Sziasztok!
Az utóbbi időben sajnos eléggé hanyagoltam a blogjaimat, de a napokban nézegettem a hozzászólásokat és elég sokan kérték, hogy ne hagyjam lógva ezt a történetet. Kíváncsi lennék hányan olvasnátok szívesen. Kérlek jelezzetek vissza :)) potyára nem szeretnék írni.
Előre is köszönöm.
xoxo Annah

34. fejezet: Meglepetések 2. rész

-Hogy is kezdjem...-gondolkodott Tim miközben görcsösen szorongatta a virágot.
-Csak siess mert fogy a türelmem és az időm is.-sürgettem.
-Jó szóval...-mondta és a szemembe nézett.-Ma amikor elsétáltatok mellettünk Alice-el...
-Bocsi ha megzavartuk a gyengéd pillanataitokat. Nem direkt volt.
-Mi lenne ha nem vágnál folyton a szavamba?
-Jól van na. Folytasd.
-Szóval amikor elmentetek mellettünk akkor láttam a tekintetedet és rájöttem, hogy az enyém is pont ilyen lenne ha egy másik sráccal látnálak csókolózni. És akkor szívem szerint utánad rohantam volna és elmondtam volna hogy mindennél jobban szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni. De ott volt Kate és egyszerűen nem tudtam tőle elmenekülni. És rájöttem, hogy soha nem szerettem és soha nem is fogom, mert csakis egy lányt szeretek. És azt a lányt a napokban nagyon megbántottam. Ezt már nagyon bánom, de nem tudok változtatni azon ami megtörtént, pedig nagyon szeretném.-hadarta megállás nélkül. Fel kellett dolgoznom a hallottakat eltartott néhány percig amíg válaszolni tudtam.
-Mit változtatnála múlton?
-Nem lennék gyerekes és hülye. Nem kapnám fel a vizet egyből. Remélem érted.-mondta és most tényleg őszintén.
-Ez ugye tudod hogy nagyon nem stimmel?-néztem komolyan a szemébe.
-Mi? Miért?-lepődött meg.
-A gyerekes viselkedéseden nem tudsz változtatni, mert olyan vagy. És ezt most jó értelemben mondtam.-mosolyogtam rá. Nem tudom mi történt. Lehet, hogy megsajnáltam, lehet hogy tényleg megdobogtatta a szivemet, még annak ellenére is hogy újra összejött Kate-el. Fogalamam sincs. Viszont ezek után az események rohamtempóban pörögtek.
Mikor Tim látta rajtam, hogy egy kicsit megenyhültem kicsit ő is feloldódott. Beszéltünk a lovakról, a suliról. Kate-ről és rólunk is.Nem tudom, hogy történt de szerelmet vallot. És ez most nem az az előző bocsánatkéréses verzió volt, hanem az az igazi. Elmondta, hogy már mióta megismert angyon tetszem neki, meg hogy nem ismer hozzám hasonló lányt....És még sok más hasonló bókot amitől persze csak úgy olvadoztam. És be kellett látnom, hogy én is ugyanígy vagyok Tim-el, csak ezeket az érzéseket még magamnak sem mertem bevallani. Mikor Tim befejezte már csak a reakciómra várt, de én a döbbenettől amit a felismerés okozott nem tudtam megszólalni. A szememmel a földet pásztáztam mikor a fiú közelebb lépett hozzám és kezével gyengéden végigsímított az arcomon. Ösztönösen a szemébe néztem. Tim egyre jobban közelített felém. Már szinte a lehelletét is éreztem. A gyomromban ébredezni kezdtek a lepkék, amiket eddig mindig elfolytottam. De most más volt. Annyira szerettem volna megcsókolni Tim-et, de eddig még vagy nem mertem vagy nem volt rá lehetőségem. És tessék...Most itt volt a kiváló alkalom.. Közelebb hajoltam Tim-hez... ám ababn a pillanatban nyílt az ajtó és meghallottam anyu vidám hangját. Tim-el ösztönösen elhúzódtunk egymástól és mikor beléptek a szüleim úgy álltunk egymás mellett mint két jó gyerek. De meglepetésemre nem egyedül jöttek. Ott sétált mögöttük egy fiú kócos szőke hajjal, kék szemeivel, fekete izompólóban, csőnadrágban, és menő deszkás cipőben...Hát igen...Ő volt Cortez...A régi pasim. Egy lovardába jártunk és ott ismerkedtünk meg.
