11.fejezet: Hőstett

Magam sem tudtam, hogy merre akarok menni csak mentem amerre vitt az út. Úgy 20 percnyi biciklizés után egy ismerős szakaszra értem. Ezt az utat akár csukott szemmel is megetettem volna.
Visszafordulni nem akartam ezért úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok elbúcsúzok Jazztől.Tudtam jól, hogy nem tudnak nekem más lovat adni, anyuék meg biztos nem engedik, hogy továbbra is rajta lovagoljak.
Mikor már láttam azt a gyönörű épületet amit a kezdetek kezdetén annyi ideig csodáltam, feltörtek belőlem az emlékek. De nem tudtam álmodozni, mert valami furcsaságra lettem figyelmes. A lovarda ablakaiból sötét füst szállt ki.
-Mi a...?-mondtam ki hangosan amit gondolok. Sehogy sem értettem a dolgot, mindenesetre max sebességre kapcsoltam a bringámon. Olyan gyorsan tekertem ahogy csak tudtam.
Mikor odaértem ledobtam a biciklit a kapunál és berohantam az udvarra onnan meg az istállóba. Még soha nem tettem meg ezt a távot ilyen gyorsan.
Még bent sem voltam az épületben már hallottam a lovak eszeveszett nyerítését. Benéztem az ajtón és láttam a fel-felcsapó lángokat.
-Te úristen!-kiáltottam fel. Rögtön megfordultam és befutottam Sohnék házába. Tudtam, hogy Bridget, Sohn felesége, ilyen kor mindig itthon marad.
-Bridget!-üvöltöttem.-Tűz van! Hívda a tűzoltókat!-hadartam és visszafutottam a lovakhoz. Minél hamarabb ki kellett őket hozni onnan.
A tűz már átterjedt a szénabálákra is. Nem volt több időm. Feltéptem a boxajtókat és minden ló hanyatt-homlok menekült ki a szabadba. Hallottam ahogy Bridget tereli be őket a karámba.
Már csak két ló volt a tűz fogságában. Az egyik Szellő a másik...Jazz. Az ő boxajtajuk már égett. Szellőét még sikerült kinyitnom, de szegény ló rémületében inkább a boksz hátuljába húzodott.
-Menj Szellő siess!-mondtam neki kedvesen de egyben sürgetően. A ló nem mozdult.Nem tudtam mást tenni, minthogy rácsaptam a farára. Ez szerencsére bevállt. Azonnal nekiiramodott és kiért a szabadba.
Most már csak Jazz volt hátra. Az ő ajtaját már teljesen elborították a lángok. Nem tudtam elhúzni a reteszt, mert már az is égett.
-Bocsi Jazz!-mondtam a rémült állatnak és berúgtam az ajtót. A tágas boxának köszönhetően ő oldalra húzódott és nem csapódott hozzá az ajtó.
-Nyomás Jazz!-bíztattam.-Vágtázz kifelé!
Úgy csinált mintha meg se hallotta volna. Csak állt és nézte a lángokat. Tudtam, hogy ha rácsapnék a farára azzal csak mégjobban ráijesztenék és bevadulna.
-Hát akkor már csak egy lehetőségem maradt.-közöltem vele. Mivel a boksz elég magas és elég tágas volt ahhoz, hogy egy ló és a rajta ülö lovas is elférjen benne, megpróbáltam a lehetetlent.
Megpróbáltam szőrén felugrani Jazz hátára.
-Jazz! Légyszives most ne mozogj és bírd ki míg feltápászkodom a hátadra!-kérleltem.
Reméltem, hogy megértette amit kértem tőle, mert ha nem mindketten itt ragadunk.
Megpróbáltam fellendíten a lábam a hátára, de mivel iszonyú magas volt és a lábam is sajgott az esésemtől csak sokadszorra sikerült a felugrás.
-Nyomás Jazz!-biztattam, bár tudtam, hogy nagyon fél.-Ahhoz hogy kijussunk át kell ugranod a lángokat! Ügyes vagy és megtudod csinálni! Bízom benned.
Ezek a szavak egy kicsit megnyugtatták. Megrúgtam az oldalát és ő egyből vágtába ugrott. Nem volt sok ideje felkészülni az ugrásra, mert a tűz a boxa bejárata előtt lobogott.
2 vágtaugrás és már repültünk is a tűzakadály felett. Éreztem a lábamnál azt az égető meleget de nem bántam. Jazz megmentette az életemet ezzel a hőstettével.
Mikor a földre érkeztünk, meg sem állva kivágtattunk az istálló ajtaján.
-Sarah! Vidd őt a többi lóhoz a karámba!-adta az utasítást Bridget. Úgy tettem ahogy mondta és odavezettem Jazz-t a társaihoz.
-Jófiú vagy!-simogattam meg a homlokát.-Megmentetted az életünket!
A távolból szirénázás hallatszott. Megjöttek a tűzoltók.
-Már ideje volt!-nyöszörgött Bridget. A lovak a zaj hallatára megrémültek. Jobbnak láttam itt maradni és nyugtatgatni a szegény állatokat.
