24. fejezet: Félreértések

Alice szemszöge
Miután sarah berohant az istállóba én is követtem volna, de Tim visszatartott:
-Alice! Légy szíves hallgass meg!
-Miért kellene szóba állnom veled?-kérdeztem idegesen.-Azzal aki a legnagyobb elenségünkkel enyeleg? Még mit nem?-hátat fordítottam a fiúnak, de ő megragadta a csuklómat és visszahúzott.
-Nem tehettem mást!-suttogta szomorúan.
-Ugye nem azt akarod velem elhitetni, hogy nem te döntöd el kivel jársz?!-kérdeztem vádlón.
-Alice, félreérted! Kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam!-könyörgött Tim.
-Na jó!-adtam meg magam.-5 percet kapsz. Ha addig nem fejezed be, itthagylak.
-Rendben.-mondta nyugodtan.-Köszönöm.
-Oké, oké, csak kezdd már el!-sürgettem.-Fogy az időd!

***
Mikor Tim befejezte nem tudtam megszólalni.
-Érted már Alice?-nézett rám kérdőn a fiú.-Tényleg nem volt más választásom.
-Te...te...ilyet tettél Sarah-ért?-kérdeztem meglepetten.
Tim bólintott.-Megígértem neki.
-Sajnálom, hogy nem hittem neked!-kértem bocsánatot.-Eszembe sem jutott volna, hogy emiatt vagy mostanában ilyen furcsa.
-Nem kell sajnálkoznod!-mosolygott rám kedvesen.-Valószínűleg én is félreértettem volna ezt a helyzetet.
Odajött hozzám és hosszasan megölelt. Egy puszit nyomtam a homlokára kiengesztelés képpen.
Pár percig csendben álltunk mikor Tim megszólalt:
-Elmondanád Sarah-nak is?
-Persze.-mondtam és elindultam az istálló felé.

***
Sarah szemszöge
Miután berohantam Jazz boxába keservesen sírni kezdtem. Nagyon szerettem volna, ha Alice megvigasztal, de ő nem jött utánam. Emiatt úgy éreztem, hogy még ő is elhagyott.
Teljesen egyedül gubbasztottam a sötétben Jazz nyakára támaszkodva. Csak zokogtam és zokogtam.
Nem tudtam pontosan miért sírok ennyire. Ilyen fontos lenne nekem Tim? Vagy ez a sírógörcs már hetek óta készülődik és én csak most engedtem ki? Mi válthatta ki belőlem ezt az érzést?
Ezen gondolkoztam mikor Jazz nyugtalanul toporogni kezdett. Átragadt rá az én idegességem.
-Jól van pacikám!-nyugtattam meg. A zsebemből egy kockacukrot húztam elő. Tudtam, hogy Jazz ezt imádja a legjobban és ettől tutira lenyugszik.
Mikor abbahagytam a sírást és az arcom is egy kicsit megnyugodott, eldöntöttem, hogy kimegyek. Tudtam, hogy úgy sem maradhatok itt örökké...
Lassan elindultam az istállóajtó felé mikor hangokat hallottam. Felismertem Alice vidám és Tim szelíd hangját. Nem értettem pontosan miről beszélnek ezért egy kicsit kilestem a résnyire tárt ajtón.
Meglepő látvány fogadott.
Tim és a legjobb barátnőm egymásba borulva álltak. Alice egy puszit nyomott Tim arcára mire mindketten elmosolyodtak.
-Most már Alice is vele ven?-gondolkodtam magamban.-Szerelmesek lennének? De egy puszi még nem a világ. Lehet, hogy csak megvigasztalták egymást...Vagy mégsem? Tényleg járnak?
Annyi kérdés volt a fejemben amikre nem tudtam válaszolni.
Még egy kicsit kihajoltam a résen, hogy halljam miről beszélgetnek:
-Elmondanád Sarah-nak is?-kérdezte Tim félénken.
-Persze-mondta a barátnőm és elindult az istálló felé. Gyorsan kellett döntenem. Alice vagy bejön és elmondja, hogy ő és Tim járnak és jobb lenne ha elhúznám a csíkot, vagy csak egyszerűen kirohanok és nem szólok hozzájuk.
A második ötlet jobbnak tűnt, ezért feltéptem az ajtót és kirontottam. Nem néztem rá egyikőjükre sem.
-Hé Sarah! Várj meg!-kiáltott utánam Alice.-Muszáj lenne mondanom valamit!
Mintha nem hallottam volna tovább rohantam a biciklikhez. Felkaptam az enyémet és elindultam hazafelé. Útközben sírtam egy sort, de otthon ki tudtam menteni magamat azzal, hogy a hideg miatt ilyen vörösek a szemeim.
Hamar lefürödtem, vacsoráztam és bebújtam az ágyba. Egész este csörgött a mobilom. Hol Tim, hol Alice hívott. Egyikőjükkel sem akrtam beszélni így kikapcsoltam a telefont és mély álomba merültem.