Úgy látszik nekem a lovas pasik jönnek be. Úgy két évig jártunk és csak azért szakítottunk mert én elköltöztem és tudtam, hogy nem folytathatjuk úgy a kapcsolatunkat, hogy alig látjuk egymást. Hát mit ne mondjak elég nehéz volt elfelejteni. Ahogy megpillantott szélesen rám mosolygott gyönyörű mosolyával. Annyira megdöbbentem, hogy nem is tudtam mit mondani. Végül Cortez törte meg a csendet:
-Szia Sarah!-fordult felém mosolyogva.-És szia...
-Tim.-fejezte be helyette a mondatot a fiú.
-Szia Tim.-mosolygott Tim-re Cortez, de mivel látta, hogy ezt nem viszonozzák felém fordult:-De jó téged újra látni.
-Téged is.-nevettem el magam és nem tudom, hogy az örömtől vagy a meghatottságtól e de a nyakába ugrottam. Annyira hiányzott a széles mosolya, a megnyugtató hangja....egyszóval mindene. Mert azzal, hogy elköltöztünk, nem csak a pasimat, hanem a legjobb fiúbarátomat is elvesztettem. És ez a kettő mindennél jobban fájt.
Tim eléggé kellemetlenül érzete magát és nem is tudta nagyon mire vélni a történteket. De azt talán már leszűrte, ki is Cortez. Felém fordult és zavartan elmosolyodott majd elköszönt. Tőlem is, anyuéktól is és Corteztől is. Bár az utóbbi egy kicsit nyers ,,csá”-t kapott köszönésként. Tim még az ajtóban visszafordult felém: Este hívlak.
Én bólintottam. Nem tudtam megszólalni és nem először ezen a napon. Egy megdöbbentő vallomás és a régi barátom hirtelen felbukkanása bőven elég volt egy napra. Sőt szerintem még sok is...

33. fejezet: Meglepetések 1. rész

Hát aki tud az tud. A jó pasikat mindig nagyon nehéz kifogni, de Alice-nak mindig sikerül. És általában a legjavából.
Kiderült, hogy David csak azért kenyerezte le az igazgatót, hogy Alice párja legyen a tavaszi bálon. Hát nem mázlista? Szóval megtudtuk, hogy a fiúk miért utasították vissza Alice-t.( David zsarolásának hatására nem mertek igent mondani a lánynak).
Miután mind ezt megbeszéltük visszamentünk az osztályba. Alig volt már benn valaki mert mindenki lent volt az aulában ahol táncórákat tartanak nekünk. Ettől az ötlettől az osztály nagy része nem ujjongott, de kibírtuk. Inkább egy szörnyű tác, mint egy még annál is szörnyűbb matek.
Csengetés után pár perccel megérkezett a tanárunk is. Alacsony nő volt hoszzú fekete hajjal. A járásán is látszott, hogy egy vérbeli táncos. Bemutatkozott és el is kezdte az első táncóránkat.
-Ma az angol keringőt gyakoroljuk.-jelentette ki és mutatta is az alaplépéseket. Miután nagyjából mindenkinek ment ( pár fiút kivéve a hátsó sorból akik végigökörködték az egészet) párba állított minket. Először felkérte Timet, hogy hadd mutassa meg a gyengébbeknek, hogy hogy mennek a lépések párban. Míg mindenki a párjával ,,táncolt” vagy szerencsétlenkedett Kate egyedül ácsorgott. Aztán mikor visszakapta a párját próbálta utánozni Ms. Scottott. Ez abból állt, hogy riszálta magát. Az osztály fiútagjai nem bírták kiállni röhögés és gúnyos megjegyzések nélkül:
-Nem a sarkon vagy! Vagy-Bocs ezért most nem kapsz pénzt, inkább nekünk kéne fizetni azért, hogy ezt végig kell néznünk.
Kate ezekkel a beszólásokkal mit sem törődött. Folytatta a táncolást. És ez ment óra végéig. Mikor kicsengettek mindenki megkönnybült. Szerintem még Tim is. Láttam rajta, hogy eléggé rosszul érzi magát ebben a helyzetben.
Az órák nagy része gyorsan eltelt a szünetekkel együtt amiben mindenki Kate-et cukkolta kisebb-nagyobb csípős megjegyzésekkel. A tetejében még Tim is leszólta a táctudását. Szegény lány a nap végére teljesen kikészült amit nem is csodálok. Még egy kicsit én is megsajnáltam. De ez az érzés elmúlt amikor a suli udvarára kilépve megpillantottam őt és Timet szenvedélyesen csókolózni. És nem úgy tűnt, hogy Kate erőltetné a dolgot. Mikor elsétáltunk mellettük Alice-al, azt hittem nekiugrok Kate-nek. Ha Alice nem szorította volna olyan erősen a kezem ki tudja mi lett volna...Alice szerint ez a szerelem. Szerintem meg a gyűlölet de mindegy...

***
Mikor hazaértem elhatároztam, hogy ma kihagyom a lovaglást. Nem lennék képes türtőztetni magam Alice nélkül, mert kiderült, hogy ma randija van Davidel ezért nem tudna jönni. Úgy döntöttem inkább ellátom jó testvéri teendőimet és vigyázok az öcsémre. Itt most arra gondolok, hogy egy házban vagyok vele amikor anyuék nincsenek itthon. És most nem voltak. Találtam egy cetlit a hűtőn ezzel kapcsolatban. Tömören annyi állt rajta, hogy elmentek valahova de mikor hazaérnek nagyon meg fogok lepődni. Megmutattam Zack-nek is az üzenetet de ő csak a vállát vonogatta:
-Honnan tudjam mi ez? Nekem sem mondanak el mindent!
-Valaki nagyon harapós kedvében van ma!-állapítottam meg.-Mi történt?
-Á semmi.-mondta Zack szomorúan és felbontott egy dobozos kakót.
-Na ne nézz hülyének jó? Tuti, hogy van valami, mert ez már az ötödik kakaód és csak akkor iszol ennyit ha bánt valami.
-Miért érdekellek most ennyire? Amúgy meg honann veszed, hogy az ötödik??
-Hé Zack, te az öcsém vagy! Sose érdekeltél!-boxoltam oldalba de ezt a kijelentésem inkább a szívére vette.-Hé nem úgy gondoltam! Tudod, hogy szeretlek!
-Persze, persze.
-Amúgy meg a kukában láttam azt a sok kakaósdobozt. Nem kellett hozzá sok ész, hogy kiderítsem ki itta meg. És mindig akkor iszol ennyit, ha baj van.
És akkor nagyon furcsadolog történt. Zack odajött hozzám és átölelt. Ilyen még sohasem történt, hogy az öcsém szabadakaratából megölelt volna. Tudtam, hogy ha ilyet képes volt tenni akkor biztos, hogy nagyon bántja valami. Hoszzú kérdezgetés után aztán kitálat.
-Szakítottam Tim húgával.
-Miért ti jártatok?-kérdeztem meglepetten.
Zack némán bólintott. Mondtam pár olyat, hogy minden rendben lesz, meg majd túlleszel rajta meg ilyenek, de Zack leállított.
-Hé nővérkém nyugi!-nézett fel rám vidáman.-Nekem nem szerelmi bánatom van csak elveszettem egy versenyt.
-Milyen versenyt?-néztem rá gyanakvóan.
-Hát, hogy kinek lesz a leghosszabb ideig csaja. Csak sajnos dobtak úgyhogy vesztettem.
-És mi volt a nyeremény?
-Egy psp játék.-mondta Zack büszkén.
-Igen?!-toltam el magamtól.-Hát így állunk? Kihasználjátok a lányokat? Mi az hogy fogadtok rájuk? Most nagyot csalódtam benned öcsi.
-Nem kell annyira felfújni a dolgot!-nyugtázott.-Csak egy fogadás volt. Ennyi.
Mondtam volna még pár kedves szót az öcsémnek, de csengettek.
