2.fejezet :Az első napom

Hétfő van. Az első sulis napom. Anyu már 7-kor felkeltett és elcipelt orvoshoz, hogy újra megnézze a kezem.A doki most is ugyanazt mondta mint tegnap. Egyszerűen csak borogatni kellett semmi több. Majd begyógyul magától. De anyunak mondhatta bárki, senkitől nem hitte el.

A doki után kitett a sulinál. Senkit nem ismertem és ez egy kicsit aggasztott. Először le akartam pakolni a teremben és utána körülnézni a suliban.

9.a-s vagyok és a termemnek az 1. emeleten kellett lennie.
Mikor beléptem az osztályba megpillantottam pár ismerős arcot.
Tim ült a padon pár sráccal együtt.

Szerencsére Kate nem velünk jár egy osztályba csak évfolyamtársak vagyunk, de ennek ellenére ott lógott Tim nyakán.

-Szia Tim!-üdvözöltem.-Nem tudtam, hogy te is osztálytársam leszel.

-Én se tudtam, hogy te az leszel.-mondta vigyorogva és azzal a lendülettel kitért a csók elől amit Kate-től kapott volna. Lehet hogy mégse kedveli annyira? -Üdv az osztályban!-azzal a fiuk felé fordult.

-Srácok, ő itt Sarah. A Wilcoln lovardába jár és én edzem a versenyére.

-Szia Sarah!-üdvözöltek szinte egyszerre.-Tim oktat? Te szegény...-gúnyolódtak Timen, mire a srác vállon boxolta mondegyiket.

-Sziasztok!-viszonoztam a köszönést.-Igen ő segít felkészülni.

-Ülj le valahova mielőtt elkapkodják a jó helyeket.-biztatott Tim, mert látta, hogy egy kicsit félénk vagyok.

-Oké, de mi számít jó helynek? Mert tudod nem ismerek senkit...

-Ja, bocsi, elfelejtettem. Szerintem ülj le Alice mellé. Irtó jó fej és barátságos az újakkal.

-Ismét oké, de ki az az Alice?-kérdeztem már poénból.

-Ismét elfelejtettem.-vágott bocsánatkérő arcot. Az a szőkésbarna hajú lány az, a 3. padban.

-Oh köszi.-mondtam és leültem Alice mellé.

-Szia Alice vagyok!-mutatkozott be barátságosan. Biztos új vagy. Láttam ismered Timet. Jófej srác mi?

-Oh igen!-válaszoltam. Amugy Sarah vagyok és Timet csak a lovardából ismerem.

-Te is a Wilcolmi lovardába jársz?-kérdezte kíváncsian.

-Igen, miért?

-Én is oda járok. Mikor lesz edzésed?

-Ma suli után.

-De király!!! Nekem is. Mehetnénk együtt.

-Oké, én benne vagyok.Abban a pillanatban lépett be az osztályba egy szigorú arcú tanár. Kicsit régimódi, kövérkés ember volt, de ennek ellenére nagy csend lett a teremben mikor bejött.

-Jó napot! George Taurer vagyok és idén is én fogom tanítani nektek a biológiát.-mondta és leült a tanári asztalra. Szórakozottan lapozgatta a naplót.

Az óra további részében egyáltalán nem figyeltem. Inkább leveleztem Alic-szel és megbeszéltük a délutánt.Azt ígérte lovaglás után átjön hozzánk és dumálunk egy kicsit.

A délelőtt hamar eltelt. Megismerkedtem az új osztálytársaimmal. Mind nagyon kedvesek. Ebéd után elindultunk Alic-szel a lovardába.

-Tényleg Sarah! Találkoztál már Kate-tel?-kérdezte út közben.

-Igen és mit ne mondjak nem valami kedves csaj.-mondtam őszintén.-Nem tudom Tim hogy tud együtt lenni vele.

-Akkor közös véleményen vagyunk-nevetett én pedig vele nevettem. Odaértünk a hatalmas kapuhoz. Alice megmutatta hogy kell kinyitni. Nem is olyan nehéz.

Odaértünk az istállókhoz és behoztuk a lovakat. Mi voltunk az elsők a lovardában.

Mindketten lecsutakoltuk a lovunkat. Én Mary Lou-t, Alice pedig Boriszt. Borisz 5 éves tarka póni.

Nagyon bohókás. Értem mért szereti Alice annyira.

-Úgy megvenném-áhítozott Alice.-De sajnos papinak nincs elég pénze rá. Megígérte , hogy ha egyszer lesz megveszi. Csak sajnos itt minden ló nagyon drága. Kivéve...-hagyta félbe a mondatot.

-Kivéve mi?-kérdeztem vissza.

-Kivéve Jazz. Alig tűr meg valakit a hátán. Folyamatosan csípked amit már ugye te is tapasztaltál.-kacsintott rám. Ezért akarják eladni, de nincs olyan őrült aki megvenné.

-Értem. Szerencsér nem őt hanem Mary Lou-t kaptam a versenyre. Nem is tudom mit csinálnék ha Jazz-en kéne lovagolnom.

Akkor lépett be a boxba Kate.

-Sziasztok-üdvözölt vigyorogva.-Hallom Jazz-ről beszélgettetek. Nem tetszik neked a ló Sarah?

-Te hallgatóztál?!-vádoltam meg.-Tudod nem illik.

-Nem hallgatóztam csak befele jövet épp meghallottam.

-Mit hallottál meg?-kéredzte értetlenkedve Tim aki épp akkor jött be az istállóba.

-Csak azt, hogy Sarah nem kedveli Jazz-t.

-Attól, hogy megharapott Sarah, még nem kell elítélni. Te se szeretnéd ha más elítélne mert valamit rosszul csináltál.-oktatott ki lekezelően Tim.

-De én...Nem ítélem el!-védekeztem.

-Mindegy. Nyergeld fel Mary Lou-t és gyere ki a pályára!-azzal kiment Kate-tel együtt aki önelégülten mosolygott.

-Kis cafka!-súgta oda Alice.-Ne törődj vele!

-Nem, vele nem tőrödöm, de ott van Tim...Olyan morcos.

-Most ne gondolj erre.Inkább lovagolj! Sok szerencsét.

-Neked is!-kiáltottam miközben már vezettem ki Mary Lou-t.

Az edzés jól ment. Alig vertünk néhány akadályt.A végére már Tim is feloldódott és újra a régi lett.

Elmagyaráztam neki hogy én nem ítélem el Jazz-t, csak a viselkedéséről beszélgettünk mikor bejött Kate.Tim nem haragudott rám és elismerte hogy Jazz néha tényleg bosszantó tud lenni.

Mikor leszáltunk és elrendeztük a lovakat , Alic-el hazafelé tartottunk. Otthon anyu finom vacsorával várt amire Alice-t is meghívta.

Vacsi után nekiálltunk a leckének több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel.

Megbeszéltük Alice-el , hogy holnap együtt megyünk suliba. Már nem éreztem magam olyan egyedül, sőt egész jól beilleszkedtem. Ez örömmel töltött el és már alig vártam a holnapot.