A karámtól nem messze volt egy kis bódé ahol a répákat és más finomságokat tárolták a lovak számára. Befutottam és felmarkoltam annyit amennyit csak tudtam. Minden ló kapott legalább egyet. Vagyis majdnem mindegyik. Jazz kapta a legtöbbet. Ma ő volt az igazi hős.
-Ó Sohn! Végre itt vagytok!-hallatszott a távolból Bridget hangja.-Te nem tudod milyen bolondokháza volt itt.
-De el tudom képzelni!-mondta Sohn aggodalommal telve.-Hol van Sarah?
-Itt vagyok!-mondtam zihálva. Amint meghallottam hogy megjöttek rögtön iderohantam.
-Bridget mondta, hogy micsoda hős voltál!-dícsért meg Sohn.
-Igazából nem én vagyok a hős.-mondtam félénken.-Jazz mentett meg! Ha ő nincs akkor bent ragadok a lángok között.
Sohn és a megérkező Tim is kérdőn nézett rám. Látva a tekintetüket elmeséltem nekik az egész történetet.
-Hűha!-álmélkodott Tim.-Sose gondoltam volna, hogy Jazz jóra is tudja fordítani az erejét.
-Ez most nem a poénkodás ideje Tim!-orrorta le Sohn.
-Jól van na!-vonta meg a vállát a fiú.-Igazad van!
-Neki mindig igaza van!-veregette meg Sohn vállát Bridget.
-Elnézést!-szakította félbe az egyik tűzoltó a beszélgetést.-Jackson őrnagy vagyok.
-Én pedig Sohn Stewart.-rázott kezet Sohn a tűzoltóval.-A lovarda tulajdonosa.
-Örvendek.-mondta Mr. Jackson komorul.-Eloltottuk a tüzet.És megtaláltuk a tűz okát.
-És mi az?-kíváncsiskodtam.
-Egy nem eloltott cigaretta csikk.-magyarázta.-Bizonyára valaki csak bedobta a szalmabálák közé az meg felgyulladt.
-Az hogy lehet?!-álmélkodott Sohn.-A lovardában senki nem dohányzik.
Az őrmester hír hallatán szúrós szemekkel rám nézett.
-Ööö...Nem...nem én voltam-kezdtem magyarázkodni.-Én nem dohányzom.
-Ezt mind tudjuk Sarah!-simogatta meg a vállam Bridget.-Pont, hogy neki köszönhetjük, hogy még élnek a lovaink.
-De kérem ifjú hölgy!-mondta Jackson őrnagy.-Akkor miért tartózkodott a lovarda területén ilyen késő este?
-Hát az úgy volt...-kezdtem bele a történetbe. Mindent elmeséltem ami az este történt.
-Ezt bizonyíthatom!-kelt a védelmemre Sohn.-Ugyanis a szülei engem hívtak fel, hogy érdeklődjenek Sarahval kapcsolatban.
-Értem!-mondta egy kis bizonytalansággal a hangjában a tűzoltó.
-De mi maga?!-ripakodott rá Tim.-Valami nyomozó vagy mi a csuda!?
-Igaza van uram!-adta meg magát.-Én csak egy tűzoltó vagyok. Csak segíteni szerettem volna. Ki akartam deríteni, hogy ki a tettes.
-Az majd a rendőrség és a mi dolgunk lesz.-mondta mogorván Sohn is. Sose hallottam még ilyen gorombán beszélni.-Köszönjük a szolgálatát. Örrökké hálásak leszünk magának és a munkatársainak, de most már nyugodtan elmehetnek.
-Jól van. Akkor viszlát.-búcsúzott .-Srácok indulás!-kiáltott oda a kollégáinak.
Miután elmentek mindegyikünk azon törte a fejét, hogy ki miatt gyulladt fel az istálló.
-Te jó ég!-kiáltott fel Bridget.-Már fél 3 van. Gyerekek nektek holnap iskola.
-De ki akarjuk deríteni ki tehette!-szállt szembe Tim Bridget-el.
-Majd, holnap friss fejjel segíthettek megoldani az ügyet.-ajánlotta fel Sohn.-De most menjetek haza!
-Ööö...van...van egy kis probléma.-nyöszörögtem.-Nem szeretnék hazamenni azután ami otthon történt.
-És akkor hol akarsz aludni?-kérdezte Sohn.
-Hozzánk nyugodtan jöhetsz.-ajánlotta fel Tim.-Én is aludtam már nálatok.
-Oh az tök jó lenne.-élénküldtem fel.-De nem zavarnék?
-Nem dehogy.-mondta Tim vidáman.
-Jól van, de azért hívd fel a szüleidet jó? Biztos halálra aggódják magukat miattad.
-Egy SMS is jó lesz?-kérdeztem félénken, de megkaptam a választ Sohn szúrós tekintetéből.-Jól van na-adtam meg magam.-Majd felhívom őket.
-Így már jó.-vigyorgott Sohn.-Most hazaviszlek titeket.
-Tudod hol lakom?-kérdezte Tim meglepetten.
-Annyi idő alatt csak megtanultam amióta itt dolgozol.-mosolygott Sohn.
-Akkor induljatok!-adta ki a végszót Bridget.
Miután Sohn kitett minket Timék házánál én felhívtam a szüleimet. Mit ne mondjak nem volt egy kellemes beszélgetés.