-Ezt még fojtatjuk!-mondtam zack-nek és elindultam az ajtó felé.
Mikor kinyitottam meglepő látvány fogadott. Tim állt az ajtónkban egy csokor virággal.
-Szia Sarah!-mosolygott rám. A döbbenetettől először nem tudtam megszólalni, de aztán észbe kaptam:
-Ha ezt a virágot Zack-nek hoztad akkor benn van a konyhában. Ha nem akkor szia!-mondtam határozottan.
Tim erre a kijelentésre egy mosollyal válaszolt.
-Szóval kinek hoztad?-kérdeztem idegesen.
-Szerinted?
-Akkor szia!-mondtam és majdnem becsuktam az ajtót de Tim visszatartota.
-Kérlek, hadd beszéljünk! El szeretnék magyarázni dolgokat!
-Hát elég sok dolog van amit meg kéne magyaráznod.-gondolkodtam el.- Jajj, de bocsi. Sajna nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra.
-De szerintem az lennél ha tudnád mit akarok mondani. Csak hallgass meg! Ennyit kérek! És ha még utána is gyűlölöd a képemet akkor elhúzok. Oké?
Ez elég jó alkunak tűnt úgyhogy elfogadtam. És kicsit kíváncsi is voltam arra, hogy mit akar mondani.
De mielőtt még belekezdett volna leintettem.-Egy pillanat és jövök.
Tim bólintott úgyhogy befutottam a konyhába .
-Zack.-szóltam az öcsémnek.-Most menj el fagyizni jó? Adok pénzt is.
-Oké tesó! Máskor is kaphatok ilyen leszidást?-vigyorgott.
-Nem fogom ám elfelejteni, hogy még tartozom neked.-töröltem le a vigyort a képéről.-Ha hazaérsz még kapsz.
-Oké, oké.-mondta bűnbánóan.-Na akkor hol a pénz?
-Te!!!-mosolyogtam és beletúrtam az amúgy is kócos hajába és a kezébe nyomtam egy kisebb összegett. Nem akartam, hogy kiegyen a vagyonomból, ami így is épp elég szűkös.
-Ne már Sarah!-igazgatta a haját.-Tudod mennyi idő volt azt beállítani?
-Én azt hittem szimplán csak nem fésülködtél.-nevettem rá.-Na de menj már!
Miután Zack kimet a hátsó ajtón visszamentem Timhez aki még mindig az ajtóban ácsorgott.
-Hallgatlak.-mondatm és már bele is kezdett....

32. fejezet: Tiszta őrület

Egészen az irodáig futottunk. Mikor odaértünk éppen David lépett ki a helységből. Meglepődve vett észre minket. Nem értette mit keresünk itt óra közben. Alice viszonozta a tekintetét mert ő meg azt nem értette, hogy David-nak mi dolga van az igazgatónkkal.
-Hogy kerültök ide?-kérdezte David főleg Alice-tól de én válaszoltam helyette. Meglehetősen őszintén.
-Sikerült elérnünk a magyartanártól hogy a dirihez küldjön minket, aminek persze Alice marhára örül. És igen főként miatta kötöttünk ki itt.
Alice szúrós szemmekkel nézett rám.
-Hát ez esetben örülök nektek.-mosolygott ránk.
-Mért ha más lenne a helyzet nem örülnél hogy láthatsz?-kérdezte csípősen Alice. Szerintem a párválasztás miatt volt ilyen harapós és David-en vezette le a feszültséget.
-Hát akkor én most beszélek a dirivel.-mondtam halkan mert nem akartam hallani Alice dühkitörését.
-Hé, nem vársz meg?-nézett rám kérdőn a barátnőm.-Én is hibás vagyok hogy abban hogy itt kötöttünk ki szóval nem neked kell elvinned a balhét.
-Nyugi. Én már sokszor voltam itt. Az igazgató már meg sem fog lepődni. Sőt szerintem már hiányol is. De ha téged meglát tuti hogy kiakad és rám fogja majd, hogy én rontalak el. Szóval higgy nekem!Egyszerűbb ha csak én megyek be. Könyebben megúszom.
-De biztos nem baj?
-Nem dehogy. Ezzel csak nekem teszel szivességet.-mosolyogtam és már indultam is az iroda felé. A hátam mögül már hallottam is Alice mérges hangját ahogy Daviddal kiabál. Szegény srác...
Az irodában meglepő látvány fogadott. A mindig fegyelmezett és precíz igazgató most körbe-körbe táncolt egy Lady Gaga számra. Ez felért nekem egy egy hetes büntetéssel. Mondjuk a börtönben. Hosszú percek után tűnt fel neki, hogy ott ácsorgok az ajtóban falfehér arccal. Tudom, hogy fehér voltam mert látam magam az iroda falán lévő tükörben. Mit ne mondjak felértem egy vámpírral.
Mr. Gilbert lehalkította a rádiót és felém fordult:
-Szervusz Sarah! Ööö...remélem ez a ,,dolog” köztünk marad!-mondta zavarban.
-Hát..persze.-mondtam még mindig sokkosan.
-Tudod nem szokásom ennyire elengedni magam, de ma kivételt tettem.-próbált magyarázkodni.
-De miért pont ma?-kíváncsiskodtam. Érdekel, hogy mi az oka az igazgatóf urcsa viselkedésének. Ha lehet ezt így hívni.
-Az előbb volt itt egy fiatalember.-kezdte.-Nem tudom ismered-e.
-Ismerem. David.
-Igen. Szóval felajánlott az iskolánknak egy hatalmas összeget. Körülbelül annyit, hogy fel tudjuk belőle újítani az összes osztálytermet.
-Te jó ég!-lepődtem meg.-De hát az rengeteg pénz. És mégis mit kért cserébe?
-A barátnődtől kérdezd.-mosolygott rám sejtelmesen.
-Mármint Alice-től?-kérdeztem idegesen.
-Igen.
-De hát neki mi köze van ehhez az egészhez?-kíváncsiskodtam.
-Majd megtudod. De te miért is vagy most itt ifjú hölgy?-terelte el a témát.
-Hát az úgy volt...-kezdtem. Gondolkodtam valami épeszű magyarázatot kitalálni. Mert az, hogy lefikáztud a magyar tanárunk szerelését nem volt túl alkalmas. De semmi nem jutott eszembe ami kevés büntetéssel jár.
-Tudod mit?-mosolygott rám az igazgató már másodszor ezen a napon.-Elengedem a büntetésed bármit is tettél. Azzal a feltétellel, ha senkinek nem mondod el amit az előbb láttál.
-Köztünk marad.-mondtam.-Akkor mehetek is?
-Igen.-válaszolt és már indultam volna is kifelé de még hozzátette: Ha visszahallom valakitől ezt a kis dolgot akkor tudni fogom, hogy te mondtad el és annak szörnyű következményi lehetnek.
-Rám nézve?
-Nem majd rám.-zsörtölődött magában Mr. Gilbert.
-Hát, hogy magának szörnyű lenne az biztos, de akkor már tudom, hogy nekem is.
-Mindig is tudtam, hogy vicces lány vagy Sarah!-nevetett rám. ( 2 mosoly és 1 nevetés .E már igazán hihetetlen)
-Ezt elmondhatná a többi tanárnak is.-ajánlodtam.-Ők nem értik a vicceimet.
Kaptam még egy mosolyt de most már intett a kezével, hogy jobb lenne ha mennék. Igazából én se akartam töbet bizalmaskodni a dirivel.
Mikor kiléptem Alice sikoltozva jött oda hozzám. Valahogy éreztem, hogy köze van ennek a hatalmas örömnek David-hez.
-Mi van, ma már mindenki megőrült?-jutott eszembe az az őrült jelenet az irodában.
-Jajj nem.-vigyorgott Alice.-De el sem hiszed mi történt velem.
-Lehet, hogy el tudnám hinni.-mosolyogtam rá. Rám is átragadt az öröme.
Sajnos már nem tudta elmondani, mert megszólalt a csengő és több száz diák tódult ki a termekből. A hangzavarban még a saját hangunkat sem hallottuk úgyhogy bevonultunk a női mosdóba. Ott lekuporodtunk a földre és Alice belekezdett a mesélésbe.

