Ma van a nagy nap. Vagyis számomra az. A fiúk ma kérik fel a lányokat az őszi iskolai bálra. Minden srác csak a saját osztályából választhat párt. A gyomrom ettől a gondolattól görcsbe rándult.
-Szerinted ki fog felkérni téged?-kérdezte Alice miközben az iskola felé sétáltunk. El is feledkeztem arról, hogy nem vagyok egyedül.
-Fogalmam sincs.-mondtam szomorkásan.
-De azért csak tippelsz valakire nem?-nyaggatott, bár szerintem tudta a választ.
-Igen. Van egy olyan srác akit kimondottan szeretnék, ha felkérne.
-Jajj Sarah!-bökött oldalba a lány.-Előttem nem kell titkolóznod. Tudom, hogy Tim-ről beszélsz.
-Ennyire feltűnő?-kérdeztem félénken.
Alice bólintott.
-Viszont tegnap este eléggé összevesztünk.-mondtam komoran.
-Miért?-nézett rám kérdőn a barátnőm.
-Hát pontosan én sem tudom.-vontam meg a vállam.-Épp megköszöntem neki, hogy elintézte a versenyemet, mikor besértődött. Igaz még hozzátettem azt is, hogy ő a legjobb fiúbarátom.-
Direkt kihanygsúlyoztam a fiú szót, nehogy Alice is megharagudjon rám.
-Te tényleg nem tudod, hogy mi a baja?-lepődött meg.-Pedig olyan egyértelmű.
Kérdő tekintetemet látva folytatta:
-Szerinted te mit jelentesz Tim-nek?
-Hát...ööö...nem is tudom.-gondolkoztam el.-Egy jó barátot?
-Jajj te lány!-morgolódott Alice.-Hogy lehet valaki ennyire vak?
-Most már tényleg nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni!-mondtam.-Szóval magyarázd el légyszi!
-Rendben.-adta meg magát vonakodva.-Szóval. Szerinted a legjobb barátja kedvéért, tegyük fel hogy ez a barát egy lány, szóval hogy miatta járt volna egy olyan csajjal akit gyűlöl? Ha csak barátként nézne arra a lányra akkor megtette volna ezt a hatalmas áldozatot?
-Erre most válaszolnom kéne?-kérdeztem félénken.
-Esetleg.
-Talán.-mondtam félénken.
-Istenem Sarah!-csóválta a fejét Alice.-Annyira vak vagy...Tim odáig van érted. Miattad csinálta ezt az egész történetet Kate-el. És az, hogy tegnap kijelenetetted, ő a legjobb barátod, nagyon megbántottad. Érted már?
Nem tudtam megszólalni. Hosszú percekig emésztettem amiket Alice mondott. És most, visszagondolva, tényleg észrevehettem volna, hogy mit érez Tim.
-Hahó!-legyezett a szemem előtt Alice.-Föld hívja Sarah-t!
-Föld megtalálta.-nevettem fel. A hangulatom teljesen megváltozott.-Siessünk!
Megragadtam Alice kezét és magam után húztam a suli felé.
-Mi ez a nagy sietség?-kérdezte egy fiú a hátunk mögül. Megfordultunk és meglepetésünkre David állt ott.
Alice rögtön odafutott hozzá és hosszasan megölelte.
-Há te?-kérdezte a lány lelkesen.
-Ma nekem nincs tanítás.-mondta büszkén.
-Kis mázlista!-mosolyogtam rá.-De hogyhogy ide jöttél?
-Csak van egy kis elintéznivalóm a sulitokban.-mondta sejtelmesen David. Tudtam, hogy ennél többet úgysem tudok kihúzni belőle, szóval hagytam a dolgot.
Mivel még mindig egymás kezét fogva álltak az utcán, mikor nekem sürgős dolgom lett volna, rájuk szóltam:
-Mehetünk?
-Persze.-nevetett Alice és kéz a kézben sétáltak a suliig.
Meglepően tapasztaltam, hogy David még az osztályunkba is feljött. Mikor beléptünk a terembe hatalmas volt a hangzavar. Mindenki azt mesélte, hogy ki-kit kért fel vagy fordítva.
A táskámat letettem a padom mellé és elindultam Tim asztala felé. Alice és David is követtek.
-Tim beszélhetnénk?-kérdeztem idegesen.
-Most nem ér rá kislány!-mondta Kate a hátam mögül.-Fontos dolgot akarok vele megbeszélni.
Azzal Tim felé fordult és már bele is kezdett:
-Lennél a partnerem a bálon?
-Azt hittem a fiúk kérik fel a lányokat!-kiáltott rá Peter, Tim barátja.
-De ha a fiú olyan bátortalan, hogy nem meri felkérni a szerelmét akkor fordítva is elfogadható. Nem?-mosolygott nyálasan Kate.
-Igen.-sütötte le a szemét Peter.-Csak az a baj, hogy nem te vagy a szerelme.
Próbálta halkan mondani, de valahogy mindenki megértette.
-Légyszi, hadd döntsem én el, hogy kivel táncolok, vagy kit szeretek!-csattant fel Tim. Jelentőségteljesen rám nézett, majd Kate felé fordult.
-Mivel nincs senki más akivel jobban szeretnék táncolni, mint veled...-itt ismét felém pillantottt, de már nem gúnyos tekintettel hanem inkább fájóval.-...igen.
Kate a hír hallatára ujjongani kezdett.
-Szóval Sarah! Mit is akartál mondani?-kérdezte Tim fanyarul.
-Most már nem fontos.-mondtam komoran. Azzal odafordultam Peter-hez:
-És te táncolnál velem?
-Igen.-mosolygott rám. A szemem sarkából láttam,hogy Tim szomorú képet vág, de nem törődtem vele. Hátba támadott minden ok nélkül.
Alice odalépett Peterhez(most először hagyta magára David-ot) és a fülébe súgott valamit. Minden szavát értettem és ez szerintem neki is feltűnt:-Ugye tudod, hogy csak vissza akar vágni Tim-nek?
Peter bólintott. Ő is mondott valamit, de ezt már nem hallottam.
David felé fordultam aki Tim-et bámulta. Mikor észrevette, hogy nézem megkérdezte:
-Megmutatnád, hol van az igazgatás?
-Persze.-mondtam és elkísértem őt a dirihez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése