27.fejezet: Bocsánatkérés

Sajonos a suliban már nem tudtam Timmel beszélni, mert Kate mindig ott legyeskedett körülötte.
Alice azt tanácsolta, hogy próbáljak meg a lovardában bocsánatot kérni tőle, mert ott nem avatkozhat közbe cukibaba.
-Annyira örülök, hogy nem hozzánk jár lovagolni.-mosolyogtam Alice-re.-Sohn, jól tette, hogy kitiltotta őket onnan.
-Szerintem is.-értett egyet velem a barátnőm.-Nem tudom mit csinálnék ha még ott is el kellene viselnem.
-Huh...Még rágondolni is borzasztó.-mondtam.
-Ma sajna nem mehetek lovagolni.-terelte el a témát Alice.
-Hogyhogy?-kérdeztem meglepődve. Nem nagyon örültem a gondolatnak, hogy egyedül kell beszélnem Timmel.
-Elutazunk a rokonainkhoz egy hétvégére.-mondta lelkesen a barátnőm.-Nagyon rég láttam őket és már nagyon hiányoznak. Amúgy meg van 2 lovuk ami már önmagában is csúcs.
-Azta! És engem nem viszel?!-adtam a sértődöttet.-Micsoda barátnő vagy te?
-Neked ott van Jazz!-mosolygott rám a lány.-Meg amúgy is van egy kis dolgod. Szóval hajrá!
-Kellett emlékeztetned!-böktem oldalba.
Akkor dudaszót hallottunk a hátunk mögül.
-Ezek a szüleim.-mondta Alice.-Mennem kell.
Megöleltük egymást és Alice beszállt a hátsóülésre. De még mielőtt elindultak volna lehúzta az ablakot és kikiáltotta:
-Szurkolok!
-Rám fér!-mondtam nevetve és a fekete autó már el is száguldott.
Egy kis időbe telt míg összeszedtem magam és rápattantam a bringámra. Az utat a szokásosnál jóval lassabban tettem meg, mert végig azon gondolkoztam mit is mondhatnék Timnek. Egyszer annyira elkalandoztam, hogy majdnem elcsapott az autó, mert az út közepén tekertem.
Mikor odaértem a lovardához láttam ,hogy Tim kint edz egy fiatal lánnyal. Nem tudtam megmondani, pontosan ki ül a lovon, de abban biztos voltam, hogy Kristályon edzenek. A lovakat bármilyen távolságból fel tudtam ismerni.
Először bementem Jazz boxába, hogy erőt merítsek. Szépen lecsutakoltam és megitattam. Mikor már teljesen elláttam, muszáj volt kimennem Tim-hez. Nem halogathattam tovább a beszélgetést.
Lassú léptekkel közelítettem a gyakorló pálya felé. A fejemben többször lejátszottam a beszélgetést. Mindig elég kínosra sikeredett. Mikor odaértem Tim-hez kedvesen rámköszönt. Én viszonoztam az üdvözlést és leültem mellé a földre.
-Bocsánatot szeretnék kérni.-mondtam bűnbánóan.-Nagyon hülyén viselkedtem.
Tim rögtön kiköpte a fűszálat amit rágcsált és fölpattant a földről:
-Alice-től tudod?
Bólintottam. Nem tudtam mit mondani. Tim is így volt ezzel, mert ős is csöndben állt és nézte az edzést.
-Szorítsd le a sarkad!-kiáltotta oda a lánynak.
-Hogy megy az edzés?-kérdeztem félénken.
-Egész jól.-válaszolt lelkesen.-Nemrég kezdte a lovaglást, de ahhoz képest nagyon ügyes.
-Szerencséje van, hogy te vagy az edzője.-mondtam halkan.
-Kösz.-mondta a fiú kedvesen.-És neked hogy megy az edzés?
-Hát...Azóta nem nagyon gyakoroltam..-sütöttem le a szemem.-Annyi más dolgom volt. Amúgy meg van egy kis edzői problémám.
-Mi?-kérdezte kíváncsian Tim.
-Ugye most Sohn a trénerem.-kezdtem bele.-De neki annyi elfoglaltsága van, hogy alig jut idő a gyakorlásra. Már vagy 3 edzést lemondott.
-Akkor mire vársz? Miért nem vagy már a bemelegítőpályán?-kérdezte hirtelen Tim.Értetlen arckifejezésemet látva hozzátette:-Ha Sohn nem ér rá, akkor újra kézbe veszem a felkészítésedet. Persze csak ha nem bánod.
-Jajj Tim! Köszönöm.-ugrottam a nyakába.
-Jól van na!-nevetett a fiú.-Azért nem kell túlzásba vinni.
-Dehogynem.-mondtam vidáman.-Annyi mindent köszönhetek neked.
-Az biztos.-poénkodott.-Na de nyomás!
Indultam volna az istálló felé de eszembe jutott valami:
-Nem ma kellene menned a bíróhoz?
-De.-válaszolta.
-Akkor, hogy fogsz nekem edzést tartani?-értetlenkedtem.
-Csak 4-re kell bemennem.-mondta.-Addig simán lenyomunk egy edzést.
-Te tudod..-mosolyogtam rá és odamentem a lányhoz segíteni bevezetni Kristályt. Közben kiderült, hogy Nina-nak hívják. Megmutattam neki, hogy kell edzés után ellátni a lovat. Timnek igaza volt abban, hogy nagyon ügyes, mert minden amit mondtam elsőre ment neki.
Mikor végeztünk felnyergeltem Jazz-t és kivezettem a gyakorlópályára. Hamar bemelegítettünk és elkezdtük az edzést. Teljesen össze voltunk hangolódva . Minden kérésemet könnyen teljesítette. A pályát hibátlanul végigvittük.
-Jobbak vagytok mint valaha!-lelkendezett Tim az edzés végén.-Simán megnyeritek a versenyt.
-Az lehet. De csak akkor ha részt vehetünk rajta.-mondtam gondterhelten.
-Igyekezni fogok.-biztatott a fiú.-Szerintem még menjetek ki egy kicsit terepre. Mindkettőtök élvezni fogja! Én addig elmegyek a bíróhoz.
-Oké.-mondtam szelíden.-De ne feledd Tim, hogy bármivel is jössz vissza én nem fogok rád haragudni. Sőt örök hálával tartozom, azért amit eddig megtettél értem.
-Ezzel azt akarod mondani, hogyha a bíró nem engedné meg, hogy rajthoz álljatok akkor nem szednéd le a fejem?-kérdezte poénkodva.
-Azt.-nevettem rá.-Na menj! Szurkolok.
-Köszi!-s azzal elindult a kocsija felé.