Díj X)

Ezt a díjat Bogitól kaptam és köszönöm neki h gondolt rám :)
Dolgok rólam:nagyon szeretek írni ( verseket is)
néha nagyon felpörgök és akkor mindenki hülyének néz xD
ha szeretek vkit akkor őt nagyon <3
imádok lovagolniii :D
Akinek ajánlom: Ritának(www.parosnaplo.blogspot.com)

31. fejezet: Párválasztás

Egész délelőtt nem szóltam Tim-hez. Egyrészt dühös voltam rá, másrészt pedig( ezen én is meglepődtem) csalódtam, hogy nem engem választott.
Főleg az bosszantott, hogy nem tudtam miért kapta fel a vizet. Ha igaz lenne amit Alice mondott, akkor nem inkább engem kellett volna elhívnia a bálba? Vagy ha engem akart akkor miért gondolta meg magát? Azt nem hiszem el, hogy csak azért mert tegnap a legjobb barátomnak mondtam.
De legalább megvárhatta volna míg bocsánatot kérek és csak utána dönti el kivel fog táncolni.
-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte Alice hirtelen. Épp magyar óránk volt és ilyenkor általában folyton fecsegni szoktam.
-Kettőt találhatsz!
-Várjunk csak! Hadd gondolkodjak!-vakargatta a fejét a barátnőm.-Talán...Timen?
Bólintottam.
-Nem értem mit rágódsz ezen ennyit?-bökött oldalba.-Hülye volt és cukibabát kérte fel, de a szíve mélyén tudod, hogy téged szeret.
-Én elhiszem, csak nem értem.-mondtam, de Alice kérdő tekintetét látva folytattam:-Nem tudom felfogni, miért reagált ilyen hevesen. Jó elfogadom, hogy megbántottam, de attól még meghallgathatta volna a bocsánatkérésemet. És miért kérte fel pont Kate-et? Nem tudom min rágott be ennyire.
-Asszem értem mire gondolsz.-mondta Alice komoran.-Szóval...Ha egy fiút megbánt a szerelme, akkor nem lesz rá ennyire dühös mert szereti. És te nem tudod, hogy miért volt veled ilyen ellenséges.
-Pontosan.-vágtam rá.-Te tudod?
-Nem igazán.-válaszolta keserűen.
Észrevettem, hogy a kelleténél most még szomorúbb. Nem hittem el, hogy csak az én problémáim aggasztják.
-Mi a baj Alice?-kérdeztem.
-Semmi.-mondta komoran.
-Na nekem ezt nem meséled be!-háborodtam fel.-Bökd csak ki, hogy mi bánt!
-Jól van na!-adta be a derekát.-Szóval, engem még senki nem kért fel az osztályból. Ami elég furcsa, mert 24-en vagyunk és ugyanannyi fiú vant mint lány.
-Mi ebbe a furcsa?-kérdeztem.Nem értettem mire akar kilyukadni Alice.
-Mikor ti elmentetek Daviddal az igazgatóhoz, vártam, hátha felkér valaki.-magyarázta.-De senki nem jött oda hozzám ezért én kérdeztem meg pár srácot akiknek tudtam, hogy nincs párjuk. Mind azt válaszolta, hogy már foglaltak.
-Lehet, hogy igazat mondtak!-erősködtem.
-Biztos nem, mert minden lánynak tudom, hogy ki a párja. És mivel csak nekem nincs, akkor valamelyik fiúnak sincs.
-Jah értem.-mondtam.-De miért nem akarna veled valaki táncolni?
-Nem tudom.-válaszolta szomorúan.
-Akkor kérd fel David-ot.-ajánlottam.
-Csak a saját osztályodból választhatsz párt.
-Miről van szó lányok?-kérdezte hirtelen a morcos magyartanár.
-Semmiről Mrs. Black.-hazudtam.-Csak kérdeztem Alice-től valamit.
-És mi volt az Sarah?-kérdezte idegesen a tanárnő.
-Hogy hol vehette a tanárnő ezt a csodálatost blúzt.-mosolyogtam rá Mrs. Balck-re.-Azt hiszem láttam már valahol, de ebben a szép foszöld színben még sehol. Megmondaná hol találta?
