7. fejezet: A ,,randi"

Reggel 11-kor keltem. Megpróbáltam minél tovább ágyban maradni, hogy kevesebb időm legyen a tanulásra. Anyuék már a reggelinél elkezdtek szekálni.
-Remélem még délelőtt nekiállsz a leckédnek!-emlékeztetett apa.
-Jójó.-válaszoltam.-Nem lehet nem elfelejteni az egyeséget.
-Akkor jó.-élénkült fel anya.-Ez volt a cél.
-De mit értettetek azon, hogy korlátozzátok az edzéseimet?-kérdeztem.
-Azt, hogy a hét nem minden napján fogsz lovagolni járni.-oktatott ki Zack aki a nappaliból fülelt.
-Majdnem.-szólt apu.-Hétköznaponként 4-szer, hétvégén csak egyszer.
-Az türhető.-lélegeztem fel. Féltem, hogy hétvégén már nem is mehetek vagy ami még rosszab hétköznap is kevesebbet. De talán két edzést a héten kihagyhatok...És reménykedtem abban is, hogyha javulnak a jegyeim újra járhatok minden nap.
-Most megyek tanulni!-adtam a jó kislányt, bár sem erőm sem kedvem nem volt hozzá.-Légyszi ne zavarjatok!
Azzal föltrappoltam a lépcsőn és bevágódtam az ágyamba. Ott feküdtem úgy 20 percet, mikor rájöttem, hogy tanulnom kéne, ha délután el akarok menni itthonról.
Nem volt mit tenni megírtam az írásbelit és bemagoltam a szóbelim egy részét. Úgy gondoltam, hogy nem kell mindent megtanulnom. Elég lenne csak javítani, nem kell szín ötösnek lennem. Akkor kiáltás hangzott lentről.
-Sarah!-hallottam anyu hangját.
-Igen?!-kiáltottam miközben kirohantam a folyosóra.
-Elmentünk apáddal Rosie néniékhez!-mondta anyu.-Maradj itthon Zack-el!
-De anyu! Úgy volt, hogy David-nál alszom!-nyöszörgött Zack.
-Tényleg...Teljesen elfelejtettem.-szörnyülködött anya.
-Nyugi anya! Ez nem akkora dráma.-csitítottam le.-Zack nyugodtan átmehet. Ott legalább szülői felügyelet alatt van. Én majd áthívom egy barátnőmet.
-Jól van!-mondta anya.-Akkor jó szórakozást! Amugy ott fogunk aludni. Holnap délután jövünk.
-Sziasztok!-búcsúztak el egyszerre.
-Mondjátok meg Rosie néninek, hogy puszilom!-kiáltottam utánuk.
-Meglesz!-válaszolta.
2 perc múlva felbőgött a motor és a szüleink elhajtottak.
-Huhh-könnyebültem meg.-Legalább nem kell tanulnom többet!
-Én léptem!-köszönt Zack.
-Hé Öcsi!-állítottam meg.-Ott fogsz ebédelni?
-Aha!-mondta hanyagul.-Cső!
-Inkább csá!-kiáltottam utána, de nem tudtam mást a fejéhez vágni mert megcsörrent a mobilom.
-Halo!-szóltam a telefonba.
-Szia Sarah! Tim vagyok
-Szia! Bocsi, hogy nem voltam edzésen, de anyáék nem engedtek.
-Szülők...-nyögött fel Tim.-Mókás mi?
-Mi olyan mókás?-értetlenkedtem.
-Én se mehettem be a lovardába, mert rosszak a jegyeim és most itt ülök egyedül.
-Miért egyedül?-kérdeztem.
-Mert minden barátom a lovardában van kivéve téged.-mondta de tudtam, hogy magába vigyorog.
-Oh hát ez nagy szívás!-sajnálkoztam.-De nem vagy egyedül...
-Ja igen...Ezért is hívtalak.-kezdte mondandóját.-Azt akartam kérdezni...hogy...ööö..nem akarsz-e eljönni moziba utána meg pizzázni?
-Hát...-húztam az agyát.-Nem is tudom..Ki lesz még ott?
-Én meg ha eljössz te. Nem vagy kíváncsi a társaságomra?-kérdezte ijedten.
-A tiédre? Már hogyne lennék.-mondtam és éreztem, hogy megkönnyebbül a hír hallatán.
