23. fejezet: A csere

Kate mindent ami a szünetben történt elmondott Mr. Hugh-nak. A fiúk, Alice és én is kaptunk egy osztályfőnökit. Sőt még a szüleinkkel is beszélni fognak a magatartásunkról.
A lovardához vezető úton kitárgyaltuk Alice-el az egész délelőttöt.
-Minek kellett átjönnie a mi osztályunkba?-mérgelődött Alice.
-Azért mert itt van élete szerelme!-gúnyolódtam.-De most inkább hanyagoljuk ezt a témát.
-Igazad van.-értett egyet velem a lány.-Az elkövetkező hetekben úgyis sűrűn fogunk róla beszélni.
-Én is ettől tartok.-mondtam komoran.
-Hé csajszi! Mi a baj?-érdeklődött Alice kedvesen, mert látta, hogy nagyon nyomaszt valami.
-Csak elgondolkoztam valamin.-válaszoltam tömören.
-És mégis min?-kíváncsiskodott a barátnőm.
-Nem fontos.-legyintettem.
-De igenis az!-kiáltott fel Alice.-Ne már, hogy mindent harapófogóval kelljen kihúznom belőled!
-Nyugi!-nevettem rá.-Mihelyst beszéltem Sohn-nal, azzonnal elmondom neked.
-De miért nem én tudom meg előbb?-kérdezte durcásan a lány.
-Mert ha Sohn nem engedi meg akkor tökmindegy.
-Jó.-adta meg magát Alice.
Mikor megérkeztünk a lovardába, Alice rögtön nekilátott Borisz csutakolásának.
-Sarah, te nem jössz?-kiáltott utánam, mert nem Jazz boxa felé indultam.
-Majd később. Most beszélnem kell Sohn-nal.-mondtam és bementem az irodába.
-Szia Sarah!-köszöntött a férfi.-Mi szél hozott erre?
-Szia Sohn!-viszonoztam az üdvözlést.-Szeretnék kérni valamit.
-Hallgatlak!-mondta kedvesen.
-Tudod, Tim mostanában nagyon furcsán viselkedik.-kezdtem mondandómat.-Újra randizgatni kezdett Kate-el és....Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy tudott megbocsátani neki azok után...
-Erről én semmit sem tudtam.-gondolkozott el Sohn.-Timet nem ilyennek ismertem meg.
-Hát én sem.-mondtam komoran.-Szóval...én...nem szeretném ha továbbra is ő lenne az edzőm.
-Ugyan már kislány.-bökött oldalba Sohn.-Ezért még nem kell leírni Timet. Nagyon jó edző. Biztos vagyok benne, hogy vele még 1. is lehetnél azon a versenyen.
-Ebben én is biztos vagyok, csak...-nem tudtam, hogy mondjam el Sohn-nak amit szerettem volna.-mostanában elég sokat veszekszünk emiatt és ez az edzésekre is kihat.
-Á értem.-mosolyodott el a férfi.-Szívesen áttetettnélek más edzőhöz csak sajnos mindegyiknek annyi edzése van.
-Kérlek Sohn!-könyörögtem.-Én nem bírok ki több órát Tim-el!
-Azért ne túlozd el!-szólt rám.
-Én nem túlzok semmit.-mondtam határozottan.-De szeretném megtudni, hogy kapok-e új edzőt vagy sem?
-Jajj Sarah! Az őrületbe kergetsz!-nevetett rám.-Ne aggódj. Ha nem lesz más edző aki foglalkozzon veled, akkor majd én átveszem az oktatásodat.
-Köszönöm.-hálálkodtam.
-Semmiség.-mosolygott rám.-De ugye elmondod Tim-nek, hogy mostantól nem ő lesz az edződ?
-Ööö...muszáj?-kérdeztem. Reménykedtem benne, hogy nemet mondd.
-Igen.-válaszolt határozottan.-Illetlenség lenne bejelentés nélkül otthagyni.
-Ezt úgy mondtad mintha soha többé nem találkoznék vele!-riadtam meg.
-Hát ki tudja!-vonta meg a vállát.-De most hagyj kérlek, mert sokat kell még dolgoznom.
-Rendben.-mondtam elgondolkodva.-Tényleg, holnap hánykor lesz az edzés?
-3-kor.-válaszolt tömören.
-Oké.Akkor szia!-köszöntem el.
Mikor kiértem az udvarra Alice már ott várt.
-Na elmondod, hogy mit beszéltetek Sohn-al?-kíváncsiskodott.-Nemleges választ nem fogadok el.
-Értettem.-nevettem a lányon.-Csak megbeszéltük, hogy mostantól ő lesz az edzőm.
-Nahát!-lepődött meg Alice.-Eddig csak a legjobbakat edzette.
-Hát én nem vagyok az.-mosolyogtam.-Csak azért lesz ő a trainerem, mert már senki nem tudna elvállalni engem, annyi tanítványuk van.
-Értem.-mondta Alice.-De miért nem maradhat Tim az edződ?
-Igen Sarah!-szólalt meg egy hang a hátunk mögül.-Miért nem maradhatok én az edződ?
-Te hallgatóztál?-gyanúsítottam meg Timet.
-Nem. Én csak meghallottam, hogy miről beszéltetek.-mentette magát a srác.
-Az ugyanaz.-mondtam komoran.-Amúgy azért nem akarom, hogy te legyél az edzőm, mert már nem szeretnék veled többet beszélgetni. Sőt, találkozni sem, az iskolán kívül.
-Áh.-komorodott el Tim.-Ha annyira ezt szeretnéd akkor én nem fogok az utadba állni. Nyugodtan edzz Sohn-al. És ne aggódj! Nem fogok többet hozzád szólni, mert látom, hogy már nagyon nem bírod a képemet.
-Köszönöm.-mondtam gúnyosan.-Amúgy sem tettél sokat azért, hogy versenyezhessek.
-De igenis sokat tettem, csak te még nem tudsz róla.-mondta szomorúan.-Mert ha egyszer meghallgattál volna, akkor most nem tartanánk itt.
-Most azt akarod mondani, hogy mindenért én vagyok a hibás?-kérdeztem dühösen.
-Pontosan.-mondta Tim határozottan.
-Na ez már sok!-kiáltottam harciasan.-Ha te nem jöttél volna újra össze azzal a kis cukibabával, akkor most minden ugyanúgy lenne mint régen.
-Okom volt rá.-mondta keserűen.
-Persze, persze. Neked mindenre van valami magyarázatod!-mondta élesen.-De most nem vagyok kíváncsi a védőbeszédedre!-meg sem várva a fiú válaszát, berohantam Jazz boxába és elkezdetem sírni. Hallottam ahogy Alice utánam fut de Tim visszatartotta.
Vajon mit beszélhettek?