7. fejezet: A ,,randi"

Reggel 11-kor keltem. Megpróbáltam minél tovább ágyban maradni, hogy kevesebb időm legyen a tanulásra. Anyuék már a reggelinél elkezdtek szekálni.
-Remélem még délelőtt nekiállsz a leckédnek!-emlékeztetett apa.
-Jójó.-válaszoltam.-Nem lehet nem elfelejteni az egyeséget.
-Akkor jó.-élénkült fel anya.-Ez volt a cél.
-De mit értettetek azon, hogy korlátozzátok az edzéseimet?-kérdeztem.
-Azt, hogy a hét nem minden napján fogsz lovagolni járni.-oktatott ki Zack aki a nappaliból fülelt.
-Majdnem.-szólt apu.-Hétköznaponként 4-szer, hétvégén csak egyszer.
-Az türhető.-lélegeztem fel. Féltem, hogy hétvégén már nem is mehetek vagy ami még rosszab hétköznap is kevesebbet. De talán két edzést a héten kihagyhatok...És reménykedtem abban is, hogyha javulnak a jegyeim újra járhatok minden nap.
-Most megyek tanulni!-adtam a jó kislányt, bár sem erőm sem kedvem nem volt hozzá.-Légyszi ne zavarjatok!
Azzal föltrappoltam a lépcsőn és bevágódtam az ágyamba. Ott feküdtem úgy 20 percet, mikor rájöttem, hogy tanulnom kéne, ha délután el akarok menni itthonról.
Nem volt mit tenni megírtam az írásbelit és bemagoltam a szóbelim egy részét. Úgy gondoltam, hogy nem kell mindent megtanulnom. Elég lenne csak javítani, nem kell szín ötösnek lennem. Akkor kiáltás hangzott lentről.
-Sarah!-hallottam anyu hangját.
-Igen?!-kiáltottam miközben kirohantam a folyosóra.
-Elmentünk apáddal Rosie néniékhez!-mondta anyu.-Maradj itthon Zack-el!
-De anyu! Úgy volt, hogy David-nál alszom!-nyöszörgött Zack.
-Tényleg...Teljesen elfelejtettem.-szörnyülködött anya.
-Nyugi anya! Ez nem akkora dráma.-csitítottam le.-Zack nyugodtan átmehet. Ott legalább szülői felügyelet alatt van. Én majd áthívom egy barátnőmet.
-Jól van!-mondta anya.-Akkor jó szórakozást! Amugy ott fogunk aludni. Holnap délután jövünk.
-Sziasztok!-búcsúztak el egyszerre.
-Mondjátok meg Rosie néninek, hogy puszilom!-kiáltottam utánuk.
-Meglesz!-válaszolta.
2 perc múlva felbőgött a motor és a szüleink elhajtottak.
-Huhh-könnyebültem meg.-Legalább nem kell tanulnom többet!
-Én léptem!-köszönt Zack.
-Hé Öcsi!-állítottam meg.-Ott fogsz ebédelni?
-Aha!-mondta hanyagul.-Cső!
-Inkább csá!-kiáltottam utána, de nem tudtam mást a fejéhez vágni mert megcsörrent a mobilom.
-Halo!-szóltam a telefonba.
-Szia Sarah! Tim vagyok
-Szia! Bocsi, hogy nem voltam edzésen, de anyáék nem engedtek.
-Szülők...-nyögött fel Tim.-Mókás mi?
-Mi olyan mókás?-értetlenkedtem.
-Én se mehettem be a lovardába, mert rosszak a jegyeim és most itt ülök egyedül.
-Miért egyedül?-kérdeztem.
-Mert minden barátom a lovardában van kivéve téged.-mondta de tudtam, hogy magába vigyorog.
-Oh hát ez nagy szívás!-sajnálkoztam.-De nem vagy egyedül...
-Ja igen...Ezért is hívtalak.-kezdte mondandóját.-Azt akartam kérdezni...hogy...ööö..nem akarsz-e eljönni moziba utána meg pizzázni?
-Hát...-húztam az agyát.-Nem is tudom..Ki lesz még ott?
-Én meg ha eljössz te. Nem vagy kíváncsi a társaságomra?-kérdezte ijedten.
-A tiédre? Már hogyne lennék.-mondtam és éreztem, hogy megkönnyebbül a hír hallatán.
-Szuper!-lelkesedett fel.-Akkor 6-kor várlak a pláza előtt.
-Okés!-mondtam vidáman.-De előbb muszáj kérdeznem valami fontosat.
-Igen?-éreztem, hogy ideges lett.
-Mit nézünk meg?-kérdeztem vidáman.-Beijedtél, hogy valami olyat fogok kérdezni?
-Én...Dehogy-hárított.-Csak féltem, hogy egyedül kell töltenem az estét.
-Pfff...Én is ezt mondanám-viccelődtem.-Na de télleg mit nézünk meg?
-Egy romantikus vámpírosfilm vagy esetelg egy zöld ogrékról szóló természeti ismeretterjesztő.-poénkodott.
-Az első megfelel.-mondtam. -Akkor hatkor a pláza előtt. S le akartam tenni de még közbeszólt.
-Nem lenne jobb ha érted mennék?-kérdezte félénken.
-De...Sokkal jobb-válaszoltam.-Akkor várlak. Szia!-és letettem a telefont.
Mivel nem volt mit csinálnom beültem a tv elé, de eszembe jutot valami életbevágóan fontos dolog.
-Mit fogok felvenni?!-kiáltottam fel.
Átkutattam valami rendes ruháért a szekrényemet, de nem találtam alakalomra illőt. Átkutattam, hát anyu szekrényét is. Találtam benne egy farmerszoknyát ami nagyon megtetszett.
-Ezt tuti elkérem anyutól!-gondolkodtam hangosan.
Felpróbáltam a szoknyát és pont az én méretem volt. Visszamentem a szobámba keresni egy hozzá illő felsőt. Végül egy türkizkék top mellett dontöttem ami tele volt gyöngyökkel. A szokny alá felvettem egy cicanacit és a topra rávettem egy fekete bolerót.
Megnéztem a tükörben a végeredményt. Elámultam mit hoztam ki magamból. De még hiányzott valami...
-A smink!-jutott eszembe. Kihúztam a szemem és tettem fel egy kis szájfényt. Semmi több. Nem voltam a sminkelés nagymestere.
Már csak a hajam maradt.Úgy döntöttem, hogy kivasalom és lógni hagyom.
Fél 6-ra teljes díszben álltam. De hirtelen megcsörrent a mobilom. Egy kicsit megijedtem,hátha Tim az, hogy le akarja mondani a mozit. De szerencsére nem ő volt.
-Szia Anyu!-üdvözöltem.
-Szia kicsim!-viszonozta.-Kérlek ne menj el otthonról.
-Ugyan miért?-kérdeztem értetlenül.
-Mert a rablóbanda aki kirabolta Rosie nénit a mi környékünk járt.
-Ezt meg honnan tudod?
-A szomszédok hívtak.-világosított fel anya.-Látták őket az utcánkban és azt tanácsolták, hogy maradjunk otthon, mert akkor talán nem törnek be.
Abban a pillanatban csengetett Tim.
-Bocsi anyu mennem kell!
-Hova?-ijedt meg anya.-Ugye nem el otthonról?!
-Nem csak meghozták a pizzát!-hazudtam. Na szia!-és letettem a telefont.
Nem akartam visszamondani a mozit Timmel. Túl fontos volt ez nekem.
Beengedtem Timet és megkértem, hogy várjon egy picit. Felrohantam az emeletre és bezártam az ablakokat. Ugyanezt tettem a földszinten is.
-Mehetünk?-kérdeztem Timet mikor készen voltam a bezárkózással.
-Persze-mondta nyugodtan.-Ha te készen vagy.
-Én igen.
-Oké!-mondta és kinyitotta nekem az ajtót.-Amúgy nagyon csinos vagy ma!
-Csak ma?-viccelődtem.
-Bocsánat rosszul fogalmaztam.Ma még a szokottnál is csinosabb vagy!-helyesbített és kajánul mosolygott hozzá.
-Így már jó. Köszönöm-mondtam és beszálltunk a kocsiba.
-Nem baj, hogy égve hagytad a villanyt?-kérdezte Tim.
-Nem.-mondtam.-Direkt. Ez csak amolyan megelőzés.
-Ha te mondod.-adta meg magát majd gázt adott és elhajtottunk.
Magamban reménykedtem, hogy beválik a tervem és a rablók nem pont egy kivilágított házba akarnak majd betörni.