-Szerintem egy turkálóban.-szólt hozzá Alice is a beszélgetéshez. Az osztály hangos röhögésben tört ki.
-Elég.-kiáltott fel Mrs. Black.-Mindketten az igazgatóhoz!
Nem szóltunk rá semmit, csak felálltunk és kisétáltunk a teremből.Mikor kiértünk Alice-hoz fordultam:-Ez meg mire volt jó?
-Micsoda?-nézett rám értetlenül, bár szerintem tudta mire akarok kilyukadni.
-Te sosem szoktál visszaszólni a tanároknak.-morogtam.-Amúgy meg simán elintéztem volna.
-Azt, hogy egyedül menj a dirihez?-kérdezte a barátnőm csípősen.
-Nem, azt, hogy egyikünknek se kelljen odamennie.-javítottam ki.
-Hát tényleg bejött volna az, hogy le foszöldezted a pólóját.-mosolygott Alice.-Tuti, hogy nem haragudott volna.
Erre a kijelentésre mindketten elnevettük magunkat.
-De, hogy a turkálóban vette...-röhögtem.-Hát az nagy oltás volt.
-Köszi.-ölelt át Alice.-A legjobbtól tanultam.
-Ugye most rám céloztál?-kérdeztem.
-Ki másra?-nevetett a lány. Kézen fogott és az igazgató irodája felé húzott.
-Mire ez a nagy sietség?-lepődtem meg.-Azt hittem nem szeretsz tilosban járni.
-Hát nem igazán.-vallotta be Alice.-De ha szerencsénk van David még a dirivel beszél.
-Jajj.-leesett, hogy ez az egész mire volt jó.-Okos. Nagyon okos.
-Köszönöm.-mosolygott rám.-De most siessünk! Nehogy elmenjen!
Azzal végigrohantuk a folyosón az irodáig...

30. fejezet: Zűrös érzések

Ma van a nagy nap. Vagyis számomra az. A fiúk ma kérik fel a lányokat az őszi iskolai bálra. Minden srác csak a saját osztályából választhat párt. A gyomrom ettől a gondolattól görcsbe rándult.
-Szerinted ki fog felkérni téged?-kérdezte Alice miközben az iskola felé sétáltunk. El is feledkeztem arról, hogy nem vagyok egyedül.
-Fogalmam sincs.-mondtam szomorkásan.
-De azért csak tippelsz valakire nem?-nyaggatott, bár szerintem tudta a választ.
-Igen. Van egy olyan srác akit kimondottan szeretnék, ha felkérne.
-Jajj Sarah!-bökött oldalba a lány.-Előttem nem kell titkolóznod. Tudom, hogy Tim-ről beszélsz.
-Ennyire feltűnő?-kérdeztem félénken.
Alice bólintott.
-Viszont tegnap este eléggé összevesztünk.-mondtam komoran.
-Miért?-nézett rám kérdőn a barátnőm.
-Hát pontosan én sem tudom.-vontam meg a vállam.-Épp megköszöntem neki, hogy elintézte a versenyemet, mikor besértődött. Igaz még hozzátettem azt is, hogy ő a legjobb fiúbarátom.-
Direkt kihanygsúlyoztam a fiú szót, nehogy Alice is megharagudjon rám.
-Te tényleg nem tudod, hogy mi a baja?-lepődött meg.-Pedig olyan egyértelmű.
Kérdő tekintetemet látva folytatta:
-Szerinted te mit jelentesz Tim-nek?
-Hát...ööö...nem is tudom.-gondolkoztam el.-Egy jó barátot?
-Jajj te lány!-morgolódott Alice.-Hogy lehet valaki ennyire vak?
-Most már tényleg nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni!-mondtam.-Szóval magyarázd el légyszi!
-Rendben.-adta meg magát vonakodva.-Szóval. Szerinted a legjobb barátja kedvéért, tegyük fel hogy ez a barát egy lány, szóval hogy miatta járt volna egy olyan csajjal akit gyűlöl? Ha csak barátként nézne arra a lányra akkor megtette volna ezt a hatalmas áldozatot?
