
Elég szar hangulatban léptem be a termembe. Rosszul éreztem magam Alice miatt.
Ledobtam a táskámat a földre és odamentem a barátnőimhez ( Alice-t is beleértve).
-Sziasztok!-köszöntem tettetett vidámsággal.-Mizu?
-Semmi különös.-válaszolt Noemi.-Hogy ment az edzés Jazz-el?
-Az edzés sehogy.-mondtam sejtelmesen.-Mert nem volt. Inkább terepre mentünk ki Alice-el( itt mosolyogva a lányra néztem aki meglepetésemre ugyanolyan kedvesen visszamosolygott) és Timmel.
-Akkor az milyen volt?-folytatta a kérdezgetést Noemi.
-Irtó jó.-lelkesedtem.-Jazz-el még ugrattam is egy keveset. Annyira...annyira...-akadtam meg. Nem tudtam kifejezni magam, de Alice kisegített:
-Úgy látszott mintha össze lettek volna kötözve.-nevetett.-Annyira együtt mozogtak. Nagyon ügyesek voltak.
-Köszi.-pirultam el.
-Hatalmas esélyed van arra, hogy megnyerd a versenyt.-mosolygott rám bátorítóan Alice.
-Akkor nem, ha a szüleim nem engedik, hogy rajthoz álljak.-fakadtam ki.
-Ugyan miért?-értetlenkedett Noemi.
-Tuti befutók lennétek.-szólt közbe Johanni. Ő is a Wilcolmi lovardába jár, de csak most kezdte a lovaglást.
-Jól esik, hogy ezt mondjátok, de most minden a szüleimtől függ.-mondtam leverten.-Eljönnek a mai edzésemre és megnézik, hogy mennyit változott Jazz.
-Akkor hajrá kislány!-bökött oldalba Noemi.-Szurkolunk, hogy jól menjen az ugratás!
-Hát rám fér.-mondtam kételkedve, de már nem tudtam mást hozzáfűzni mert becsengettek.
***
A lovardába menet mindent megbeszéltünk Alice-el.
-Sajnálom, hogy olyan hülye voltam!-kértem bocsánatot.-Csak nagyon féltettelek, mert még alig ismertük azt a fiút.
-Semmi baj.-mosolygott szelíden.-Valószínűleg én is így reagáltam volna hasonló helyzetben. David is mondta, hogy nem kellene ilynen felhúznom magam.
-Mi?-kérdeztem hirtelen.-Te elmesélted David-nak a vitánkat?
-Hát...megemlítettem.-mondta félénken.-De mentségemre legyen mondva, hogy ő faggatott azzal, hogy mi a bajom. Amúgy meg ő is veled értett egyet.
-Velem?-lepődtem meg.-Azt mondta, hogy szerinte is felelőtlenség egy ismeretlennél aludni?
-Hát nem pont ezekket a szavakat használta, de az értelem ugyanez volt.-vigyorgott Alice.
-Akkor tényleg jófiú ez a David.-nevettem vidáman.
-Látod?! Ezt én mindig is tudtam!-bökött oldalba a lány.
-A mindig most 2 napot jelent?-poénkodtam.
-Úgy tűnik.-mondta Alice.
-Na de mesélj!-kérleltem.-Hogy kerültél te hozzájuk és mi történt az este!?
-Hát tudod...szóval Borisz rálépett a telómra és az teljesen összetört.-kezdett bele a beszámolójába. Én figyelmesen hallgattam.-Ezért nem tudtam felhívni Sohn-t hogy nyissa ki a nagykaput, mert nem tudok bemenni.
-Mikor akartad te visszavinni Boriszt?-értetlenkedtem.-Elég késő lehetett, ha már a nagykapu is be volt zárva.
-Az is volt.-válaszolt a lány.-Csomó ideig ott voltunk még a parton és csak úgy rohant az idő. De ha megengeded befejezném!
-Engedély megadva.-mosolyogtam.
-Szóval, nem tudtam felhívni Sohn-t, telefon nélkül. David meg odaadta volna az övét, de nem emlékeztem Sohn számára. Fél órán át dörömböltünk, hogy engedjenek be, de senki nem hallotta meg. Hátulról meg nem mehettünk mert azokat a magas fagerendákat még a legjobb ugróló sem tudná átugrani. Ezért ajánlotta fel David, hogy hozzájuk elvihetem Borisz-t. Én belegyeztem és én is ott aludtam. Nem hagyhattam magára szegény lovat egy idegen helyen. Mikor elláttuk a lovakat felhívtam Sohn-t és bocsánatot kértem a tőle amiért nem vittem vissza a lovát. Ő nem haragudott rám, mert ugye megmentettük a lovai életét.
-Mire nem jó egy kis protekció?!-nevettem fel.-Na de folytasd!
-Szóval megígértem Sohn-nak, hogy reggel visszaviszem és így is lett. Ennyi.
-Ez mind szép és jó, de mi történt az éjszaka?-kíváncsiskodtam.
