32. fejezet: Tiszta őrület

Egészen az irodáig futottunk. Mikor odaértünk éppen David lépett ki a helységből. Meglepődve vett észre minket. Nem értette mit keresünk itt óra közben. Alice viszonozta a tekintetét mert ő meg azt nem értette, hogy David-nak mi dolga van az igazgatónkkal.
-Hogy kerültök ide?-kérdezte David főleg Alice-tól de én válaszoltam helyette. Meglehetősen őszintén.
-Sikerült elérnünk a magyartanártól hogy a dirihez küldjön minket, aminek persze Alice marhára örül. És igen főként miatta kötöttünk ki itt.
Alice szúrós szemmekkel nézett rám.
-Hát ez esetben örülök nektek.-mosolygott ránk.
-Mért ha más lenne a helyzet nem örülnél hogy láthatsz?-kérdezte csípősen Alice. Szerintem a párválasztás miatt volt ilyen harapós és David-en vezette le a feszültséget.
-Hát akkor én most beszélek a dirivel.-mondtam halkan mert nem akartam hallani Alice dühkitörését.
-Hé, nem vársz meg?-nézett rám kérdőn a barátnőm.-Én is hibás vagyok hogy abban hogy itt kötöttünk ki szóval nem neked kell elvinned a balhét.
-Nyugi. Én már sokszor voltam itt. Az igazgató már meg sem fog lepődni. Sőt szerintem már hiányol is. De ha téged meglát tuti hogy kiakad és rám fogja majd, hogy én rontalak el. Szóval higgy nekem!Egyszerűbb ha csak én megyek be. Könyebben megúszom.
-De biztos nem baj?
-Nem dehogy. Ezzel csak nekem teszel szivességet.-mosolyogtam és már indultam is az iroda felé. A hátam mögül már hallottam is Alice mérges hangját ahogy Daviddal kiabál. Szegény srác...
Az irodában meglepő látvány fogadott. A mindig fegyelmezett és precíz igazgató most körbe-körbe táncolt egy Lady Gaga számra. Ez felért nekem egy egy hetes büntetéssel. Mondjuk a börtönben. Hosszú percek után tűnt fel neki, hogy ott ácsorgok az ajtóban falfehér arccal. Tudom, hogy fehér voltam mert látam magam az iroda falán lévő tükörben. Mit ne mondjak felértem egy vámpírral.
Mr. Gilbert lehalkította a rádiót és felém fordult:
-Szervusz Sarah! Ööö...remélem ez a ,,dolog” köztünk marad!-mondta zavarban.
-Hát..persze.-mondtam még mindig sokkosan.
-Tudod nem szokásom ennyire elengedni magam, de ma kivételt tettem.-próbált magyarázkodni.
-De miért pont ma?-kíváncsiskodtam. Érdekel, hogy mi az oka az igazgatóf urcsa viselkedésének. Ha lehet ezt így hívni.
-Az előbb volt itt egy fiatalember.-kezdte.-Nem tudom ismered-e.
-Ismerem. David.
-Igen. Szóval felajánlott az iskolánknak egy hatalmas összeget. Körülbelül annyit, hogy fel tudjuk belőle újítani az összes osztálytermet.
-Te jó ég!-lepődtem meg.-De hát az rengeteg pénz. És mégis mit kért cserébe?
-A barátnődtől kérdezd.-mosolygott rám sejtelmesen.
-Mármint Alice-től?-kérdeztem idegesen.
-Igen.
-De hát neki mi köze van ehhez az egészhez?-kíváncsiskodtam.
-Majd megtudod. De te miért is vagy most itt ifjú hölgy?-terelte el a témát.
-Hát az úgy volt...-kezdtem. Gondolkodtam valami épeszű magyarázatot kitalálni. Mert az, hogy lefikáztud a magyar tanárunk szerelését nem volt túl alkalmas. De semmi nem jutott eszembe ami kevés büntetéssel jár.
-Tudod mit?-mosolygott rám az igazgató már másodszor ezen a napon.-Elengedem a büntetésed bármit is tettél. Azzal a feltétellel, ha senkinek nem mondod el amit az előbb láttál.
-Köztünk marad.-mondtam.-Akkor mehetek is?
-Igen.-válaszolt és már indultam volna is kifelé de még hozzátette: Ha visszahallom valakitől ezt a kis dolgot akkor tudni fogom, hogy te mondtad el és annak szörnyű következményi lehetnek.
-Rám nézve?
-Nem majd rám.-zsörtölődött magában Mr. Gilbert.
-Hát, hogy magának szörnyű lenne az biztos, de akkor már tudom, hogy nekem is.
-Mindig is tudtam, hogy vicces lány vagy Sarah!-nevetett rám. ( 2 mosoly és 1 nevetés .E már igazán hihetetlen)
-Ezt elmondhatná a többi tanárnak is.-ajánlodtam.-Ők nem értik a vicceimet.
Kaptam még egy mosolyt de most már intett a kezével, hogy jobb lenne ha mennék. Igazából én se akartam töbet bizalmaskodni a dirivel.
Mikor kiléptem Alice sikoltozva jött oda hozzám. Valahogy éreztem, hogy köze van ennek a hatalmas örömnek David-hez.
-Mi van, ma már mindenki megőrült?-jutott eszembe az az őrült jelenet az irodában.
-Jajj nem.-vigyorgott Alice.-De el sem hiszed mi történt velem.
-Lehet, hogy el tudnám hinni.-mosolyogtam rá. Rám is átragadt az öröme.
Sajnos már nem tudta elmondani, mert megszólalt a csengő és több száz diák tódult ki a termekből. A hangzavarban még a saját hangunkat sem hallottuk úgyhogy bevonultunk a női mosdóba. Ott lekuporodtunk a földre és Alice belekezdett a mesélésbe.