31. fejezet: Párválasztás

Egész délelőtt nem szóltam Tim-hez. Egyrészt dühös voltam rá, másrészt pedig( ezen én is meglepődtem) csalódtam, hogy nem engem választott.
Főleg az bosszantott, hogy nem tudtam miért kapta fel a vizet. Ha igaz lenne amit Alice mondott, akkor nem inkább engem kellett volna elhívnia a bálba? Vagy ha engem akart akkor miért gondolta meg magát? Azt nem hiszem el, hogy csak azért mert tegnap a legjobb barátomnak mondtam.
De legalább megvárhatta volna míg bocsánatot kérek és csak utána dönti el kivel fog táncolni.
-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte Alice hirtelen. Épp magyar óránk volt és ilyenkor általában folyton fecsegni szoktam.
-Kettőt találhatsz!
-Várjunk csak! Hadd gondolkodjak!-vakargatta a fejét a barátnőm.-Talán...Timen?
Bólintottam.
-Nem értem mit rágódsz ezen ennyit?-bökött oldalba.-Hülye volt és cukibabát kérte fel, de a szíve mélyén tudod, hogy téged szeret.
-Én elhiszem, csak nem értem.-mondtam, de Alice kérdő tekintetét látva folytattam:-Nem tudom felfogni, miért reagált ilyen hevesen. Jó elfogadom, hogy megbántottam, de attól még meghallgathatta volna a bocsánatkérésemet. És miért kérte fel pont Kate-et? Nem tudom min rágott be ennyire.
-Asszem értem mire gondolsz.-mondta Alice komoran.-Szóval...Ha egy fiút megbánt a szerelme, akkor nem lesz rá ennyire dühös mert szereti. És te nem tudod, hogy miért volt veled ilyen ellenséges.
-Pontosan.-vágtam rá.-Te tudod?
-Nem igazán.-válaszolta keserűen.
Észrevettem, hogy a kelleténél most még szomorúbb. Nem hittem el, hogy csak az én problémáim aggasztják.
-Mi a baj Alice?-kérdeztem.
-Semmi.-mondta komoran.
-Na nekem ezt nem meséled be!-háborodtam fel.-Bökd csak ki, hogy mi bánt!
-Jól van na!-adta be a derekát.-Szóval, engem még senki nem kért fel az osztályból. Ami elég furcsa, mert 24-en vagyunk és ugyanannyi fiú vant mint lány.
-Mi ebbe a furcsa?-kérdeztem.Nem értettem mire akar kilyukadni Alice.
-Mikor ti elmentetek Daviddal az igazgatóhoz, vártam, hátha felkér valaki.-magyarázta.-De senki nem jött oda hozzám ezért én kérdeztem meg pár srácot akiknek tudtam, hogy nincs párjuk. Mind azt válaszolta, hogy már foglaltak.
-Lehet, hogy igazat mondtak!-erősködtem.
-Biztos nem, mert minden lánynak tudom, hogy ki a párja. És mivel csak nekem nincs, akkor valamelyik fiúnak sincs.
-Jah értem.-mondtam.-De miért nem akarna veled valaki táncolni?
-Nem tudom.-válaszolta szomorúan.
-Akkor kérd fel David-ot.-ajánlottam.
-Csak a saját osztályodból választhatsz párt.
-Miről van szó lányok?-kérdezte hirtelen a morcos magyartanár.
-Semmiről Mrs. Black.-hazudtam.-Csak kérdeztem Alice-től valamit.
-És mi volt az Sarah?-kérdezte idegesen a tanárnő.
-Hogy hol vehette a tanárnő ezt a csodálatost blúzt.-mosolyogtam rá Mrs. Balck-re.-Azt hiszem láttam már valahol, de ebben a szép foszöld színben még sehol. Megmondaná hol találta?
-Szerintem egy turkálóban.-szólt hozzá Alice is a beszélgetéshez. Az osztály hangos röhögésben tört ki.
