Mikor Jazz meghallotta a hangomat kedvesen felnyerített. Ez a köszöntés furcsa volt tőle, mert máskor mikor belépek az istállóba egy barátságtalan horkantás az üdvözlet.
-Mi történt vele?-kérdezte kíváncsian Alice.
-Szerintem hálás neked, mert megmentetted az életét.-fordult hozzám Tim.
-Akkor most már nem fog ledobni, csak mert olyan kedve van?-kérdeztem reménykedve.
-Azt csak egy módon derítheted ki!-mondta Alice.-Nyergelj és lóra!
-Úgy lesz.-mondtam és elindultam Jazz boxa felé. Észrevettem valami furcsaságot. Jazz nem a régi helyén volt.
-Hé srácok!-kiáltottam a barátaim után.-Hogyhogy Jazz-nek új helye van?
-Mert már nem bántja a többieket.-mosolygott Tim.-A tűz óta olyan barátságos lett a társaival, hogy ők befogadták. Ezért döntött úgy Sohn, hogy egy rendes boxot kap, Szellő mellett.
-Na ez aztán a meglepetés!-mondtam vidáman.-Na de most már tényleg készülődjünk!
-Igenis!-nevetett Alice és bement Borisz boxába. Tim követte a példáját és ő is odament kedvenc lovához.
-Szia Jazz!-üdvözöltem a lovat.-Megjavultál te kis csibész?
A kérdésemre egy türelmetlen nyerítés volt a válasz. Alice errre rögtön kiszólt Borisz mellől:
-Ha nem kezded el gyorsan csutakolni és nyergelni, lehet hogy megharagszik rád!
-Te csak ne poénkodj!-vágtam vissza kedvesen, de megfogadtam a tanácsát.
Jazz felszerszámozása még sosem volt ilyen egyszerű. Vidáman tűrte, míg lepucolom és felteszem rá a nyerget. Egyáltalán nem akart beszorítani vagy megcsípni. Rá sem lehetett ismerni Jazz-re.
-Kész vagytok?-kiáltottam mikor végeztem mindennel.
-Pillanat.-mondta Alice.-Még fel kell kantároznom Boriszt.
-Csiga!-poénkodtam.
-Régen te voltál az!-nevetett velem a lány.
-És te Tim?-kérdeztem kíváncsian.-Kész vagy már?
-Igen.-mondta vidáman.-Tőlem indulhatunk.
-Most már tőlem is.-mondta Alice mosolyogva. Látta a szememben a csodálkozást és hozzátette:-Kantározásból a legjobb vagyok!
-Azért azt ne felejtsd el, hogy az egész istállóban Borisz tűri a legjobban, hogy a szájába nyomják a zablát.-bökte oldalba Tim a lányt.-Mikor meglátja a kantárt már tátja is a száját.
-Jól van na!-durcáskodott Alice.-Akkor is jól tudok kantározni!
-Az biztos.-nevettem.-De menjünk már! Kíváncsi vagyok, hogy tűri majd a terepet Jazz.
-Oké.-helyeseltek mindketten és felpattantunk a lovak hátára.
-Jó érzés, hogy most nem táncolt allattad?-kérdezte Tim kíváncsian.
-A lehető legjobb.-vigyorogtam.-Régen ez a művelet elképzelhetetlennek tűnt.
-Most már nem.-mosolygott Alice is.
-Na de most télleg induljunk!-sürgetett minket Tim.-6-kor edzésem lesz. Addig vissza kell érnem.
-Nem kell kétszer mondani!-mondtam és elindítottam Jazz-t. Furcsa volt, hogy most nyugodtan lépked a kitaposott úton. Régen mindig nagyon ideges volt és többször megbotlott.
Az erdő felé vettük az irányt. Egymás mellett lépdeltünk míg ki nem értünk egy szűk ösvényre. Meglepetésünkre az utat egy kidőlt fa állta el.
-Át kell ugratnunk, ha tovább akarunk menni!-mondta Tim.
-De még nem melegedtek be a lovak.-vetettem közbe.
-Akkor még ügessünk és vágtázzunk egy kicsit mielőtt átugorjuk.-javasolta Alice.