-Szuper!-lelkesedett fel.-Akkor 6-kor várlak a pláza előtt.
-Okés!-mondtam vidáman.-De előbb muszáj kérdeznem valami fontosat.
-Igen?-éreztem, hogy ideges lett.
-Mit nézünk meg?-kérdeztem vidáman.-Beijedtél, hogy valami olyat fogok kérdezni?
-Én...Dehogy-hárított.-Csak féltem, hogy egyedül kell töltenem az estét.
-Pfff...Én is ezt mondanám-viccelődtem.-Na de télleg mit nézünk meg?
-Egy romantikus vámpírosfilm vagy esetelg egy zöld ogrékról szóló természeti ismeretterjesztő.-poénkodott.
-Az első megfelel.-mondtam. -Akkor hatkor a pláza előtt. S le akartam tenni de még közbeszólt.
-Nem lenne jobb ha érted mennék?-kérdezte félénken.
-De...Sokkal jobb-válaszoltam.-Akkor várlak. Szia!-és letettem a telefont.
Mivel nem volt mit csinálnom beültem a tv elé, de eszembe jutot valami életbevágóan fontos dolog.
-Mit fogok felvenni?!-kiáltottam fel.
Átkutattam valami rendes ruháért a szekrényemet, de nem találtam alakalomra illőt. Átkutattam, hát anyu szekrényét is. Találtam benne egy farmerszoknyát ami nagyon megtetszett.
-Ezt tuti elkérem anyutól!-gondolkodtam hangosan.
Felpróbáltam a szoknyát és pont az én méretem volt. Visszamentem a szobámba keresni egy hozzá illő felsőt. Végül egy türkizkék top mellett dontöttem ami tele volt gyöngyökkel. A szokny alá felvettem egy cicanacit és a topra rávettem egy fekete bolerót.
Megnéztem a tükörben a végeredményt. Elámultam mit hoztam ki magamból. De még hiányzott valami...
-A smink!-jutott eszembe. Kihúztam a szemem és tettem fel egy kis szájfényt. Semmi több. Nem voltam a sminkelés nagymestere.
Már csak a hajam maradt.Úgy döntöttem, hogy kivasalom és lógni hagyom.
Fél 6-ra teljes díszben álltam. De hirtelen megcsörrent a mobilom. Egy kicsit megijedtem,hátha Tim az, hogy le akarja mondani a mozit. De szerencsére nem ő volt.
-Szia Anyu!-üdvözöltem.
-Szia kicsim!-viszonozta.-Kérlek ne menj el otthonról.
-Ugyan miért?-kérdeztem értetlenül.
-Mert a rablóbanda aki kirabolta Rosie nénit a mi környékünk járt.
-Ezt meg honnan tudod?
-A szomszédok hívtak.-világosított fel anya.-Látták őket az utcánkban és azt tanácsolták, hogy maradjunk otthon, mert akkor talán nem törnek be.
Abban a pillanatban csengetett Tim.
-Bocsi anyu mennem kell!
-Hova?-ijedt meg anya.-Ugye nem el otthonról?!
-Nem csak meghozták a pizzát!-hazudtam. Na szia!-és letettem a telefont.
Nem akartam visszamondani a mozit Timmel. Túl fontos volt ez nekem.
Beengedtem Timet és megkértem, hogy várjon egy picit. Felrohantam az emeletre és bezártam az ablakokat. Ugyanezt tettem a földszinten is.
-Mehetünk?-kérdeztem Timet mikor készen voltam a bezárkózással.
-Persze-mondta nyugodtan.-Ha te készen vagy.
-Én igen.
-Oké!-mondta és kinyitotta nekem az ajtót.-Amúgy nagyon csinos vagy ma!
-Csak ma?-viccelődtem.
-Bocsánat rosszul fogalmaztam.Ma még a szokottnál is csinosabb vagy!-helyesbített és kajánul mosolygott hozzá.
-Így már jó. Köszönöm-mondtam és beszálltunk a kocsiba.
-Nem baj, hogy égve hagytad a villanyt?-kérdezte Tim.
-Nem.-mondtam.-Direkt. Ez csak amolyan megelőzés.
-Ha te mondod.-adta meg magát majd gázt adott és elhajtottunk.
Magamban reménykedtem, hogy beválik a tervem és a rablók nem pont egy kivilágított házba akarnak majd betörni.