-Elég.-kiáltott fel Mrs. Black.-Mindketten az igazgatóhoz!
Nem szóltunk rá semmit, csak felálltunk és kisétáltunk a teremből.Mikor kiértünk Alice-hoz fordultam:-Ez meg mire volt jó?
-Micsoda?-nézett rám értetlenül, bár szerintem tudta mire akarok kilyukadni.
-Te sosem szoktál visszaszólni a tanároknak.-morogtam.-Amúgy meg simán elintéztem volna.
-Azt, hogy egyedül menj a dirihez?-kérdezte a barátnőm csípősen.
-Nem, azt, hogy egyikünknek se kelljen odamennie.-javítottam ki.
-Hát tényleg bejött volna az, hogy le foszöldezted a pólóját.-mosolygott Alice.-Tuti, hogy nem haragudott volna.
Erre a kijelentésre mindketten elnevettük magunkat.
-De, hogy a turkálóban vette...-röhögtem.-Hát az nagy oltás volt.
-Köszi.-ölelt át Alice.-A legjobbtól tanultam.
-Ugye most rám céloztál?-kérdeztem.
-Ki másra?-nevetett a lány. Kézen fogott és az igazgató irodája felé húzott.
-Mire ez a nagy sietség?-lepődtem meg.-Azt hittem nem szeretsz tilosban járni.
-Hát nem igazán.-vallotta be Alice.-De ha szerencsénk van David még a dirivel beszél.
-Jajj.-leesett, hogy ez az egész mire volt jó.-Okos. Nagyon okos.
-Köszönöm.-mosolygott rám.-De most siessünk! Nehogy elmenjen!
Azzal végigrohantuk a folyosón az irodáig...

30. fejezet: Zűrös érzések

Ma van a nagy nap. Vagyis számomra az. A fiúk ma kérik fel a lányokat az őszi iskolai bálra. Minden srác csak a saját osztályából választhat párt. A gyomrom ettől a gondolattól görcsbe rándult.
-Szerinted ki fog felkérni téged?-kérdezte Alice miközben az iskola felé sétáltunk. El is feledkeztem arról, hogy nem vagyok egyedül.
-Fogalmam sincs.-mondtam szomorkásan.
-De azért csak tippelsz valakire nem?-nyaggatott, bár szerintem tudta a választ.
-Igen. Van egy olyan srác akit kimondottan szeretnék, ha felkérne.
-Jajj Sarah!-bökött oldalba a lány.-Előttem nem kell titkolóznod. Tudom, hogy Tim-ről beszélsz.
-Ennyire feltűnő?-kérdeztem félénken.
Alice bólintott.
-Viszont tegnap este eléggé összevesztünk.-mondtam komoran.
-Miért?-nézett rám kérdőn a barátnőm.
-Hát pontosan én sem tudom.-vontam meg a vállam.-Épp megköszöntem neki, hogy elintézte a versenyemet, mikor besértődött. Igaz még hozzátettem azt is, hogy ő a legjobb fiúbarátom.-
Direkt kihanygsúlyoztam a fiú szót, nehogy Alice is megharagudjon rám.
-Te tényleg nem tudod, hogy mi a baja?-lepődött meg.-Pedig olyan egyértelmű.
Kérdő tekintetemet látva folytatta:
-Szerinted te mit jelentesz Tim-nek?
-Hát...ööö...nem is tudom.-gondolkoztam el.-Egy jó barátot?
-Jajj te lány!-morgolódott Alice.-Hogy lehet valaki ennyire vak?
-Most már tényleg nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni!-mondtam.-Szóval magyarázd el légyszi!
-Rendben.-adta meg magát vonakodva.-Szóval. Szerinted a legjobb barátja kedvéért, tegyük fel hogy ez a barát egy lány, szóval hogy miatta járt volna egy olyan csajjal akit gyűlöl? Ha csak barátként nézne arra a lányra akkor megtette volna ezt a hatalmas áldozatot?
