egy kicsit nyers ,,csá”-t kapott köszönésként. Tim még az ajtóban visszafordult felém: Este hívlak.
Én bólintottam. Nem tudtam megszólalni és nem először ezen a napon. Egy megdöbbentő vallomás és a régi barátom hirtelen felbukkanása bőven elég volt egy napra. Sőt szerintem még sok is...