6. fejezet: Hát ez nem az én napom! 2. rész

Az első órát lekésve értem be a suliba. Felemelő érzés volt mikor óra közepén beléptem és mindenki engem nézett. Aztán mikor elnézést kértem és leültem a tanár 20 percen keresztül faggatott, hogy mi történt ma reggel, miért késtem el és mért nem voltak otthon a szüleim. Teljesen olyan volt mintha egy rendőrségi kihallgatáson lettem volna. A tetejében meg Alice se szólt hozzám. Köszöntem neki de elhajtott.
-Szia Alice!- üdvözöltem.-Kész bolondokháza volt otthon.
-Klassz.-mondta unottan. Máskor mikor üdvözlöm alig lehet leállítani annyit fecseg a napjáról. Furcsa tőle, hogy ilyen szótlan.
-Mia baj?-kérdeztem bátorítóan.-Nekem elmondhatod.
Abban a pillanatban szólalt meg a csengő.
-Szerintem már most is túl sokat mondtam!-azzal hátat fordított nekem és kirohant a teremből.
Kérdeztem róla az osztálytársaimat is de ők se tudták furcsa viselkedésének okát. Az egész nap ebben a hangulatban telt. 2 tantárgyból feleltem. Töriből 3-ra, kémiából 2-re.
Szörnyű volt a délelőttöm és azt reméltem a délutánom talán kicsit szebb lesz.
Ebéd után Lisa-val mentem a lovardába. Megkérdeztem Alice-t is, de ő csak ült nekem háttal, válaszra se méltatva.
-Hogy megy az edzés Jazz-el?-kérdezte Lisa, kizökkentve a gondolatmenetemből.
-Uhh...Ne is emlékeztess!-nyöszörögtem.-A múlt edzésen 3-szor estem.
-Oh, az Jazz-nél egész jó.-mondta biztatásképpen.-Volt aki egy edzésen 5-ször esett.
-Akkor ma lehet, hogy megdöntöm!
-Ne légy ilyen negatív!-bátorított Lisa.
-És neked, hogy megy Aladdin-nal?-kérdeztem.
-Mi hogy megy?-kérdezett vissza értetlenkedve.
-Hát az edzés!
-Jah..Nagyon jó. Aladdin jó formában van.-mondta, miközben leszállt a biciklijéről. Észre se vettem, hogy megérkeztünk.
A távolban megláttam Tim-et, aki éppen órát tartott. Egy fiú ült Karamell nyergében és a díjlovaglást gyakorolták. Nyerítést hallottam a távolból. Ismerős hang volt. Mary Lou üdvözölt, aki ott állt a legelő szélén .
-Szia kislány!-mondtam barátságosan.-Jobban vagy már?
-Még mindig nem az igazi.-lépett mellém Sohn,a lovarda tulaja.-Nem akarja abbahagyni a sántítást.
-Mit mond róla az állatorvos?-kérdeztem.
-Semmi különöset.-válaszolt szomorúan.-Pihentetni kell és talán jobban lesz.
-Szegénykém-simogattam meg Mary Lou fejét.-Jajj már ennyi az idő?-ámultam el órámra nézve.-Edzésem lesz és sietnem kell.Viszlát Sohn!
-Szia Sarah és sok szerencsét.
Nem tudtam miért kíván sok szerencsét, de rögtön rájöttem mikor beléptem az istállóba. Jazz a boxajtót rugdosva várt. Meg akartam simogatni, de vagy elhúzta a fejét vagy felém kapott. 1 órám volt még az edzésig és az egészet kihasználtam Jazz nyergelésével és kantározásával.
Mikor felülltem éreztem, hogy táncol alattam és mikor elindítottam vad vágtába kezdett. A beugrásnál majdnem leestem, de szerencsére ki tudtam ülni. Jazz nem reagált semmilyen jelzésemre. Arra ment amerre akart, engem csak vitt a hátán.
Tim is felfigyelt a jelenetre. Ő a távolból azt kiabálta, hogy fogjam vissza, de nem sikerült. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Vágtass Jazz, vágtass!-kiabáltam a fülébe és meg rúgtam egy kicsit az oldalát is. Jazz lasított. Nem pont ilyen reakcióra számított, de mikor észbe kapott újra gyorsított a tempóján.. Én csak bíztattam rúgtam az oldalát, majd úgy 15 kör után éreztem, hogy elfáradt. Meghúztam a szárat és fokozatosan lassabb tempóra váltott. Odamentünk Tim elé aki a karám oldalánál figyelt minket. Meglepetésemre nem egyedül volt ott. Mellette állt Kate, Lisa és még Alice is.
-Ügyes voltál!-vigyorgott Tim.
-Köszi, bár nem tudom mit csináltam jól.
-Más lovas leesett volna mikor Jazz beugrik vágtába.-magyarázta.-De kiülted! Jah és nem pánikoltál be!
-Oh köszi...mégegyszer-jöttem zavarba.-De tényleg! Jazz nem arra számított, hogy majd biztatni fogom a vágtázásra és mikor ezt tettem egy kicsit lassított is.
-Na de kezdjük az edzést!-mondta Tim harsányan.-Reméljük a mai jobb lesz mint a múltkori. A vad vágtája után csak lenyugodott egy kicsit!
-Talán...-mondtam és belovagoltam a pályára.
Az edzés ma se volt valami fantasztikus, de kicsivel jobb mit a tegnapi. Ma csak 1-szer estem le, viszont az akadályok nagy részét levertük. Tim az egész edzést végigfutkosta, hogy feltegye a földön heverő rudakat.
-Mára ennyi elég is!-mondta ki a végszót úgy 1 óra után.
-Szerintem is-szomorkodtam.-Lehet, hogy vissza kellene vonnom a nevezésem. Ezzel a teljesítménnyel még utolsó se lehetek.
-Utolsó bárki lehet!-próbált biztatni Tim, de nem sokat segített.-Ne szomorkodj emiatt! Egy kicsit összeszoktok Jazz-el és még elsők is lehettek.
-Hátulról?-hecceltem.
-Még előröl is!-nevetett.
-Tim! Van egyáltalán valaki aki jól tud lovagolni Jazz-en?-kérdeztem. Nagyon érdekelt, hogy kitől kérhetnék tanácsot.