-Erre most válaszolnom kéne?-kérdeztem félénken.
-Esetleg.
-Talán.-mondtam félénken.
-Istenem Sarah!-csóválta a fejét Alice.-Annyira vak vagy...Tim odáig van érted. Miattad csinálta ezt az egész történetet Kate-el. És az, hogy tegnap kijelenetetted, ő a legjobb barátod, nagyon megbántottad. Érted már?
Nem tudtam megszólalni. Hosszú percekig emésztettem amiket Alice mondott. És most, visszagondolva, tényleg észrevehettem volna, hogy mit érez Tim.
-Hahó!-legyezett a szemem előtt Alice.-Föld hívja Sarah-t!
-Föld megtalálta.-nevettem fel. A hangulatom teljesen megváltozott.-Siessünk!
Megragadtam Alice kezét és magam után húztam a suli felé.
-Mi ez a nagy sietség?-kérdezte egy fiú a hátunk mögül. Megfordultunk és meglepetésünkre David állt ott.
Alice rögtön odafutott hozzá és hosszasan megölelte.
-Há te?-kérdezte a lány lelkesen.
-Ma nekem nincs tanítás.-mondta büszkén.
-Kis mázlista!-mosolyogtam rá.-De hogyhogy ide jöttél?
-Csak van egy kis elintéznivalóm a sulitokban.-mondta sejtelmesen David. Tudtam, hogy ennél többet úgysem tudok kihúzni belőle, szóval hagytam a dolgot.
Mivel még mindig egymás kezét fogva álltak az utcán, mikor nekem sürgős dolgom lett volna, rájuk szóltam:
-Mehetünk?
-Persze.-nevetett Alice és kéz a kézben sétáltak a suliig.
Meglepően tapasztaltam, hogy David még az osztályunkba is feljött. Mikor beléptünk a terembe hatalmas volt a hangzavar. Mindenki azt mesélte, hogy ki-kit kért fel vagy fordítva.
A táskámat letettem a padom mellé és elindultam Tim asztala felé. Alice és David is követtek.
-Tim beszélhetnénk?-kérdeztem idegesen.
-Most nem ér rá kislány!-mondta Kate a hátam mögül.-Fontos dolgot akarok vele megbeszélni.
Azzal Tim felé fordult és már bele is kezdett:
-Lennél a partnerem a bálon?
-Azt hittem a fiúk kérik fel a lányokat!-kiáltott rá Peter, Tim barátja.
-De ha a fiú olyan bátortalan, hogy nem meri felkérni a szerelmét akkor fordítva is elfogadható. Nem?-mosolygott nyálasan Kate.
-Igen.-sütötte le a szemét Peter.-Csak az a baj, hogy nem te vagy a szerelme.
Próbálta halkan mondani, de valahogy mindenki megértette.
-Légyszi, hadd döntsem én el, hogy kivel táncolok, vagy kit szeretek!-csattant fel Tim. Jelentőségteljesen rám nézett, majd Kate felé fordult.
-Mivel nincs senki más akivel jobban szeretnék táncolni, mint veled...-itt ismét felém pillantottt, de már nem gúnyos tekintettel hanem inkább fájóval.-...igen.
Kate a hír hallatára ujjongani kezdett.
-Szóval Sarah! Mit is akartál mondani?-kérdezte Tim fanyarul.
-Most már nem fontos.-mondtam komoran. Azzal odafordultam Peter-hez:
-És te táncolnál velem?
-Igen.-mosolygott rám. A szemem sarkából láttam,hogy Tim szomorú képet vág, de nem törődtem vele. Hátba támadott minden ok nélkül.
Alice odalépett Peterhez(most először hagyta magára David-ot) és a fülébe súgott valamit. Minden szavát értettem és ez szerintem neki is feltűnt:-Ugye tudod, hogy csak vissza akar vágni Tim-nek?
Peter bólintott. Ő is mondott valamit, de ezt már nem hallottam.
David felé fordultam aki Tim-et bámulta. Mikor észrevette, hogy nézem megkérdezte:
-Megmutatnád, hol van az igazgatás?
-Persze.-mondtam és elkísértem őt a dirihez...

29. fejezet: A vita

Mitán Tim elment, még kimentem egyet terepre. Hamar visszafordultam, mert a gyomrom annyira görcsben volt, hogy nem tudtam a lovaglásra koncentrálni. Jazz is érezte, hogy feszültebb voltam a kelleténél.
Mikor visszaértem a lovardába, elláttam Jazz-t. Próbáltam minél lassab lenni, hogy még itt legyek, mikor Tim visszajön. Arra nem is mertem gondolni, hogy esetleg hazamenne a bírói látogatás után.
-Nem, Tim biztos nem tenné ezt velem!!-bíztattam magamat, miközben ganyéztam a boxokat.
Sajnos egyáltalán nem akadt társaságom. Mindenki hazament,mert idő közben besötétedett.. Tegnap visszaállították az órákat és emiatt már 5 órakor koromsötét van.
Mikor elláttam minden lovat( de tényleg, szó szerint MINDEN lovat) abban az istállóban, benéztem Bridget-hez is. Épp a konyhában sürgött-forgott.
-Szia!-köszöntem vidáman.
-Sarah!-lepődött meg a látogatásomtól.-Hát te hogy hogy itt vagy, még ilyen későn is?
-Tim-et várom.-mondtam izgatottan.-Most ment el a bíróhoz engedélyt kérni.
-Jah, hogy versenyezhess ugye?-kérdezte Bridget.
Bólintottam.
A nő visszafordult a tűzhelyhez. Épp kevergetett valamit, aminek nem mellékesen nagyon finom illata volt.
-Esetleg segíthetnék neked?-ajánlottam fel.-Nem akarok láb alatt lenni, de a lovak körül már mindent elvégeztem.
-Köszönjük Sarah!-mosolygott rám.-Nem lehetett kis munka mindent megcsinálni.
-Hát nem is volt az, de le kellett foglalnom magam valahogy.-válaszoltam vidáman.
-Köszönet képpen fogadd el ezt a kis tál pörköltet.-nyújtotta felém a még gőzölgő ételt.-Biztos nagyon megéheztél a munka közben!
Erre a kijelentésre a hasam válaszolt. Akkorát korgott az éhségtől, hogy Bridget elnevetette magát.
-Na tessék!-mondta mosolyogva.-Egyél csak!
-Köszönöm szépen.-fogadtam el a vacsorát.
Mikor végeztünk az evéssel (mert közben Bridget is csatlakozott hozzám) elmosogattunk és leültünk a tv elé.
-A szüleid nem fognak aggódni?-nézett rám kérdőn.-Elég késő van már.
-Juj!-róluk teljesen megfeledkeztem. Anya már tuti hívta a rendőrséget, vagy ami még rosszab az FBI-t, hogy eltűnt a kicsi lánya.-Felhívom gyorsan őket!
Kimentem az udvarra, hogy Bridget ne hallja a beszélgetésünket. Már akkor tudtam, hogy elég kínos lesz.
Tárcsáztam anya számát. Egyszer kicsöngött és rögtön felvették.
-Halo?-kérdezte idegesen anya.
-Szia anyu.-üdvözöltem.-Én vagyok az Sarah!
-Hála az égnek.-könnyebbült meg.-Hol vagy?
-A lovardában.
-Ilyen későn?-aggodalmaskodott.-Nem tudtál volna előbb szólni, hogy mikor óhajtasz hazajönni?
Tudtam, hogy ilyenkor nem szerencsés anyával ellenkezni ezért hallgattam.