-Oké.-mondtam.-De hol?
-A tisztáson az erdő előtt.-magyarázta Alice.-Ott van hely mind a 3 lónak.
-Akkor siessünk.-kiáltotta Tim és gyorsabb tempóra ösztönözte Cora-t. Alice és én követtük.
Úgy 10 percet edzettünk, mire a lovak jól bemelegedtek.
-Akkor hajrá!-mondta vidáman Tim.-Majd én megyek elöl. Utánam meg Alice és te!-mutatott rám.
-Jó.-egyeztem bele. Ideges voltam egy kicsit. Nem tudtam, hogy veszi majd Jazz az akadályt.
Tim könnyedén átugratta a vastag fatörzset. Alice egy kicsit előrebukott a leérkezéskor de meg tudta tartani magát és a nyeregben maradt.
Én következtem.
-Hajrá Sarah! Menni fog!-biztattak a túloldalról.
-Remélem.-mondtam bizonytalanul és vágtába ugrasztottam Jazz-t. Ő könnyedén váltott gyorsabb tempóra, ellenkezés nélkül. Jazz az akadály előtt egy kicsit elbizonytalanodott és lassított egy kicsit, de az ösztökélésemre könnyedén átugrott az akadály felett.
Még sosem ugrattunk ilyen szépet. Mostantól már biztos voltam abban, hogy Jazz önszántából sosem fog többet ledobni.
-Ügyes voltál!-paskoltam meg a ló nyakát.-Jó fiú vagy.
-Remek volt!-dícsért meg Tim.-Olyan összehangoltan mozogtatok, mintha össze lennétek kötve.
-Na ne hülyülj már!-pirultam el.
-Nem, tényleg úgy tűnt!-bizonygatta Alice is.-Ti nagyon jó páros vagytok így együtt.
-Köszi.-mondtam félénken és megsimogattam Jazz-t.-De most verseny a tengerig!
-Siessetek, mert csak Cora farát fogjátok látni!-bizonygatta Tim és már neki is indult.
Mi Alice-el szó nélkül követtük. Tim a táv feléig az első helyen vágtázott Cora-val. Látszott a lován, hogy már nagyon elfáradt. Szegény nem galopplónak született. De vele ellentétben Jazz...
Mikor megérezte a versenyszellemet rögtön nekiiramodott. Olyan volt mintha puskából lőtték volna ki. Nagyon meg akarta nyerni ezt a versenyt. Könnyűszerrel leelőztük Timet és Alice-t is.
Mi értünk elsőnek a tengerhez.
-Nagyon ügyes vagy Jazz!-paskoltam meg Jazz nyakát.
Alice is lehagyta Timet így a fiú ért be utolsónak.
-Tudod Tim. Én sajna nem láttam Cora farát.-hecceltem.-Sőt semmit nem láttam belőle, mert úgy elszáguldottunk mellettetek, hogy csak egy összemosódott folt voltatok.
-Cora már öreg a versenyekhez!-próbálta menteni magát Tim.
-De előnyötök is volt!-háborodott fel Alice.-Mi úgy fél perccel utánatok indultunk el.
-Persze!-morgott Tim.
-Na ne vedd a szivedre!-simogattam meg a fiú karját.-Majd máskor talán sikerül.
-Nagyon jól tudsz vigasztalni. Köszönöm.-nevetett.-De emlékszel még, hogy mit ígértem mikor nálam aludtál?
-Te aludtál Timnél?-lepődött meg Alice.-Hogyhogy?
-Hosszú történet.-intettem le.-Majd egyszer elmesélem. De mondd már! Mit ígértél!-fordultam Timhez.
-Azt, hogy egyszer majd szőrén vágtázunk a tengerparton, miközben a víz a lovak lábát nyaldossa!-mosolygott.
-Tényleg!-nevettem fel.
-De a naplementét kihagytad!-csatlakozott a beszélgetéshez Alice.-Az olyan romantikus.
-Igaz!-mondta Tim.-Könyörögve kérem, bocsásson meg nekem ezért a hatalmas hibáért!
-A bocsánat elfogadva!-vigyorgott a lány.
-Na akkor nyerget le és tengerbe be!-adtam ki a feladatot.
