31. fejezet: Párválasztás

Egész délelőtt nem szóltam Tim-hez. Egyrészt dühös voltam rá, másrészt pedig( ezen én is meglepődtem) csalódtam, hogy nem engem választott.
Főleg az bosszantott, hogy nem tudtam miért kapta fel a vizet. Ha igaz lenne amit Alice mondott, akkor nem inkább engem kellett volna elhívnia a bálba? Vagy ha engem akart akkor miért gondolta meg magát? Azt nem hiszem el, hogy csak azért mert tegnap a legjobb barátomnak mondtam.
De legalább megvárhatta volna míg bocsánatot kérek és csak utána dönti el kivel fog táncolni.
-Min gondolkodsz ennyire?-kérdezte Alice hirtelen. Épp magyar óránk volt és ilyenkor általában folyton fecsegni szoktam.
-Kettőt találhatsz!
-Várjunk csak! Hadd gondolkodjak!-vakargatta a fejét a barátnőm.-Talán...Timen?
Bólintottam.
-Nem értem mit rágódsz ezen ennyit?-bökött oldalba.-Hülye volt és cukibabát kérte fel, de a szíve mélyén tudod, hogy téged szeret.
-Én elhiszem, csak nem értem.-mondtam, de Alice kérdő tekintetét látva folytattam:-Nem tudom felfogni, miért reagált ilyen hevesen. Jó elfogadom, hogy megbántottam, de attól még meghallgathatta volna a bocsánatkérésemet. És miért kérte fel pont Kate-et? Nem tudom min rágott be ennyire.
-Asszem értem mire gondolsz.-mondta Alice komoran.-Szóval...Ha egy fiút megbánt a szerelme, akkor nem lesz rá ennyire dühös mert szereti. És te nem tudod, hogy miért volt veled ilyen ellenséges.
-Pontosan.-vágtam rá.-Te tudod?
-Nem igazán.-válaszolta keserűen.
Észrevettem, hogy a kelleténél most még szomorúbb. Nem hittem el, hogy csak az én problémáim aggasztják.
-Mi a baj Alice?-kérdeztem.
-Semmi.-mondta komoran.
-Na nekem ezt nem meséled be!-háborodtam fel.-Bökd csak ki, hogy mi bánt!
-Jól van na!-adta be a derekát.-Szóval, engem még senki nem kért fel az osztályból. Ami elég furcsa, mert 24-en vagyunk és ugyanannyi fiú vant mint lány.
-Mi ebbe a furcsa?-kérdeztem.Nem értettem mire akar kilyukadni Alice.
-Mikor ti elmentetek Daviddal az igazgatóhoz, vártam, hátha felkér valaki.-magyarázta.-De senki nem jött oda hozzám ezért én kérdeztem meg pár srácot akiknek tudtam, hogy nincs párjuk. Mind azt válaszolta, hogy már foglaltak.
-Lehet, hogy igazat mondtak!-erősködtem.
-Biztos nem, mert minden lánynak tudom, hogy ki a párja. És mivel csak nekem nincs, akkor valamelyik fiúnak sincs.
-Jah értem.-mondtam.-De miért nem akarna veled valaki táncolni?
-Nem tudom.-válaszolta szomorúan.
-Akkor kérd fel David-ot.-ajánlottam.
-Csak a saját osztályodból választhatsz párt.
-Miről van szó lányok?-kérdezte hirtelen a morcos magyartanár.
-Semmiről Mrs. Black.-hazudtam.-Csak kérdeztem Alice-től valamit.
-És mi volt az Sarah?-kérdezte idegesen a tanárnő.
-Hogy hol vehette a tanárnő ezt a csodálatost blúzt.-mosolyogtam rá Mrs. Balck-re.-Azt hiszem láttam már valahol, de ebben a szép foszöld színben még sehol. Megmondaná hol találta?
-Szerintem egy turkálóban.-szólt hozzá Alice is a beszélgetéshez. Az osztály hangos röhögésben tört ki.
-Elég.-kiáltott fel Mrs. Black.-Mindketten az igazgatóhoz!
Nem szóltunk rá semmit, csak felálltunk és kisétáltunk a teremből.Mikor kiértünk Alice-hoz fordultam:-Ez meg mire volt jó?
-Micsoda?-nézett rám értetlenül, bár szerintem tudta mire akarok kilyukadni.
-Te sosem szoktál visszaszólni a tanároknak.-morogtam.-Amúgy meg simán elintéztem volna.
-Azt, hogy egyedül menj a dirihez?-kérdezte a barátnőm csípősen.
-Nem, azt, hogy egyikünknek se kelljen odamennie.-javítottam ki.
-Hát tényleg bejött volna az, hogy le foszöldezted a pólóját.-mosolygott Alice.-Tuti, hogy nem haragudott volna.
Erre a kijelentésre mindketten elnevettük magunkat.
-De, hogy a turkálóban vette...-röhögtem.-Hát az nagy oltás volt.
-Köszi.-ölelt át Alice.-A legjobbtól tanultam.
-Ugye most rám céloztál?-kérdeztem.
-Ki másra?-nevetett a lány. Kézen fogott és az igazgató irodája felé húzott.
-Mire ez a nagy sietség?-lepődtem meg.-Azt hittem nem szeretsz tilosban járni.
-Hát nem igazán.-vallotta be Alice.-De ha szerencsénk van David még a dirivel beszél.
-Jajj.-leesett, hogy ez az egész mire volt jó.-Okos. Nagyon okos.
-Köszönöm.-mosolygott rám.-De most siessünk! Nehogy elmenjen!
Azzal végigrohantuk a folyosón az irodáig...