-És miért vagy még mindig ott?-kérdezte idegesen.-Csak nem történ valami?
-Nem, nem.-nyugtattam meg.-Semmi nem történt, csak épp most van Tim a bírónál. Őt akartam megvárni, mert annyira kíváncsi vagyok, hogy engednek- e versenyezni. Ugye nem haragszol?
-Jajj Sarah!-nevetett fel.-Hogy haragudhatnék rád?
Akkor vettem észre, hogy Tim autója felgördült a kocsifeljáróra.
-Bocsi anyu most mennem kell.-hadartam.-Megjött Tim! Nemsokára otthon leszek!-mondtam és letettem.
Odarohantem a fiúhoz aki mosolygós képpel lépett be a kapun.
-Csak nem...?-kérdeztem izgatottan.
Tim bólogatott. Annyira örültem, hogy odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Hogy csináltad?-kérdeztem kíváncsian.
-Bevetettem a férfias bájaimat.-poénkodott még most is.
-Köszönöm.-mondtam őszintén.
-Semmiség az egész.-mosolygott rám. Még mindig a karjában tartott.-Egy edzőnek ez a feladata. Nem?
Bólintottam.
-Viszonte te több vagy nekem mint egy normál edző!-mondtam halkan.-Te vagy a...a legjobb...barátom.
-Ó. Ez igazán szép..-mondta erőltetett mosollyal az arcán.-Köszönöm.
Letett a földre és elindult az istállók felé.
-Hová mész?-kérdeztem értetlenül.
-Még el kell látnom a lovakat.-mondta komoran.
-Már megcsináltam helyetted.-mosolyogtam rá, de ő nem viszonozta.-Most meg mi bajod van?
-Semmi.-mondta egyhangúan.
-Jah persze.-morogtam.-Ez tök egyértelmű. Mert végül is amikor az embernek nincs semmi baja akkor pont úgy viselkedik, mint most te.
-Hát ha nem hiszed el akkor sajnálom.-mondta mindenféle érzelem nélkül.
-Jól van.-adtam meg magam.-Én nem fogok könyörögni, hogy elmondd mi bántja a pici szívedet. Majd ha akarod elmondod.
-És ha olyat mondanék aminek nem biztos, hogy örülnél?-kérdezte.-Ha te máshogy gondolod a dolgokat mint én? Akkor mit csinálnál?
-Valószínúleg átgondolnám, amit mondanál.-gondolkodtam.-És elfogadnám a döntésed.
-Ez korántsem egy döntés Sarah.-komorult el újra.-Ez egy érzés. Csak te sajnos néha vak vagy.
Újra az istállók irányába indult.
-Ezzel most mit akarsz mondani Tim?-értetlenkedtem.
-Nyugi, majd megtudod!-válaszolt komolyoan és elment...

28.fejezet: A döntés

Tim szemszög

A kocsim felé menet összetalálkoztam Kate-el. Szívem szerint lekoptattam volna, de még mindig nem volt biztos a nevezés.
-Szia kicsim.-köszönt rám. Hányni tudtam volna ettől a nyálas dumától. Nem tudom mit ettem rajta annak idején.
-Helo!-mondtam unottan.
-Mi a baj édesem?-simogatta meg a vállam. Kirázott a hideg az érintésétől.
-Semmi. Csak épp sietek.-hadartam.
-Hova?-kérdezte kíváncsian.-Csak nem a versenypályára apámhoz?
-De.-válaszoltam tömören.
-Csak hogy tudd.-kezdte határozottan.-Ha esetleg apa belemenne abba, hogy a kicsi Sarah rajthoz álljon, akkor sem szakíthatsz velem. Simán elérem azt, hogy visszavonják a nevezését, vagy ami még rosszabb: soha ne állhasson rajthoz. Érted?
-Ezt nem teheted.-idegeskedtem.
-Akkor csak figyelj!-mondta és (mint aki jól végezte dolgát) elsétált.