-Volt.-komorodott el.-Egy lány. Jess-nek hívták.Jazz-el annyira jók voltak, hogy több rangos versenyen is elsők lettek.
-De hogy érted azt, hogy volt?-értetlenkedtem.
-Tavaly meghalt egy lovasbalesetben.-mesélte szomorkásan.-Jazz-el beneveztek egy terepversenyre. Még sosem próbáltak ilyen számban versenyezni, de Jess-t nagyon érdekelte ez a fajta lovaglás is. Jazz az elején nagyon jól vette az akadályokat. De ugye minden terepversenyen van gátakadály.-mondta, hátha nem tudnám.
-Igen igen.-feleltem.-Én is voltam már ilyen versenyen és egész jól ment.
-Ó az jó.-gondolkodott el.
-Mi történt vele?-kérdeztem.-Folytasd kérlek!
-Szóval Jazz neki is ugrott az akadálynak, de nem rugaszkodott el eléggé. A hátsó lába beleakadt az akadályba és ez megzavarta a lovat és a lovast is. Felbuktak. Jess a ló elé esedt fejjel a vízbe, de mivel az csak 50 cm körül volt kitörte a nyakát. Belehalt a balesetbe. Azóta Jazz távolságtartó és vad. Alig tudja valaki megülni.
-Akkor én nem tartozom közéjük-szomorodtam el.
-De pont hogy közéjük tartozol.-lelkesedett Tim.-Még senkit nem láttam Jess-en kívül így megülni.Az esések nem számítanak. Az a vágta edzés előtt. Na abból tudtam, hogy te is vagy olyan jó, mint Jes volt és ha még gyakorolsz vele egy kicsit ugyanolyan jó ló válhat belőle. Úgyhogy kérlek ne add fel!
-Köszönöm, hogy elmondtad.Most már mindent értek.-hálálkodtem.-Nem fogom feladni már csak azért sem.
-Ez a beszéd!-kiáltott Tim.-De ha megbocsátasz most mennem kell, mert edzésem lesz.
-Persze menj csak-mondtam.-Hív a kötelesség!
-Jaja! Nem tudom visszatartani.-poénkodott.-Na szia!
-Szia!-köszöntem el.
Ez a beszélgetés volt a legjobb a mai napomban. Még mielőtt hazamentem volna benéztem Jazz-hez.
-Légy jó fiú.-simogattam meg. Most nem ellenkezett.-Tudom mi történt veled és megértelek. Valószínűleg én is így reagáltam volna. De nem a te hibád volt!-mondtam Jazz-nek.
-Ó már suttogó is lettél?-gúnyolódott Kate.-Nem tudtam, hogy érted a lovak nyelvét!
-Nem. Tudod én csak kedves vagyok a lovakhoz és nem verem össze őket mint egyesek.-vágtam vissza. Kate szerintem értette a célzást, mert hátat fordított és elrohant.
Úgy döntöttem inkább hazajövök, még mielőtt Kate beköpne Sohn-nál.
Mikor odasétáltam a biciklitárolóhoz meglepődve láttam, hogy a régi bringám mindkét kereke lapos. Megpróbáltam ráülni, de rájöttem, hogy 1 méternél többet nem tudok vele megtenni.
Egészen hazáig gyalogolnom kellett. Hazaérve úgy gondoltam, hogy beállok a zuhany alá és lefekszem, de a tervem sajnos meghiúsult.
-Kicsim, Sarah!-kiáltott apu a konyhából.-Idejönnél?
-Persze apu!-válaszoltam fáradtan. Odacsoszogtam az asztalhoz és kényelembe hejeztem magam.
-Aggasztó híreket kaptunk az iskoládból!-morgolódott apu.
-Igen?-ijedtem meg. Biztos telefonáltak, hogy rosszak a jegyeim és hogy lógtam az első óráról.
-Igen.-válaszolt apu csípősen.-Azt mondták, hogy a jegyeid sokat romlottak a tavaiakhoz képest.
-És nem voltál ott az első órán!-szólt közbe anyu.
-Mit jelentsen ez kisasszony?-vont kérdőre apa.
-Hát tudod...-nyökögtem.-Sokkal nehezebb az idei év, mint a tavalyi. A késés pedig amiatt volt, hogy Zacket kórházba kellett vinnem. Ti nem voltatok itthon és nem tudtatko igazolást adni, ezért gondolták úgy a tanárok, hogy csak lógtam.
-Jó akkor a késést majd igazoljuk.-mondta anyu.-De mi a helyzet a jegyekkel?
-Kicsim, minden év nehezebb lesz!-simogatott meg apa.-De ha nem tanulsz annak nem lesz jó vége.
-Megígérem, hogy ezentúl tanulni fogok.-ígértem meg a szüleimnek.-De mehetek fürdeni mert hulla vagyok?
-Na ez az!-kiáltott apu.-Hazajössz a lovardábol fáradtan és álmosan és nincs már energiád tanulni.
-Ezért határoztunk úgy, hogy korlátozzuk a lovaglóóráid számát!-közölte a rossz hírt anyu.
-De ezt nem tehetitek velem!-siránkoztam.
-Így döntöttünk és nincs vita!-mondta apu ellentmondást nem tűrő hangon.-Jah és most megírod a leckédet. Majd csak utána fekhetsz le!
-Az nem lenne jó ha reggel felkelnék tanulni?-kérdeztem reménykedve. Nem bírtam volna most tanulni.
-De jó lesz.-egyezett bele anyu.-Viszont reggel keltelek és tényleg nekilátsz a házinak.
-Rendben.-mondtam és elindultam a lépcső felé, de félúton megálltam.-De anyu holnap nem is lesz suli! Nem kell korán felkelnem. Itt lesz az egész hétvége a leckére.
-Ez igaz!-mondta anya.-De most hétvégén nem mehetsz ki a lovardába. Be kell pótolnod az eddigi lemaradásod!
-De...-akartam volna tiltakozni, de apa leállított.
-Semmi de! Jó éjszakát!-ezzel akarta jelezni, hogy az ügy le van zárva.
Nem tehettem mást, felmentem a szobámba. Fürdés után rögtön bealudtam. Ennek részben örültem is, mert végre lezárhattam ezt a rémes napot.

