28.fejezet: A döntés

Tim szemszög

A kocsim felé menet összetalálkoztam Kate-el. Szívem szerint lekoptattam volna, de még mindig nem volt biztos a nevezés.
-Szia kicsim.-köszönt rám. Hányni tudtam volna ettől a nyálas dumától. Nem tudom mit ettem rajta annak idején.
-Helo!-mondtam unottan.
-Mi a baj édesem?-simogatta meg a vállam. Kirázott a hideg az érintésétől.
-Semmi. Csak épp sietek.-hadartam.
-Hova?-kérdezte kíváncsian.-Csak nem a versenypályára apámhoz?
-De.-válaszoltam tömören.
-Csak hogy tudd.-kezdte határozottan.-Ha esetleg apa belemenne abba, hogy a kicsi Sarah rajthoz álljon, akkor sem szakíthatsz velem. Simán elérem azt, hogy visszavonják a nevezését, vagy ami még rosszabb: soha ne állhasson rajthoz. Érted?
-Ezt nem teheted.-idegeskedtem.
-Akkor csak figyelj!-mondta és (mint aki jól végezte dolgát) elsétált.
Ledermedve álltam az udvaron. Tudtam, hogy Kate simán képes lenne erre.
-Nem tehetek mást.-mondtam magamnak.
És hoztam egy igen nehéz döntést...

***
Leparkoltam a pálya parkolójában. Lassú léptekkel közelítettem az információs pult felé. Magamban többször átgondoltam, mit fogok mondani.
Mikor odaértem a bódéhoz egy kedves hölgy üdvözölt:
-Jó napot fiatalúr! Mi járatban errefelé?
-Jó napot!-viszonoztam a köszönést.-Mr. River-t keresem.
-Van időpontja?-kérdezte kedvesen.
-Igen.-mondtam.- 4 órára.
-Óh. Ön Tim Mitchell?
Bólintottam.
-Akkor menjen egyenes és az első ajtó lesz az jobbra.-igazított ki.
-A boxok után?-kérdeztem.
-Igen.-mondta a hölgy.
-Köszönöm. Viszlát.-köszöntem el és elindultam arra amerre mondták. Elég sokat kellett sétálnom, hogy eljussak az irodákig. Bekopogtam az első ajtón.
-Tessék?-szólt egy rekedtes hang.
Benyitottam és bemutatkoztam.
-Óh hát te lennél az a híres Tim?-lepődött meg.-A lányom sokat mesélt rólad.
-Képzelem.-dörmögtem magamban.
-Mit szeretnél?-kérdezte.-Tudod elég kevés az időm.
-Nem fogom sokáig rabolni.-mondtam.-Szóval szeretnék nevezni a novemberi versenyre.
-De annak a határideje már 1 hete lejárt.-csóválta a fejét.-Sajnos nem engedhetem meg.
-Még akkor sem ha elmondom kin lovagolnának?-kérdeztem sejtelmesen.
-Na most kíváncsivá tettél.-nevetett rám.-Na halljuk! Ki az a híres ló?
-Jazz.-mondtam tömören.
Mr. River felpattantam a székéből és ezzel a hirtelen mozdulattal szinte mindent levert az asztaláról. -Az a Jazz, aki 2 éve akkorát bukott Jessica-val?-kérdezte meglepődve.
Bólintottam.
-Az nem lehet!-hitetlenkedett.-Az a ló egy kész csődtömeg volt. Hogy tudná valaki is megülni vagy versenyezni vele?
-Hát ha megengedi, hogy benevezzenek akkor megláthatja, hogy megváltozott!-mondtam idegesen. Reméltem, hogy bevált a tervem.
-És ki ülne a nyergében?-kérdezte kíváncsian.
-Sarah Parker.-válaszoltam.
-Róla is hallottam egyet s mást.-mondta Mr. River elgondolkodva.
-Kate-től?-kérdeztem idegesen. Féltem, hogy emiatt nem engedné meg a nevezést.
-Igen.-válaszolt a férfi.-De tudom jól milyen a lányom. Sokmindenkit befeketít csak mert neki nem szimpatikusak.
-Akkor Sarah versenyezhet?-kérdeztem idegesen.
-Igen.-mosolyodott el a férfi.-Nagyon kíváncsi vagyok arra a lóra.
-Köszönöm-hálálkodtam.
-Jól van, jól van.-mondta.-De tényleg rengeteg dolgom van.
-Már megyek is.-kaptam észbe.-Köszönöm. Viszlát.
Már indultam volna ki az ajtón mikor eszembe jutott valami.
-De ugye nem fog megváltozni a véleménye, ha mondjuk Kate és én...már...már nem leszünk együtt?
-Nem.-mondta Mr. River.-Tudom, hogy Kate megzsarolt és csak emiatt vagytok újra együtt. A magánéleted nem fogja befolyásolni a döntésemet.
-Rendben.-lélegeztem fel.-Mégegyszer köszönöm! Viszlát!-mondtam és kiléptem az ajtón.