Ledermedve álltam az udvaron. Tudtam, hogy Kate simán képes lenne erre.
-Nem tehetek mást.-mondtam magamnak.
És hoztam egy igen nehéz döntést...

***
Leparkoltam a pálya parkolójában. Lassú léptekkel közelítettem az információs pult felé. Magamban többször átgondoltam, mit fogok mondani.
Mikor odaértem a bódéhoz egy kedves hölgy üdvözölt:
-Jó napot fiatalúr! Mi járatban errefelé?
-Jó napot!-viszonoztam a köszönést.-Mr. River-t keresem.
-Van időpontja?-kérdezte kedvesen.
-Igen.-mondtam.- 4 órára.
-Óh. Ön Tim Mitchell?
Bólintottam.
-Akkor menjen egyenes és az első ajtó lesz az jobbra.-igazított ki.
-A boxok után?-kérdeztem.
-Igen.-mondta a hölgy.
-Köszönöm. Viszlát.-köszöntem el és elindultam arra amerre mondták. Elég sokat kellett sétálnom, hogy eljussak az irodákig. Bekopogtam az első ajtón.
-Tessék?-szólt egy rekedtes hang.
Benyitottam és bemutatkoztam.
-Óh hát te lennél az a híres Tim?-lepődött meg.-A lányom sokat mesélt rólad.
-Képzelem.-dörmögtem magamban.
-Mit szeretnél?-kérdezte.-Tudod elég kevés az időm.
-Nem fogom sokáig rabolni.-mondtam.-Szóval szeretnék nevezni a novemberi versenyre.
-De annak a határideje már 1 hete lejárt.-csóválta a fejét.-Sajnos nem engedhetem meg.
-Még akkor sem ha elmondom kin lovagolnának?-kérdeztem sejtelmesen.
-Na most kíváncsivá tettél.-nevetett rám.-Na halljuk! Ki az a híres ló?
-Jazz.-mondtam tömören.
Mr. River felpattantam a székéből és ezzel a hirtelen mozdulattal szinte mindent levert az asztaláról. -Az a Jazz, aki 2 éve akkorát bukott Jessica-val?-kérdezte meglepődve.
Bólintottam.
-Az nem lehet!-hitetlenkedett.-Az a ló egy kész csődtömeg volt. Hogy tudná valaki is megülni vagy versenyezni vele?
-Hát ha megengedi, hogy benevezzenek akkor megláthatja, hogy megváltozott!-mondtam idegesen. Reméltem, hogy bevált a tervem.
-És ki ülne a nyergében?-kérdezte kíváncsian.
-Sarah Parker.-válaszoltam.
-Róla is hallottam egyet s mást.-mondta Mr. River elgondolkodva.
-Kate-től?-kérdeztem idegesen. Féltem, hogy emiatt nem engedné meg a nevezést.
-Igen.-válaszolt a férfi.-De tudom jól milyen a lányom. Sokmindenkit befeketít csak mert neki nem szimpatikusak.
-Akkor Sarah versenyezhet?-kérdeztem idegesen.
-Igen.-mosolyodott el a férfi.-Nagyon kíváncsi vagyok arra a lóra.
-Köszönöm-hálálkodtam.
-Jól van, jól van.-mondta.-De tényleg rengeteg dolgom van.
-Már megyek is.-kaptam észbe.-Köszönöm. Viszlát.
Már indultam volna ki az ajtón mikor eszembe jutott valami.
-De ugye nem fog megváltozni a véleménye, ha mondjuk Kate és én...már...már nem leszünk együtt?
-Nem.-mondta Mr. River.-Tudom, hogy Kate megzsarolt és csak emiatt vagytok újra együtt. A magánéleted nem fogja befolyásolni a döntésemet.
-Rendben.-lélegeztem fel.-Mégegyszer köszönöm! Viszlát!-mondtam és kiléptem az ajtón.