5. fejezet: Hát ez nem az én napom! 1. rész

Hirtelen sikítást hallottam. Nem tudtam álmodtam-e vagy valóban megtörtént.
A szemeim kipattantak és felültem az ágyon. A hevességem következményeként úgy elszédültem, hogy kellett pár perc míg fel tudtam állni.
-Ez a reggel is jól kezdődik.-gondoltam magamban.
Feltéptem az ajtót és kirohantam a szobámból. A lépcső alján feküdt a jajjgató öcsém.
Nem tudtam mi van vele ezért lerohantam hozzá és megkérdeztem mi baja.
-Le akartam jönni a lépcsőn, de félreléptem és legurultam.-nyöszörgött.
-És mid fáj?-kérdeztem aggódva.
-A kezem de az nagyon.-mondta Zack.-Szerintem eltörött. Most mit csináljunk?
-Hát..be kéne menned a kórházba-mondtam, de Zack ijedt arckifejezése láttan hozzátettem:Nyugi nem halálos ágyat kapsz csak egy gipszet!
-Akkor jó!-könnyebbült meg.
-És hol vannak anyuék?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudom.-mondta.-Nézd meg hagytak- e valami üzenetet.
Odamentem a konyhapulthoz és meg is találtam a cetlit.: Elmentünk Rosie néniékhez. Szegényt tegnap este kirabolták és most tanécstalan. Segítségre szorul. Reggeli a hűtőben és legyetek jók, nemsokára jövünk! Puszi: Anyu és Apu
-Szuper! Zack-nek eltört a keze és szülők sehol!-morgolódtam magamban.De most a legfőbb gond az volt, hogyan viszem el Zack-et a kórházba. Jogsim még nincs úgyhogy kocsi kizárva.Busszal nem mehetünk mert csak anyuékat hozzuk zavarba azzal, hogy nem képesek elvinni a fiukat mikor ,,beteg”.-Mégis mit csináljak?-gondolkodtam hangosan de félbeszakított Zack ordibálása.
-Sarah!!!Siess már!! Nagyon fáj a kezem!-kiabált.
Nem tehettem mást. Csak egy ember volt akiről tudtam, hogy tud vezetni. Ez a kényszerhelyzet!?..
-Figyu Zack! Most felhívom egy barátomat, hogy vigyen el minket. Addig maradj nyugton! Okés?-kérdeztem.
-Jó-egyezett bele.-De mért nem hívjuk az ügyeletet?
-Mert ők nem szállítanak betegeket és kéztörést csak a kórházban tudják ellátni.
-Akkor siessen a barátod!
Felkaptam a telefonom és bepötyögtem a számot amit már fejből tudtam. 2 csengés és fel is vették.
-Igen?-szólt az álmos hang.
-Szia!-mondtam.-Tim te vagy az?
-Igen-válaszolt.-Kivel beszélek?
-Sarah vagyok és a segítséged kéne.-mondtam könyörögve.
-Tim angyalka szolgálatra készen.-mondta viccesen pedig nem voltam poénos hangulatban.-Kérjük mondja a sípszó után miben állhatok rendelkezésére!-és sipolt egyet mint az üzenetrögzítő ha bekapcsol. Elég mókás volt hallani.
-Tim angyalka kérem fuvarozzon el a kórházhoz, mert a tesómnak eltört a keze és anyuék nincsenek itthon, nekem meg nincs jogsim!-hadartam.
-Okéoké!-mondta.-Hol laktok?
Elmondtam neki a címet és egy ki útbaigazítást is adtam neki, hátha nem találna ide. Miután letettem a telefont odarohantam Zackhaz aki időközben feltápászkodott és a kezét fogva a szobája felé tartott.
-Hát te meg hova mész?-kérdeztem meglepetten.
-A szobámba átöltözni-mondta gúnyosan.-Nem hinném, hogy szívesen látnának pizsiben az orvosok. Neked is kéne, ha nem akarod leégetni magad.
-Jajj tényleg!-válaszoltam és már rohantam is a szobámba. Időközben teljesen megfeledkeztem arról, hogy még mindig a Horseland-os hálóingemben vagyok. Még jó hogy Zack figyelmeztetett, mert ha így jelennék meg Tim előtt akkor kicsit leégetném magam.
Kihalásztam a szekrényből az első épkézláb ruhát, (ami jelen esetben egy farmer és egy kék póló volt) és futottam az ajtóhoz, mert Tim már csengetett is. Zack már lent volt és megelőzött. Beengedte Timet aki rögtön kikérdezte Zack-et a kezéről.
-Szia Tim!-üdvözöltem.-Életmentő vagy!
-Tudom.-vigyorgott.-Sokan mondták már. Na de most menjünk, mielőtt elvérzik az öcséd!
-Nagyon vicces!-puffogott Zack és kiment az autóhoz.
-Tényleg örök hálám.Nem tudom mit csináltam volna nélküled!
-Szavadon foglak!-mondta és kitolt az ajtón. Beültünk a kocsiba és meg se álltunk a kórházig.
Kiderült, hogy Zack keze csak megrepedt, de a biztonság kedvéért azért begipszelték.
Miután Tim kitett a házunknál az órámra néztem és megállapítottam, hogy késésben vagyok.
Ha így folytatom nem élem túl a napot, pedig még csak reggel van.

4. fejezet: A szörnyű edzés

Szerencsére Alice nem haragudott az elmulasztott telefon miatt. Tegnap ő is nagyon fáradt volt és kicsit örült is, hogy nem hívtam fel.
-Képzeld, nem kaptam tegnap semmilyen lovas cuccot-sajnálkozott Alice.-Lecsaptam egy hisztit anyunak a boltban, de ez se hatotta meg.
-Hát az nem valami jó...-mondtam.-De esetleg eljöhetnél velünk és megvehetnéd.
-Kivel mész és hova?-értetlenkedett Alice.
-A lovas csajokkal és a plázába-válaszoltam-Velünk jössz?
-Persze!-élénkült fel.
-Szia Sarah!-szólat meg a hátam mögött egy ismerős hang.Megfordultam és Timet láttam magam mögött.
-Szia!-mondtam.-Miujság Mary Lou-val?Jobban van?-kérdeztem reménykedve.
-Sajnos nem.-mondta szomorúan.-Reggelre még jobban lesántult. Már alig tud menni. Megnézettük orvossal, de nem mondott semmi biztatót.
-Akkor nem versenyezhetek vele?-kérdeztem sajnálkozva.
-Nem.-mondta.-Sajnálom de csak úgy fog meggyógyulni ha pihentetjük.
-És meddig kell pihentetni?-kérdeztem, de abban a pillanatban meg is bántam.
-Ameddig sántít.-mondta Alice fejcsóválva de vigyorral az arcán. Értettem a jelzést.Megint hülye voltam és alapvető dolgokat nem tudtam. Tim előtt mindig leégetem magam és ez Alice-nak is feltűnt.
-Igen.-mondta Tim.
-És akkor kin fogok versenyezni?-kérdeztem, reménykedve hátha van Jazz-en kívül más ló.
-Jazz-en.-mondta.-Mivel nincs más szabad ugrólovunk.Remélem jól kifogtok jönni.Tudom, hogy múltkor megharapott és emiatt nem nagyon akarsz menni rajta.Jól tudom?
-Hát...Nem az, hogy nem akarok. Csak...
-Mi csak?-kérdezte Tim.
-Tudod sokan meséltek róla és nem valami biztató dolgokat mondtak.
Abban a pillanatban becsengettek és belépett a föcitanár. Sose értettem, hogy tudnak ilyen pontosan bejönni. Biztos ott állnak az ajtóba csengőig és mikor megszólal berontanak.
Az óra következő részében Timmel és Alice-el leveleztem. Mindkettőjükkel Jazz-ről és a versenyemről beszélgettünk.
Órák után Timmel mentünk a lovardába. Megbeszéltem vele, hogy ma legyen egy kicsit rövidebb az edzés a vásárlás miatt a csajokkal.
Mikor a lovardához értünk szétváltunk. Ő bement az irodába, én meg Jazz-haz mentem a boxába.
Meg akartam simogatni de rögtön a kezem után kapott és végig sunyított. Tudtam ha bemegyek megrúg, megcsíp vagy a falnak szorít. Egyik lehetőség sem tetszett ezért inkább segítséget kértem.
-Alice!!!-kiáltottam.
Igen?-kérdezte kíváncsian.
-Tudnál segíteni Jazz felnyergelésében?Te már régóta ismered és hátha veled nem olyan ellenséges.-kértem könyörögve.
-Pesrze-mondta.-De velem se valami barátságos.
Fél óra múlva Jazz rajtra készen állt. Igen a félóra kicsit sok a nyergeléshez és a kantározáshoz
de Alice-el se volt valami kezesbárány. Többször beszorította és alig hagyta magát nyergelni, de közös erővel sikerült. Az egyikünk mindig fogta Jazz-t hogy ne tegyen kárt senkiben, míg a másikunk felszerszámozta.
Mikor felültem meglepően tapasztaltam, hogy Jazz nagyon kényelmes és a magassága is nekem való.
Ám az edzés nem volt ilyen kellemes meglepetés. A rövidített edzés allat(ami úgy kb. háromnegyed óra) csak 3-szor estem róla. Egyik se volt valami nagy, de ideges lettem az érzéstől, hogyha a versenyen is ugyenezt megcsinálja, mindenki rajtam fog röhögni.
Tim meg csak bíztatott, hogy üljek fel újra, de tudtam, hogy Jazz direkt csinálja.
Az edzés végén bevezettem Jazzt a boxába és lecsutakoltam. Most már megengedte, mert tudta jól végezte a dolgát. Már nem kellett a boxban is fájdalmat okoznia. Ezt már megtette a pályán.
A lovardából egyenesen hazamentem. Nem vártam meg Alice-t, bár tudtam, hogy nemsokára ő is végez. Nem akartam elmondani neki, hogy milyen béna voltam. Háromnegyed óra alatt 3 esés nagy rekord.Nem tudom miért nem tedtek be a Giniszrekordok könyvébe...
A plázában találkoztam a lányokkal. Alice már ott volt és megkönnyebbülésemre nem faggatott az edzésről.
Vásárlás közben elfelejtettem a gondjaimat és ennek örömére sok új cucc került a kosárba.
Vettem 2 lovaglónacit(egyet a versenyre egyet meg csak úgy edzésre), 1 pár feket csizmát, versenykobakot és egy pálcát. Reméltem, hogy Jazz-nek a hosszú pálcával van baja és nem velem. Bár magamban pontosan tudtam, hogy velem van baja, de azért egy próbát megért.
Miután megvettem mindent ami kellett Alice-el nézegettem a New Yorker-ben új felsőket. Mindketten lecsaptunk egy lovasra. Szerencsére volt a méretünkben így mindketten vettünk belőle egyet.
Hazaérve hulla fáradtan anyu kezdett nyaggattni, hogy mért költöttem ennyit, de mikor meglátta a szomorú ábrázatom rögtön abbahagyta és inkább apuval beszélt tovább.
Fürdés után még megnéztem az új szerzeményeimet. Mind nagyon tetszett és eldöntöttem, hogy holnap még jobban fogok igyekezni az edzésen.Visszagondoltam arra a szörnyű ¾ órára és magamban áldottam Sohn-t, hogy nem szólt a szüleimnek a rekordkísérletemről. Szerintem …
Na jó fogalmam sincs mit csináltak volna...Jobb nem bele gondolni...

3. fejezet:Új barátok

Reggel Alice-el mentem suliba. Jó érzés volt, hogy már van egy barátom.

Mikor beértünk az osztályba nagy volt a felfordulás. A fiúk a VB eredményein veszekedtek, a lányok meg Justin Bieber új számáról dumáltak.

Hogy őszinte legyek egyik se érdekelt különösebben.

-Ma sajna nem tudok menni lovagolni-szakította meg Alice a gondolatmenetemet.

-Miért?-kérdeztem meglepetten.

-Anyuval nagybevásárlást tartunk. Ki akarok könyörögni egypár új lovas cuccot.

-Nekem is kéne egy új lovaglónaci.-gondolkoztam el.

-Nem jössz el velünk?-ajánlotta fel Alice.

-Nem , köszi.-uasítottam vissza.- Edzésem lesz és nem akarom kihagyni. Sokat kell gyakorolnom a versenyre.

-Akkor majd máskor.-mondta Alice, de a hangján éreztem, hogy egy kicsit csalódott.

-A hétvégén ráérsz?-kérdeztem.-Csak mert akkor elmehetnénk.

-Igen, persze!-vigyorgott. Tudta, hogy kell elérni valamit.

Abban a pillanatban becsengettek matekórára. Nem erősségem a matek.

Az órák gyorsan teltek és ebéd után elindultam Alice nélkül a lovardába. Észrevettem, hogy az előttem gyalogló lányon Wilcolm lovardás póló van. Gondoltam megszólítom és mehetnénk együtt.

-Szia!-üdvözöltem barátságosan.-Sarah vagyok . Te is a Wilcolm lovardába jársz?

-Igen!-mondta csilingelő hangon.-Én Lisa vagyok.Most lesz edzésem és épp oda tartok.

-Oh de jó!-kiáltottam, már kicsit hangosan.-Nekem is most lesz. Megyünk együtt?

-Aha. Új vagy itt?

-Igen, most költöztünk ide. És te?

-Ah én 1 éve itt lakom. Uncsi kisváros mit ne mondjak.-mondta Lisa.-Ideköltöztünk a szüleimmel az akaratom ellenére. Tudod a régi lovardám tönkre ment, mert a konkurencia (szerintem egy másik lovardára értette) jobb lovakat, jobb edzőket ígért a lovagolni akaróknak. Máig utálom azt a lovardát aki csődbe vitte az enyémet. Pedig én voltam a legjobb lovas. Mindenki felnézett rám. De ennek vége-mondta sajnálkozóan.

-Szegényem. De miért kellett emiatt elköltöznötök?-kérdeztem kíváncsian,

-Mert apu lovász és a régi lovardámban dolgozott. Most meg itt kapott állást.

-Á, értem.-mondtam együttérzően.

-Melyik lovon lovagolsz?-kérdeztem, hogy témát váltsak.

-Aladdinon.-mondta újra élénken.- Tudod melyik az?

-Nem sajnos. Alig ismerem még itt a lovakat.

-Akkor majd megmutatom.-ajánlkozott Lisa.-Amugy 10 éves fekete herélt.

-Szeretem a fekete lovakat.-mondtam és közben észre sem vettem , hogy megérkeztünk a lovardához.

-Nekem mennem kell.-búcsúzott Lisa.- Még fel kell nyergelnem Aladdint.

-Oké, menj csak.-és elfutott.-Szegény lány-gondoltam magamban.-Biztos nehéz lehetett neki.

Akkor vettem észre, hogy Tim a legelő előtt áll és Mary Lou-t nézegeti.Odafutottam hozzá, mert féltem, hogy Mary Lou-nak valami baja van.

-Szia!-üdvözöltem.- Valami baj van Mary Lou-val?

-Hát... igen.-mondta gondterhelt arccal.-Sántít a jobb első lábára, de senki nem tudja miért.

-Nem lehet, hogy kő szorult a patájába?

-Nem. Az volt az első amit megnéztem.

-Akkor nem lovagolhatok rajta?-kérdeztem ,miközben megérkezett Kate. Most is a pink lovaglónadrágja vette fel és egy lila topot. A szemét erősen kihúzta és rózsaszín szemfestékkel kifestette.

-Kin nem lovagolhatsz?-kérdezte undokul.

-Mary Lou-n.-mondta Tim kedvesen.-Most inkább ne. De mehetsz egy másik lovon is ha akarsz.

-Persze..-mondtam elgondolkodva.-És kin?

-Szerintem menj Kristályon.-mondta Tim.-Nagyon jó ló, igaz nem ugrat de csinálhatsz vele valami mást.

-Kimehetek terepre?-kérdeztem reménykedve.Szerettem díjlovagolni, de már rég nem csináltam és féltem , ha elrontanék valamit, Kate már szaladna is elmondani mindenkinek milyen béna vagyok.

-Persze.-mondta Tim.- Kristály egy szürke arab telivér. Megmutatom a boxát és már indulhatsz is.

- Oké. Nem akarsz kijönni velem?-kérdeztem reménykedve.-Uncsi lenne egyedül, meg a környéket se ismerem.

-Nem tud.-mondta Kate.-Tim ma velem jön ki. Bocsika.

-Na de Kate!-mondta Tim.-Sarah még alig ismer valakit és nem tudja merre vannak a jó lovaglóösvények.

-De kimehetne Alice-el.-ajánlgatta Kate.-Tegnap jól kijöttetek nem?-fordult már felém.

-Igen, nagyon jól.-válaszoltam.- De ma nem jött lovagolni.

-Akkor kimegyek veled-mondta Tim.-Kate, majd máskor kimegyünk. Tegnap is veled mentem mikor a srácok is felajánlották.

-Jó menj akkor.-mondta csalódottan Kate . Azzal hátat fordított nekünk és elrohant.

-Akkor menjünk-mondta Tim.-De ha gondolod megkérdezhetek pár lányt, hátha kijönnek velünk. Összebarátkozhatnátok. Biztos szar, hogy alig ismersz valakit.

-Jó!-mondtam vidáman.-Lisa-t is megkérdezhetem? Útközben összebarátkoztunk.

-Persze-mondta Tim és elment lányokat toborozni az útra.

A túra nagyon jó volt. Timnek még öt lányt sikerült elhívnia Lisa-val együtt.Alexet aki Rony-n lovagolt, Petra-t aki Szellőn, Lisa-t aki Aladdin-on(tényleg cuki ló) Emely-t aki Golya-n és Emma-t aki Karamell-en . Én jól összebarátkoztam mindenkivel. Végig ugrattuk Timet aki megígérte, hogy következő ilyen alkalommal hív fiúkat is, hogy ne legyen egyedül.

Timnek igaza volt. Kristály tényleg nagyon jó ló.Engedelmes és nem ijedt meg a felröppenő madaraktól vagy az előttünk átrohanó őzcsordától sem.

Visszaérve lecsutakoltuk és megetettük a lovakat. Megbeszéltük a csajokkal, hogy holnap lovaglás után elmegyünk vásárolgatni. El akarom hívni Alice-t is, hátha ráér . Reméltem ,hogy holnapra már Mary Lou jobban lesz és folytathatom vele az edzést.

Otthon rögtön beugrottam az ágyba és eluladtam. Kimerítő nap volt és megtette a hatását.

Igaz megígértem Alice-nek hogy felhívom milyen volt az edzés, de nem tettem, mert hulla voltam. Remélem holnap ki tudom majd magyarázni magam.

2.fejezet :Az első napom

Hétfő van. Az első sulis napom. Anyu már 7-kor felkeltett és elcipelt orvoshoz, hogy újra megnézze a kezem.A doki most is ugyanazt mondta mint tegnap. Egyszerűen csak borogatni kellett semmi több. Majd begyógyul magától. De anyunak mondhatta bárki, senkitől nem hitte el.

A doki után kitett a sulinál. Senkit nem ismertem és ez egy kicsit aggasztott. Először le akartam pakolni a teremben és utána körülnézni a suliban.

9.a-s vagyok és a termemnek az 1. emeleten kellett lennie.
Mikor beléptem az osztályba megpillantottam pár ismerős arcot.
Tim ült a padon pár sráccal együtt.

Szerencsére Kate nem velünk jár egy osztályba csak évfolyamtársak vagyunk, de ennek ellenére ott lógott Tim nyakán.

-Szia Tim!-üdvözöltem.-Nem tudtam, hogy te is osztálytársam leszel.

-Én se tudtam, hogy te az leszel.-mondta vigyorogva és azzal a lendülettel kitért a csók elől amit Kate-től kapott volna. Lehet hogy mégse kedveli annyira? -Üdv az osztályban!-azzal a fiuk felé fordult.

-Srácok, ő itt Sarah. A Wilcoln lovardába jár és én edzem a versenyére.

-Szia Sarah!-üdvözöltek szinte egyszerre.-Tim oktat? Te szegény...-gúnyolódtak Timen, mire a srác vállon boxolta mondegyiket.

-Sziasztok!-viszonoztam a köszönést.-Igen ő segít felkészülni.

-Ülj le valahova mielőtt elkapkodják a jó helyeket.-biztatott Tim, mert látta, hogy egy kicsit félénk vagyok.

-Oké, de mi számít jó helynek? Mert tudod nem ismerek senkit...

-Ja, bocsi, elfelejtettem. Szerintem ülj le Alice mellé. Irtó jó fej és barátságos az újakkal.

-Ismét oké, de ki az az Alice?-kérdeztem már poénból.

-Ismét elfelejtettem.-vágott bocsánatkérő arcot. Az a szőkésbarna hajú lány az, a 3. padban.

-Oh köszi.-mondtam és leültem Alice mellé.

-Szia Alice vagyok!-mutatkozott be barátságosan. Biztos új vagy. Láttam ismered Timet. Jófej srác mi?

-Oh igen!-válaszoltam. Amugy Sarah vagyok és Timet csak a lovardából ismerem.

-Te is a Wilcolmi lovardába jársz?-kérdezte kíváncsian.

-Igen, miért?

-Én is oda járok. Mikor lesz edzésed?

-Ma suli után.

-De király!!! Nekem is. Mehetnénk együtt.

-Oké, én benne vagyok.Abban a pillanatban lépett be az osztályba egy szigorú arcú tanár. Kicsit régimódi, kövérkés ember volt, de ennek ellenére nagy csend lett a teremben mikor bejött.

-Jó napot! George Taurer vagyok és idén is én fogom tanítani nektek a biológiát.-mondta és leült a tanári asztalra. Szórakozottan lapozgatta a naplót.

Az óra további részében egyáltalán nem figyeltem. Inkább leveleztem Alic-szel és megbeszéltük a délutánt.Azt ígérte lovaglás után átjön hozzánk és dumálunk egy kicsit.

A délelőtt hamar eltelt. Megismerkedtem az új osztálytársaimmal. Mind nagyon kedvesek. Ebéd után elindultunk Alic-szel a lovardába.

-Tényleg Sarah! Találkoztál már Kate-tel?-kérdezte út közben.

-Igen és mit ne mondjak nem valami kedves csaj.-mondtam őszintén.-Nem tudom Tim hogy tud együtt lenni vele.

-Akkor közös véleményen vagyunk-nevetett én pedig vele nevettem. Odaértünk a hatalmas kapuhoz. Alice megmutatta hogy kell kinyitni. Nem is olyan nehéz.

Odaértünk az istállókhoz és behoztuk a lovakat. Mi voltunk az elsők a lovardában.

Mindketten lecsutakoltuk a lovunkat. Én Mary Lou-t, Alice pedig Boriszt. Borisz 5 éves tarka póni.

Nagyon bohókás. Értem mért szereti Alice annyira.

-Úgy megvenném-áhítozott Alice.-De sajnos papinak nincs elég pénze rá. Megígérte , hogy ha egyszer lesz megveszi. Csak sajnos itt minden ló nagyon drága. Kivéve...-hagyta félbe a mondatot.

-Kivéve mi?-kérdeztem vissza.

-Kivéve Jazz. Alig tűr meg valakit a hátán. Folyamatosan csípked amit már ugye te is tapasztaltál.-kacsintott rám. Ezért akarják eladni, de nincs olyan őrült aki megvenné.

-Értem. Szerencsér nem őt hanem Mary Lou-t kaptam a versenyre. Nem is tudom mit csinálnék ha Jazz-en kéne lovagolnom.

Akkor lépett be a boxba Kate.

-Sziasztok-üdvözölt vigyorogva.-Hallom Jazz-ről beszélgettetek. Nem tetszik neked a ló Sarah?

-Te hallgatóztál?!-vádoltam meg.-Tudod nem illik.

-Nem hallgatóztam csak befele jövet épp meghallottam.

-Mit hallottál meg?-kéredzte értetlenkedve Tim aki épp akkor jött be az istállóba.

-Csak azt, hogy Sarah nem kedveli Jazz-t.

-Attól, hogy megharapott Sarah, még nem kell elítélni. Te se szeretnéd ha más elítélne mert valamit rosszul csináltál.-oktatott ki lekezelően Tim.

-De én...Nem ítélem el!-védekeztem.

-Mindegy. Nyergeld fel Mary Lou-t és gyere ki a pályára!-azzal kiment Kate-tel együtt aki önelégülten mosolygott.

-Kis cafka!-súgta oda Alice.-Ne törődj vele!

-Nem, vele nem tőrödöm, de ott van Tim...Olyan morcos.

-Most ne gondolj erre.Inkább lovagolj! Sok szerencsét.

-Neked is!-kiáltottam miközben már vezettem ki Mary Lou-t.

Az edzés jól ment. Alig vertünk néhány akadályt.A végére már Tim is feloldódott és újra a régi lett.

Elmagyaráztam neki hogy én nem ítélem el Jazz-t, csak a viselkedéséről beszélgettünk mikor bejött Kate.Tim nem haragudott rám és elismerte hogy Jazz néha tényleg bosszantó tud lenni.

Mikor leszáltunk és elrendeztük a lovakat , Alic-el hazafelé tartottunk. Otthon anyu finom vacsorával várt amire Alice-t is meghívta.

Vacsi után nekiálltunk a leckének több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel.

Megbeszéltük Alice-el , hogy holnap együtt megyünk suliba. Már nem éreztem magam olyan egyedül, sőt egész jól beilleszkedtem. Ez örömmel töltött el és már alig vártam a holnapot.

1. fejezet:Az új lovarda

Csak álltam és nem jutottam szóhoz. Csak néztem a lovardának nevezett csodás épületet, ami elment volna, akár egy normális családi háznak is.
-És még azt hittem, hogy a régi lovardám a szép.
-Hát ami igaz az igaz.-értett velem egyet apu is.-Ez nem egy átlagos lovarda.
-Az biztos.-mosolyogtam. Már előre tudtam, hogy izgalmas évem lesz. Új lovarda, új suli. Talán még új pasi is. De ezt nem akarom elkiabálni.
--Na de nézzünk be!-zökkentett ki apu a gondolataimból.-Hamar haza kellene érnünk, hogy segítsünk anyának a kicsomagolásban.
-Akkor még állnék itt egy kicsit ha nem gond!-vigyorogtam.-Valahogy nincs túl nagy kedvem pakolászni, amikor itt is elüthetném az időt.
-Azt elhiszem.-mosolygott már apa is.-Ha szeretnél maradhatsz még. És este aludhatsz a földön vagy a kicsomagolatlan dobozok tetején. Választhatsz.
-Ó, hát akkor azt hiszem siessünk!
-Én is azt hiszem.De most hogy ezt kitárgyaltuk, benézhetnék.-mosolygott és elindult a kapu felé, de mivel nem volt rajta kilincs hamar megtorpant.-Nem tudod véletlenül, hogy lehet oda bejutni?
-Mégis honnan tudnám?-néztem értetlenül apára.-Én is először vagyok itt.
Azért odasétáltam a kapuhoz, hátha többre jutok apunál, de sajnos hamar beláttam, hogy így sem lettünk okosabbak.
Csak azt tudtam megállapítani, hogy a kapu elektromosan nyitódik, valószínűleg egy kóddal.
-Hát modern a rendszerük, az már biztos.-állapította meg apu.
-Komolyan néha utálom a modern technikát.-morgolódtam. Legszívesebben már valamelyik ló hátán vágtáztam volna. De eddig még lovat sem láttam itt, nemhogy lovagoltam volna.
-Bezzeg amikor a laptopoddal járkálsz a lakásban és a szupermodern mobilodon beszélgetsz a barátaiddal, akkor nem gyűlölöd a technikát ugye?-boxolt oldalba apa.
-Az más. A kapcsolattartás fontos. De nem értem mért nem elég egy kulcs az ajtó zárására. Most mégis hogy jutunk be?
-Hát két lehetőség van.-mondta apa komoran.-Vagy várunk, hogy kijöjjön valaki vagy dörömbölünk az ajtón hátha meghallják.
-A második lehetőséget választom. Apa is bólogatott így elkezdtünk dörömbölni az ajtón .
Pár perc telt el amíg valaki meghallotta a kiabálásunkat. Egy korombeli 16 vagy 17 éves srác nyitotta ki a kaput. Kék szemeivel kíváncsian méregetett minket... Szürke pólóban és egy koptatott régi farmerban volt. A haja rakoncátlanul meredezett az égnek. Egészen helyes volt főleg mikor kivilantotta vakítóan fehér mosolyát.
-Elnézést a kapu miatt. Először mindenki így kezdi.-nevette ránk.
-Akkor jó.-mondta apa vidámon.-Megnyugodtam, hogy nem csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek.
-Jajj milyen udvariatlan vagyok.-mondta zavartan.-Timnek hívnak. Itt dolgozom segédedzőként.
-Szia!Én Sarah vagyok és ugratásórákat veszek majd .. 2 hónap múlva indulok egy versenyen és a régi edzőm azt tanácsolta, hogy ide járjak.
-Jól tette!-nevetett-Ez egy elég híres lovarda és sok győztes került ki innen.
-Remélem én is az leszek!-mondtam egy kicsit elbizonytalanodva.
-Tuti az leszel mert én készítelek fel!
-Tényleg?-kérdeztem meglepetten.-Ezt nem is tudtam.
-Megmutatom kin fogsz ugratni.-mondta és már indult is a karámok felé.
- Nagyon ügyes kis paci, Mary Lou-nak hívják. 7 éves gidrán kanca.-közben odaértünk a karám oldalához és olyan 15 ló várt ott minket. Tim egy sárga lóra mutatott aki felé közelített.
-Nagyon édes-mondtam és megsimiztem a fejét.
-Igen, szerintem is. A kedvenc lovam mind közül. Csak sajnos nem eladó, de ha még az lenne se tudnám megvenni. Amilyen jó kis ló annyira drága is.
-Te gondozod őt?-kérdezte apu. Hirtelen meg is feledkeztem róla hogy itt van. Azt hiszem nagyon elmerültem Tim hófehér mosolyában és abban , hogy milyen szerettel mesél Mary Lou-ról.
-Már csikó korában is ismertem. Én törtem be és azóta is én lovagolok rajta a legtöbbet.
-Oh tényleg? Akkor már elég régóta lovagolsz itt!?
-Igen! 10 éve költöztünk Floridába. Akkor kezdtem el lovagolni. Sohn(a lovarda tulaja) meglátta bennem a tehetséget és felkarolt. Azóta itt dolgozom és lovagolok.
-Jaj megfeledkeztem mennyi is az idő! Még beszénem kell Sohnnal. Mindjárt jövök kicsim!-mondta apu és elindult az iroda felé.
-Tim!-kiáltotta egy lány. Tim rögtön hátrafordult és elmosolyodott. A lány egy rózsaszín pólót és hozzáillő pink lovaglónadrágot viselt.Szőke hosszú haját lazán hátra fogva viselte. Tisztára úgy festett mint egy cicababa. Lehet, hogy az is, de nem akarok előre megitélni másokat mielőtt megismertem volna.
-Ő itt Sarah!-mutatott be neki. A lány udvariasan kezetrázott és bemutatkozott:Helo Kate vagyok, Tim barátnője.-mondta unottan.Aztán Tim felé fordult és elmosolyodott.
-Kicsim nem jössz ki velem terepre?-kérdezte mintha ott se lettem volna.
-De megyek csak egy pillanat. Felnyergelnéd nekem Cora-t?
-Persze. Várlak!-és azzal elviharzott.
-Hogy hívják azt a lovat ott?-mutattam rá egy nyárifekete csődörre aki egyedül legelt a rét közepén.
-Ő Jazz. Magánakvaló ló.Amugy meg Mary Lou-n kívül a másik ugrólovunk aki szabad.
-Á! Aranyos...Amint meghallotta a nevét közelebb jött hozzánk. Gyanakvó tekintete elárulta, hogy nem szereti az idegeneket.
-Tim!!!!-Kate megint kiáltott már kicsit ideges hangon és szerintem ezt Tim is észrevette.A karomba hirtelen éles fájdalom hasított.
Au!-kiáltottam fel. Jazz megcsípett miközben Katre figyeltem.
-Ó nagyon sajnálom!-mentegetőzött Tim.-Nem szereti az idegeneket.Szerintem mutasd meg orvosnak.
-Jó meglesz-mondtam a kezemet dörzsölgetve.
-Bocsi mennem kell. Kate már vár. Holnap ne felejtsd el az ugróedzést!-s azzal elviharzott.
Én meg ott maradtam fájós kézzel és csalódottan. Sajnáltam, hogy Tim már foglalt.
Azzal elindultam megkeresni aput. A harapás nem volt valami szép és Tim tanácsát megfogadva, meg akartam mutatni egy orvosnak.