-Erre most válaszolnom kéne?-kérdeztem félénken.
-Esetleg.
-Talán.-mondtam félénken.
-Istenem Sarah!-csóválta a fejét Alice.-Annyira vak vagy...Tim odáig van érted. Miattad csinálta ezt az egész történetet Kate-el. És az, hogy tegnap kijelenetetted, ő a legjobb barátod, nagyon megbántottad. Érted már?
Nem tudtam megszólalni. Hosszú percekig emésztettem amiket Alice mondott. És most, visszagondolva, tényleg észrevehettem volna, hogy mit érez Tim.
-Hahó!-legyezett a szemem előtt Alice.-Föld hívja Sarah-t!
-Föld megtalálta.-nevettem fel. A hangulatom teljesen megváltozott.-Siessünk!
Megragadtam Alice kezét és magam után húztam a suli felé.
-Mi ez a nagy sietség?-kérdezte egy fiú a hátunk mögül. Megfordultunk és meglepetésünkre David állt ott.
Alice rögtön odafutott hozzá és hosszasan megölelte.
-Há te?-kérdezte a lány lelkesen.
-Ma nekem nincs tanítás.-mondta büszkén.
-Kis mázlista!-mosolyogtam rá.-De hogyhogy ide jöttél?
-Csak van egy kis elintéznivalóm a sulitokban.-mondta sejtelmesen David. Tudtam, hogy ennél többet úgysem tudok kihúzni belőle, szóval hagytam a dolgot.
Mivel még mindig egymás kezét fogva álltak az utcán, mikor nekem sürgős dolgom lett volna, rájuk szóltam:
-Mehetünk?
-Persze.-nevetett Alice és kéz a kézben sétáltak a suliig.
Meglepően tapasztaltam, hogy David még az osztályunkba is feljött. Mikor beléptünk a terembe hatalmas volt a hangzavar. Mindenki azt mesélte, hogy ki-kit kért fel vagy fordítva.
A táskámat letettem a padom mellé és elindultam Tim asztala felé. Alice és David is követtek.
-Tim beszélhetnénk?-kérdeztem idegesen.
-Most nem ér rá kislány!-mondta Kate a hátam mögül.-Fontos dolgot akarok vele megbeszélni.
Azzal Tim felé fordult és már bele is kezdett:
-Lennél a partnerem a bálon?
-Azt hittem a fiúk kérik fel a lányokat!-kiáltott rá Peter, Tim barátja.
-De ha a fiú olyan bátortalan, hogy nem meri felkérni a szerelmét akkor fordítva is elfogadható. Nem?-mosolygott nyálasan Kate.
-Igen.-sütötte le a szemét Peter.-Csak az a baj, hogy nem te vagy a szerelme.
Próbálta halkan mondani, de valahogy mindenki megértette.
-Légyszi, hadd döntsem én el, hogy kivel táncolok, vagy kit szeretek!-csattant fel Tim. Jelentőségteljesen rám nézett, majd Kate felé fordult.
-Mivel nincs senki más akivel jobban szeretnék táncolni, mint veled...-itt ismét felém pillantottt, de már nem gúnyos tekintettel hanem inkább fájóval.-...igen.
Kate a hír hallatára ujjongani kezdett.
-Szóval Sarah! Mit is akartál mondani?-kérdezte Tim fanyarul.
-Most már nem fontos.-mondtam komoran. Azzal odafordultam Peter-hez:
-És te táncolnál velem?
-Igen.-mosolygott rám. A szemem sarkából láttam,hogy Tim szomorú képet vág, de nem törődtem vele. Hátba támadott minden ok nélkül.
Alice odalépett Peterhez(most először hagyta magára David-ot) és a fülébe súgott valamit. Minden szavát értettem és ez szerintem neki is feltűnt:-Ugye tudod, hogy csak vissza akar vágni Tim-nek?
Peter bólintott. Ő is mondott valamit, de ezt már nem hallottam.
David felé fordultam aki Tim-et bámulta. Mikor észrevette, hogy nézem megkérdezte:
-Megmutatnád, hol van az igazgatás?
-Persze.-mondtam és elkísértem őt a dirihez...