-Semmi különös.-mondta hanyagul.-Csak beszélgettünk egy jót.
-Ennek örülök.-mondtam, de nem tudtunk tovább dumálni, mert megérkeztünk a lovardába. Meglepetésemre a szüleim már itt voltak.
-Miért jöttek ilyen korán?-kérdeztem értetlenül.-Úgy beszéltük meg, hogy 3-ra kell itt lenniük. Ehhez képest még 2 sincs.
-Furcsa.-gondolkozott el Alice is.-De a magyarázatot csak úgy tudjuk meg, ha bemegyünk.-és már lökött is a bejárat felé.
A szüleim ott álltak az ugrópálya szélén és az edzést figyelték. Mikor közelebb értünk észrevettem, hogy a lány Jazz-en lovagol.
-Sziasztok!-köszöntem oda nekik félénken.-Hogyhogy ilyen korán jöttetek?
-Sohn kért meg rá.-válaszolt anyu.
-És miért kérted ezt?-értetlenkedtem még mindig.
-Szerettem volna ha látják, hogy hogyan lovagol más Jazz-en.-mondta sejtelmesen a férfi.
-Ugyan miért?-kíváncsiskodtam.-Engem kellene megnézniük. Vagy nem?
-Majd annak is eljön az ideje.-kacsintott oda Sohn.
-Oké.-mondtam idegesen.-És hogy megy az edzés?
-Nézd meg magad!-intett a fejével a pálya felé Sohn.
A lány aki Jazz-en ült kicsit idősebb lehetett nálam. Még nem láttam itt, ezért úgy gondoltam, hogy biztos új.
Jazz az egész edzésen nagyon feszült volt és megtagadta a lány parancsait. Többször befékezett az akadály előtt és egy-kétszer ágaskodott is.
-Miért ilyen vad?-kérdeztem ijedten.
-Ilyen a természete a baleset óta.-simogatta meg a vállamat Sohn.
-De nem lehet, hogy csak a lovas kezdő?-kérdeztem reménykedve. Reméltem, hogy a lány Jazz-en nem hallotta meg a kérdésemet.
-A lovas?!-hűlt el a kérdés hallatán Sohn.-Tudod ki ez a lány?
-Nem.-mondtam bűntudattal.-Fogalmam sincs.
-Akkor elmondom neked, hogy ez a lány a világon a legjobb ugrólovas.-magyarázta Sohn mosolyogva.-Minden versenyt megnyert amiken indult. És ezek nem kis versenyek voltak Sarah. Ő a mai ugrató történelem. Csodálom hogy nem tudtad.
-Csak azért nem tudtam, mert mostanában nem volt időm újságot olvasni, mert bizonyos bűntények elterelték a figyelmem.-mondtam riadtan.-De ha ilyen ügyes akkor miért lovagol kezdőként?
-Nem ő a kezdő!-mondta vigyorogva Sohn.-Hát nem látod Sarah, hogy Jazz szegül ellen?! Minden parancsot jól ad meg, mégis 2-szer leesett!
-Akkor Jazz-el van a baj?-hitetlenkedtem.
-Igen.-simogatta meg a vállamat a férfi.
-Hát köszi, hogy ezt elmondtad anyáéknak is!-sértődtem meg. Tudhatta volna, hogyha a szüleim ilyen vad lovat látnak Jazz-ben biztos nem engedik, hogy versenyezzek vele. Vagy ami még rosszab,megtiltják rajta még a lovaglást is.-De tegnap én tök jót lovagoltam rajta.
-Tudniuk kellett.-mondta.-Látod ez az!
-Mi?!-értetlenkedtem.
-Veled olyan mint a kezesbárány.-kacsintott rám.
-Ezt te honnan tudod?-kérdeztem félénken.
-Kíváncsi voltam, hogy megy majd a Jazz-en lovaglás a tűz után.-kezdett bele a beszédbe.-Ezért utánatok mentem a terepen. Tudtam, hogy van arra egy kidőlt fa és meg akartam nézni, hogy ugorjátok át. Bámulatos volt ahogy együtt mozogtatok! Gratulálok!
-Köszönöm.-pirultam el.-De még mindig nem értem miért kellett ezt a szüleimnek elmondanod!
-Majd ha itt lesz az ideje megtudod!-mondta anya sejtelmesen.-De addig is hadd lássam a lovaglásodat! Kíváncsi vagyok hogy tudsz repülni!
-A lóról?-poénkodott apu.
-Jazz nem engedné hogy leessek róla!-bizonygattam.
-Úgy legyen!-mosolygott Sohn is.-De most indulás nyergelni!
-Igenis kapitány!-húztam ki magam, majd bevezettük Katlyn-el Jazz-t. Most hogy Sohn említette mekkora lovastehetség meg akartam vele ismerkedni. Jó olyantól tanácsokat kapni a versenyzésről aki tényleg tudja milyen is az valójában....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése