29. fejezet: A vita

Mitán Tim elment, még kimentem egyet terepre. Hamar visszafordultam, mert a gyomrom annyira görcsben volt, hogy nem tudtam a lovaglásra koncentrálni. Jazz is érezte, hogy feszültebb voltam a kelleténél.
Mikor visszaértem a lovardába, elláttam Jazz-t. Próbáltam minél lassab lenni, hogy még itt legyek, mikor Tim visszajön. Arra nem is mertem gondolni, hogy esetleg hazamenne a bírói látogatás után.
-Nem, Tim biztos nem tenné ezt velem!!-bíztattam magamat, miközben ganyéztam a boxokat.
Sajnos egyáltalán nem akadt társaságom. Mindenki hazament,mert idő közben besötétedett.. Tegnap visszaállították az órákat és emiatt már 5 órakor koromsötét van.
Mikor elláttam minden lovat( de tényleg, szó szerint MINDEN lovat) abban az istállóban, benéztem Bridget-hez is. Épp a konyhában sürgött-forgott.
-Szia!-köszöntem vidáman.
-Sarah!-lepődött meg a látogatásomtól.-Hát te hogy hogy itt vagy, még ilyen későn is?
-Tim-et várom.-mondtam izgatottan.-Most ment el a bíróhoz engedélyt kérni.
-Jah, hogy versenyezhess ugye?-kérdezte Bridget.
Bólintottam.
A nő visszafordult a tűzhelyhez. Épp kevergetett valamit, aminek nem mellékesen nagyon finom illata volt.
-Esetleg segíthetnék neked?-ajánlottam fel.-Nem akarok láb alatt lenni, de a lovak körül már mindent elvégeztem.
-Köszönjük Sarah!-mosolygott rám.-Nem lehetett kis munka mindent megcsinálni.
-Hát nem is volt az, de le kellett foglalnom magam valahogy.-válaszoltam vidáman.
-Köszönet képpen fogadd el ezt a kis tál pörköltet.-nyújtotta felém a még gőzölgő ételt.-Biztos nagyon megéheztél a munka közben!
Erre a kijelentésre a hasam válaszolt. Akkorát korgott az éhségtől, hogy Bridget elnevetette magát.
-Na tessék!-mondta mosolyogva.-Egyél csak!
-Köszönöm szépen.-fogadtam el a vacsorát.
Mikor végeztünk az evéssel (mert közben Bridget is csatlakozott hozzám) elmosogattunk és leültünk a tv elé.
-A szüleid nem fognak aggódni?-nézett rám kérdőn.-Elég késő van már.
-Juj!-róluk teljesen megfeledkeztem. Anya már tuti hívta a rendőrséget, vagy ami még rosszab az FBI-t, hogy eltűnt a kicsi lánya.-Felhívom gyorsan őket!
Kimentem az udvarra, hogy Bridget ne hallja a beszélgetésünket. Már akkor tudtam, hogy elég kínos lesz.
Tárcsáztam anya számát. Egyszer kicsöngött és rögtön felvették.
-Halo?-kérdezte idegesen anya.
-Szia anyu.-üdvözöltem.-Én vagyok az Sarah!
-Hála az égnek.-könnyebbült meg.-Hol vagy?
-A lovardában.
-Ilyen későn?-aggodalmaskodott.-Nem tudtál volna előbb szólni, hogy mikor óhajtasz hazajönni?
Tudtam, hogy ilyenkor nem szerencsés anyával ellenkezni ezért hallgattam.
-És miért vagy még mindig ott?-kérdezte idegesen.-Csak nem történ valami?
-Nem, nem.-nyugtattam meg.-Semmi nem történt, csak épp most van Tim a bírónál. Őt akartam megvárni, mert annyira kíváncsi vagyok, hogy engednek- e versenyezni. Ugye nem haragszol?
-Jajj Sarah!-nevetett fel.-Hogy haragudhatnék rád?
Akkor vettem észre, hogy Tim autója felgördült a kocsifeljáróra.
-Bocsi anyu most mennem kell.-hadartam.-Megjött Tim! Nemsokára otthon leszek!-mondtam és letettem.
Odarohantem a fiúhoz aki mosolygós képpel lépett be a kapun.
-Csak nem...?-kérdeztem izgatottan.
Tim bólogatott. Annyira örültem, hogy odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Hogy csináltad?-kérdeztem kíváncsian.
-Bevetettem a férfias bájaimat.-poénkodott még most is.
-Köszönöm.-mondtam őszintén.
-Semmiség az egész.-mosolygott rám. Még mindig a karjában tartott.-Egy edzőnek ez a feladata. Nem?
Bólintottam.
-Viszonte te több vagy nekem mint egy normál edző!-mondtam halkan.-Te vagy a...a legjobb...barátom.
-Ó. Ez igazán szép..-mondta erőltetett mosollyal az arcán.-Köszönöm.
Letett a földre és elindult az istállók felé.
-Hová mész?-kérdeztem értetlenül.
-Még el kell látnom a lovakat.-mondta komoran.
-Már megcsináltam helyetted.-mosolyogtam rá, de ő nem viszonozta.-Most meg mi bajod van?
-Semmi.-mondta egyhangúan.
-Jah persze.-morogtam.-Ez tök egyértelmű. Mert végül is amikor az embernek nincs semmi baja akkor pont úgy viselkedik, mint most te.
-Hát ha nem hiszed el akkor sajnálom.-mondta mindenféle érzelem nélkül.
-Jól van.-adtam meg magam.-Én nem fogok könyörögni, hogy elmondd mi bántja a pici szívedet. Majd ha akarod elmondod.
-És ha olyat mondanék aminek nem biztos, hogy örülnél?-kérdezte.-Ha te máshogy gondolod a dolgokat mint én? Akkor mit csinálnál?
-Valószínúleg átgondolnám, amit mondanál.-gondolkodtam.-És elfogadnám a döntésed.
-Ez korántsem egy döntés Sarah.-komorult el újra.-Ez egy érzés. Csak te sajnos néha vak vagy.
Újra az istállók irányába indult.
-Ezzel most mit akarsz mondani Tim?-értetlenkedtem.
-Nyugi, majd megtudod!-válaszolt komolyoan és elment...