-Kezdesz Sohnra hasonlítani-poénkodott Alice.
-Igen?-kérdeztem mély, férfias hangon.-Akkor kislányom, nem jól ismersz!
Mind a hárman egy jóízűt nevettünk és levettük a nyergeket. Vártunk míg egy kicsit megszárad a lovak szőre, majd felpattantunk a hátukra. Nekem egy kicsit nehézkesen ment, mert Jazz olyan magas, hogy alig tudtam rá fellendíteni a lábam.
-Sikerül?-kérdezte Tim.
-Aha.-mondtam lihegve.-Csak kell egy kis idő.
5 perc alatt valahogy felkerültem Jazz hátára.
-Akkor nyomás a víz!-kiáltott Alice és már neki is lendült.
Timmel követtük a példáját és a víz felé száguldottunk. Hosszasan vágtáztunk a tenger szélén, úgy hogy a lovak lába egy kicsit ért csak bele a vízbe.
-Csajok várjatok egy percet!-kiáltotta oda hirtelen Tim. Alice-al nem tudtuk, hogy mit akar ezért megálltunk és megvártuk míg a fiú leveszi a lovaglónadrágját és a pólóját. Nagyon izmos felsőteste volt. Nem tudtam miért, de elöntött a forróság.
Mikor végzett odajött mellénk.
-Ezt most miért?-értetlenkedett Alice.
-Nem gondolod ugye, hogy majd csak itt a tenger peremén fogok száguldozni?-oktatta ki Tim..
-Akkor?-kérdeztem kíváncsian.
-Bemegyek a vízbe.-mosolygott rám.
-Lóval?-hitetlenkedtem.
-Egydarabig.-mondta vidáman a fiú.-Majd ha Cora megunja kikötöm valahova és csak úszkálok.
-Na ez egy tök jó ötlet!-kiáltott fel Alice.-Akkor be a vízbe!
-Ruhástul?-kérdeztem félénken.
-Tőlem le is veheted!-ajánlotta fel kuncogva Tim.
-Csak szeretnéd!-böktem oldalba. És begázoltam a vízbe. Jazz nagyon élvezte, hogy lubickolhat egy kicsit. Addig mentem be vele míg leért a lába. Nem akartam nagyon kifárasztani, mert féltem, hogy majd nem bír vissza menni a lovardába.
Mikor a lovak, már megunták az úszást kivittük őket a partra. Odakötöztük a már eléggé fáradt állatokat egy rönkhöz. A partnak az a része már be volt füvesítve, így a lovak nyugodtan tudtak legelni, míg mi lehűtjük magunkat egy kicsit.
Mikor Tim meglátta, hogy ruhástul akarunk bemenni a vízbe közbeszólt:
-Na ne legyetek már ilyen szégyenlősek csajok!-oktatott ki minket.-Majd csurom vizesen fogtok visszalovagolni ugye?
-Hát neméppen.-bizonytalanodott el Alice.
-Jól van na!-egyeztem bele.-Nagyon akaratos tudsz lenni Tim!
-Tudom!-mosolygott rám.-Na én bementem. Majd ha végeztetek gyertek!-s azzal berohant a vízbe.
-Alice?! Szerinted nem ciki melltartóba futkozni Tim előtt?-kérdeztem félénken a lányt.
-Olyan mint a bikini.-bátorított. Tudta, hogy nagyon szégyenlős vagyok.
-Jól van.-mondtam és levettem a pólóm és a lovaglónadrágom.
-Hív a víz!-nevetett Alice és ő is beugrott a tengerbe. Nem akartam egyedül maradni a parton, ezért követtem a legjobb barátnőmet.
Tim és Alice, már elég jól bent voltak a vízben.Már csak a fejük látszott ki.Sokáig kellett úsznom míg odaértem hozzájuk.
-Látod mennyivel jobb így?-kuncogott Tim.
-Ezt még visszakapod!-nevettem és jól lefröcsköltem.
Tim sem várt a válasszal, mert rögtön lenyomott a víz alá.
-Na ebből én sem maradhatok ki!-vigyorgott Alice és ő is beszállt a vízicsatánkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése