-Hol voltál?!-kiáltott rám anyu mikor beléptem az ajtón.-Van fogalmad róla, hogy mennyit aggódtunk miattad?!
-Asszem, sejtem.-mondtam hanyagul.-De nem kellett volna annyit aggódnotok. Jó helyen voltam.
-Kicsikém!-rohant ki apu a nappaliból, mikor meghallotta a hangom.-Büszke vagyok rád!
-Ugyan miért?-értetlenkedett anyu.-2 napra elszökni, minden tini képes lenne?
-De arra nem, hogy megmentsen egy egész istálló lovat!-világosította fel apu a semmit sem sejtő anyumat.
-Micsoda?-kérdezett vissza anya.-Ezt nem is tudtam! Kérlek mesélj el mindent szóról szóra, mert már elegem van abból, hogy csak én nem tudok semmiről!
-Jól van anyu, nyugi!-csitítottam le. Elmeséltem neki mindent a tűzről, meg a tervünkről és Sohn ajándékáról. A monológom végére anyu meg sem tudott szólalni.
-És akkor most kin fogsz lovagolni?-kérdezte helyette is apu.
-Jazze-en.-mondtam határozottan.-Ki máson kellene?
-Nem emlékszel arra az estére, mikor megtiltottuk neked, hogy rá ülj?!-emelte fel a hangsúlyt apa.
-De nagyon is emlékszem!-csattantam fel.-És alkut ajánlok!
-Igen?-szólalt meg anyu is végre.-És mi lenne az?
-Tudom, hogy nagyon rossz dolgokat hallottatok Jazz-el kapcsolatban.-kezdtem alkudozni.-De a tűz óta nagyon megváltozott. Minden rosszszándék eltűnt belőle. Azt kérem tőletek, hogy nézzétek meg a holnapi edzésemet!
-Mi?-kiáltott fel anyu.-Te már egy edzést is megbeszéltél?!
-Nem.-mondtam nyugodtan.-Sohn azt mondta, hogy bármikor lovagolhatunk engedély nélkül is.
-Szép tőle.-enyhült meg apu.
-Igen az.-folytattam.-De ha eljönnétek az edzésre ti is látnátok, hogy Jazz mennyire megváltozott. Viszont, ha mégis úgy látjátok, hogy veszélyes rajta lovagolni, mert vad, akkor soha többet nem fogok rá ülni. Benne vagytok?-kérdeztem reménykedeve.
-Jó.-mondta anya.-De ha ledob, vagy másvalami őrültséget csinál akkor, be kell tartanod az ígéreted és nem ülhetsz rá többet!
-Be fogom tartani.-vidultam fel.-Akkor holnap 3-kor.
-Ott leszünk.-mosolygott apa.
-De ha nem haragszatok én lefeküdnék, mert hulla vagyok.
-Menj csak kicsim.-simogatott meg anya.-De tudod ugye, hogy még mindig mérges vagyok rád ,mert 2 napig azt sem tudtuk hol vagy?!
-Tisztában vagyok vele.-komorodtam el.-Már alig várom a jól megérdemelt büntetést.-és már indultam volna az emeletre, de apu még hozzátette:
-Tudod kislányom! Csak pozitívan!
-Ez a mottóm!-nevettem és feltrappoltam a lépcsőn.
Éppen csak beértem a szobámba és megcsörrent a telefonom.
-Halo.-szóltam bele. Nem tudtam ki lehet az, mert nem írta ki a nevet a telefonom.
-Szia Sarah!-üdvözölt Alice.
-Hogyhogy nem a saját telefonodon hívsz?-kérdeztem kíváncsian. Sejtettem, hogy ennek valami köze lesz David-hez.
-Az enyém tönkrement. Kiesett a zsebemből miközben vágtáztunk és Borisz összetaposta.
-Ügyes vagy!-kuncogtam.-De akkor kiéről hívsz?
-David-éról.
-Sejtettem.-mosolyogtam magamban.-De hogy kerül a te telefonja hozzád!
-Hát...-húzta az időt a barátnőm.
-Alice!!!!!!!-ordítottam bele a kagylóba.-Ne csigázz már!
-Jól van na!-adta meg magát a lány.-Azért az övéről hívlak mert náluk vagyok!
-Ne légy már ennyire hülye Alice.-kiáltottam rá.
-Ugyan miért?-sértődött meg.-Én nem aludhatok David-nál, de te igen?!
-Mi?-értetlenkedtem.-Én soha nem voltam David-nál.
-Én nem róla beszélek.-mondta Alice harciasan.-Hanem Tim-ről. Mert ha jól tudom, akkor te is aludtál már nála.
-De Alice ez teljesen más!-védtem magam.-Te egy teljesen ismeretlen fiúnál töltöd az éjszakát. Ki tudja, hogy mire készül vagy mire nem?!
-Semmire sem készül.-kiabált már Alice is.-És én nagyon jól ismerem.
-Hát tényleg, jól meg lehet ismerni valakit egy délután alatt.-vádoltam meg a lányt.
-Te csak ne félts engem!-morgott Alice.
-De igenis féltelek, mert te vagy a legjobb barátnőm.-mondtam sírós hangon.-Nem akarlak elveszíteni.
-Istenem Sarah!-hatódott meg.-Ne kezdj el sírni!
-Én nem akarok sírni!-csattantam fel.-Csak múltkor is nagyon megviselt, mikor azt hittem, hogy elveszítelek.
-Most nem fogsz.-nyugodott meg Alice.-Egy fiú sosem állhat a barátságunk útjába!
-De nem látod, hogy most is mennyire összevesztünk miatta?
-De.-mondta nyugodtan.-Nagyon is látom. Ezért kérem, hogy most tedd le a telefont és nyugodj meg. Majd holnap rendes körülmények között mindent megbeszélünk!
-Megígéred, hogy vigyázol magadra?-kérdeztem félénken.
-Igen.-nevetett.-De nem sok szükség lesz rá.
-Azért csak vigyázz!-suttogtam és letettem a kagylót.
Nagy felelőtlenség Alice-től, hogy ott alszik egy idegennél. Mert David még igenis idegen. Alig tudunk róla valamit. Az meg hogy ott aludtam Tim-nél más tészta. Régóta ismertem és nagyon jó barátom. David-ról még azt se mondhatja, hogy a barátja. Vagy mégis? Lehet hogy csak túlreagálom?
Minden bizonnyal túlreagálom, mert hajlamos vagyok rá. Nem tudtam tovább gondolkozni ezen, mert Zack rontott be a szobámba.
-Szia nővérkém!-vigyorgott rám.
-Szia öcsikém!-mondtam tetetett vidámsággal.-Mit akarsz?
-Én?-hüledezett.-Hogy tudod ezt feltételezni rólam? Nem jöhetek be csak, hogy üdvözöljem a testvéremet?
-Nem.-morogtam. Elrontotta a hangulatomat az Alice-el való beszélgetés.-Mindig van valami hátsó szándékod mikor belépsz a szobámba. Szóval ki vele! Mit akarsz?
-Jól van na.-adta meg magát Zack.-Kíváncsi vagyok, hogy Tim beszélt-e az érdekemben a hugával?
-Nem tudom.-válaszoltam hanyagul.-De ha nagyon akarod holnap megkérdezem.
-Nagyon akarom.-kuncogott.-Holnap várom az értesítésed.-és kirohant az ajtón.
Nem mentem utána, mert hulla voltam. Beálltam a zuhany alá, de ott is majdnem elaludtam. Mikor kész voltam, bedőltem az ágyba és...Valahogy el lehet képzelni mi történt..XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése