2010. augusztus 13., péntek

12. fejezet: A terv


-Nagyon leszidtak?-kérdezte Tim miután letettem a telefont.
-Szerintem te is hallottad!-nyöszörögtem.-De ez még csak a kezdet. Majd amit otthon kapok...Bele se merek gondolni.
-Hát akkor ne gondolj bele!-vigyorgott Tim.
-Megpróbálok..-mondtam.-De tényleg nem baj, hogy itt alszom?
-Nem.-válaszolt.-Hiszen én is aludtam már nálatok.
-Ez igaz.-mosolygotam rá.-Csak... tudod... nem hoztam semmilyen cuccot.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy nincs pizsamád?-kérdezte kuncogva.
-Valahogy úgy.
-Akkor keresünk neked valamit.-mondta Tim és már indult is a szekrény felé.-Sajnos női ruháim nincsenek úgyhogy csak az egyik pólómmal szolgálhatok.
-Ó az tökéletes lesz. Köszi!-vettem el tőle a szürke felsőt.-Szerinted felkelnének a szüleid arra, ha lezuhanyoznék?
-Nyugodtan fürödj le!-mondta Tim kedvesen.-Van, hogy én is ilyenkor érek haza hétvégenként és sose kelnek fel a szerencsétlenkedésemre.
-Éjszakaibagoly mi?-kacsintottam rá.
-Ha te azt tudnád!?-vigyorgott rám.
-Na akkor én megszabadulok a füstszagomtól.-s azzal bevonultam a fürdőbe.
-Amíg lefürdesz megcsinálom az ágyadat.-kiáltotta utánam Tim.
-Köszi! -kiáltottam vissza.Egy gyors tusolás után belebújtam Tim pólójába. Éreztem rajta a fiú illatát.
Mikor beléptem a szobába Tim már megvetette az ágyát.
-És én hol fogok aludni?-értetlenkedtem.
-Itt.-mutatott az ágya bal oldalára.-Sajnálom, kicsi ahhoz a szobám, hogy a földön aludjak. Az ágyam meg elég mindkettőnkenk.
-Talán egy este túlélem.-mondtam nyöszörögve. Tim furcsa tekintete láttán hozzátettem:-Nyugi csak vicceltem!
-Jah.-vigyorodott el.-Akkor én elmentem fürdeni.-hátat fordított és bement a fürdőbe.
Körül akartam nézni egy kicsit és vissza is akartam vágni Timnek, amiért a szobámban turkált.
A polcokon sorakoztak a kupái és a versenyeken szerzett érmei. Nem akartam megszámolni, mert már látásból is tudtam, hogy sokkal több mint az enyém.
A falakon képek lógtak lovakról amiken edzett. Sok fotón ő is rajta volt. Különösen egy kép keltette fel az érdeklődésemet. Az amin Tim szőrén vágtázik a tengerparton.
-Kipróbálnád mi?-kérdezte hirtelen a hátam mögül.
-Nem is vettem észre, hogy...-megfordultam de nem tudtam befejezni a mondatot. Elakadt a szavam Tim izmos felsőteste láttán. A haja még vizes volt. Pont úgy festett, mint azon a képen.
-Mit nem vettél észre?-értetlenkedett.
-Csak azt, hogy kijöttél.-mondtam idegesen.-Amugy meg kipróbálnám. Annyira jó érzés lehet ahogy hallod a tenger hullámzását és te csak vágtatsz a lovaddal.
-Azt kifelejtetted, hogy a lovad lábát meg már nyaldossák a hullámok.-mosolygott Tim.
-Igazad van.
-Majd egyszer kipróbálhatjuk.-gondolkozott el Tim.-De csak azután, hogy tudjuk ki volt a tettes.
-Benne vagyok.-mondtam és egy hatalmasat ásítottam..-Akkor hamar derítsük ki.
-Oké.-Vigyorgott a fiú.-De most aludjunk, mert mindketten hullák vagyunk!
-Ebben is benne vagyok.-mosolyogtam.
Befeküdtünk az ágyba, de nem tudtam elaludni. A testem már rég durmolt volna de az agyam csak kattogott.
-Tim!-suttogtam.-Fent vagy?
-Igen.-válaszolt.-Nem tudok elaludni.
-Én se. Folyton csak azon gondolkodom ki tehette.
-Én is.-mondta.-Te jutottál már valamire?-kérdezte kíváncsian.
-Hát nem sokra.
-Én se.-mondta szomorúan.-De nézzük csak mit tudunk...
-Hátha te tudsz valamit akkor hallgatlak, de hogy nekem fogalmam sincs a dologról abban biztos vagyok.
-Ne légy már ilyen!-szólt rám.-Én is csak azt tudom amit te is, de lehet, hogy ebből is kiderülhet valami.
-Na mondd akkor, mit tudunk?-kérdeztem kíváncsian.
-Oké-kezdett bele a beszédbe.-Az illetőnek tudnia kellett, hogy ma nem voltunk itthon. Mert ugye ha ott lett volna Sohn akkor biztos lebukott volna.
-Másodszor az a szemét alak tuti, hogy cigizik.-állapítottam meg.
-Hát ezt nehéz lehetett észrevenni.-bökött oldalba Tim.
-Jól van na.-durcáskodtam.-De akár ebből is kiderülhet valami. Másrészt meg te mondtad, hogy minden fontos lehet amit tudunk. Na látod, én ezt tudtam.
-Igazad van.-értett velem egyet Tim.-De az is lehet, hogy nem is dohányos, csak most a tűz kedvéért szívott el egyet.
-Hé!-kiáltottam fel.-Viszont van valami gyanús a dologban.
-Igen?-kérdezte kíváncsian Tim.
-Miért pont ezt az istállót választotta. Ha csak úgy fel akart volna gyújtani egyet akkor mért nem ment el mondjuk a legtávolabbihoz ( a lovardában ugyanis 3 istálló van. Egybe nem fért volna el az összes ló). Ott kevesebb lett volna az esély arra, hogy észreveszik.
-Értem mire gondolsz.-mondta Tim.-Szóval direkt oda ment, mert egy bizonyos lovat akart elpusztítani.
-Ne fogalmazz ilyen hülyén!-dorgáltam meg.
-Bocsi!-emelte fel a kezét.-Nem tudok máshogy beszélni.
-Ezt már észrevettem.-nevettem.
-Hé, ne feledd, hogy az edződdel beszélsz. Te és Jazz nélkülem nem teljesítenétek ilyen jól.-dícsérte magát az Tim.
-Jazz!-mondtam ijedten.-Az ő boxa előtt volt a cigicsikk.
-Nem biztos hogy őt akarta volna megsebesíteni-próbált vigasztalni a fiú.-Lehet, hogy Szellőt.
-Nem hinném.-szomorkodtam.-Szellő a legaranyosabb és legszófogadóbb ló a lovardában. Miért akarnák pont őt eltenni láb alól?. De vele ellentétben Jazz...
-Látod, te is ilyen hülyén fogalmazol!-vádolt meg.-Amugy meg az is lehet, hogy nem is a lovakat akarta bántani, hanem Sohn-nak akart rossz hírnevet szerezni.
-De ki ne szeretné Sohn-t?-kíváncsiskodtam.
-Mondjuk egy lovas az egyik környékbeli lovardából.-gondolkozott Tim.-Tudod tavaly egy lovarda csődbe ment amiatt, hogy Sohn nagyon sok új lovat vett és sok új szolgáltatást adott olcsóbban mint máshol.
-Ja és ezért minden lovas átjött ide.-vontam le a következtetést.
-Pontosan.
-Te jó ég!-kiáltottam fel rémületemben.
-Mivan?-kérdezte Tim értetlenül.-Nem olyan nagy tragédia ez. Sohn csak üzletelt és bevállt neki.
-Nem, nem az.-hadartam.-Tudom ki tette.
-Na mondd már!-sürgetett a fiu.
Elmeséltem neki az elméletemet és ő is igazat adott nekem.
Az este következő részében azon agyaltunk, hogy tudnánk lebuktatni. Timnek támadt egy nagyon jó ötlete amivel tuti, hogy sikert fogunk aratni.
Az ébresztő csengése zavarta meg a beszélgetésünket.
Nyíltan kimondhatom, hogy az éjjel semmit nem aludtunk, de ennek ellenére egy cseppet sem voltam álmos.
-Én tuti hogy bealszom az órákon.-ásítozott Tim.
-Én órákon mindig bealszom, szóval ez nekem nem újdonság.-poénkodtam.
-Akkor hánykor kezdjük a bevetést?-kérdezte sejtelmesen Tim.
-Már megint olyan hülyén fogalmazol!-vigyorogtam.-Amugy a 2. óra utáni szünetre gondoltam. Akkor nem olyan feltűnő, hogy faggatjuk.
-Miért?-értetlenkedett.
-Talán azért mert az a nagyszünet és mindenki dumál és eszik.-nevettem.-De megtanulhattad volna ezt az elmúlt hány évben?
-A koromról nem nyilatkozom.-mondta Tim vigyorogva.
-Nem is a korod érdekelt.-válaszoltam.-Csak az, hogy mióta jársz ide. De mindegy ez neked túl magas.
-Hékás!-dobott meg egy párnával.-Ne sértegess.
-Igen?! Így állunk?-és én is viszonoztam a párna támadást.
Még úgy 5 percig folytattuk a csatát, mikor belépett Tim mamája.
-Ó anyu!-üdvözölte Tim.-Nem akartalak felkelteni titeket mikor hazaértem. Irtó késő volt.
-Jaj Tim!-ölelte át az anyukája Timet.-Nem kell magyarázkodnod. Tudok mindent. Sohn mesélte. Jah és azt is mondta, hogy ne lepődjek meg ha egy lány van a szobádban.-mondta és cinkosan felém kacsintott.
-De...-próbált volna tiltakozni Tim, de az anyja leintette.
-Semmi de.-nevetett.-Most menjetek reggelizni.
Mikor a lépcsőn séttáltunk lefelé még odasúgtam Timnek:
-Tudom kitől örökölted a humorérzéked!
-Hát nem anyutól az biztos!-mondta vidáman.
Nem tudtam hozzáfűzni semmit, mert mikor Tim meglátta a péksüteményekkel megrakott asztalt, rögtön a fogságába esett.
-Fiúk!-nevettünk fel egyszerre Tim mamájával.
-Mindig csak az evés!-mondta vigyorogva.-Na menj Sarah, egyél te is!
-Nem kell engem annyira bizatatni!-mosolyogtam rá kedvesen.
Odaültem én is az asztalhoz és nekiláttam a nagy halom fánk eltüntetéséhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése