Az első órát lekésve értem be a suliba. Felemelő érzés volt mikor óra közepén beléptem és mindenki engem nézett. Aztán mikor elnézést kértem és leültem a tanár 20 percen keresztül faggatott, hogy mi történt ma reggel, miért késtem el és mért nem voltak otthon a szüleim. Teljesen olyan volt mintha egy rendőrségi kihallgatáson lettem volna. A tetejében meg Alice se szólt hozzám. Köszöntem neki de elhajtott.
-Szia Alice!- üdvözöltem.-Kész bolondokháza volt otthon.
-Klassz.-mondta unottan. Máskor mikor üdvözlöm alig lehet leállítani annyit fecseg a napjáról. Furcsa tőle, hogy ilyen szótlan.
-Mia baj?-kérdeztem bátorítóan.-Nekem elmondhatod.
Abban a pillanatban szólalt meg a csengő.
-Szerintem már most is túl sokat mondtam!-azzal hátat fordított nekem és kirohant a teremből.
Kérdeztem róla az osztálytársaimat is de ők se tudták furcsa viselkedésének okát. Az egész nap ebben a hangulatban telt. 2 tantárgyból feleltem. Töriből 3-ra, kémiából 2-re.
Szörnyű volt a délelőttöm és azt reméltem a délutánom talán kicsit szebb lesz.
Ebéd után Lisa-val mentem a lovardába. Megkérdeztem Alice-t is, de ő csak ült nekem háttal, válaszra se méltatva.
-Hogy megy az edzés Jazz-el?-kérdezte Lisa, kizökkentve a gondolatmenetemből.
-Uhh...Ne is emlékeztess!-nyöszörögtem.-A múlt edzésen 3-szor estem.
-Oh, az Jazz-nél egész jó.-mondta biztatásképpen.-Volt aki egy edzésen 5-ször esett.
-Akkor ma lehet, hogy megdöntöm!
-Ne légy ilyen negatív!-bátorított Lisa.
-És neked, hogy megy Aladdin-nal?-kérdeztem.
-Mi hogy megy?-kérdezett vissza értetlenkedve.
-Hát az edzés!
-Jah..Nagyon jó. Aladdin jó formában van.-mondta, miközben leszállt a biciklijéről. Észre se vettem, hogy megérkeztünk.
A távolban megláttam Tim-et, aki éppen órát tartott. Egy fiú ült Karamell nyergében és a díjlovaglást gyakorolták. Nyerítést hallottam a távolból. Ismerős hang volt. Mary Lou üdvözölt, aki ott állt a legelő szélén .
-Szia kislány!-mondtam barátságosan.-Jobban vagy már?
-Még mindig nem az igazi.-lépett mellém Sohn,a lovarda tulaja.-Nem akarja abbahagyni a sántítást.
-Mit mond róla az állatorvos?-kérdeztem.
-Semmi különöset.-válaszolt szomorúan.-Pihentetni kell és talán jobban lesz.
-Szegénykém-simogattam meg Mary Lou fejét.-Jajj már ennyi az idő?-ámultam el órámra nézve.-Edzésem lesz és sietnem kell.Viszlát Sohn!
-Szia Sarah és sok szerencsét.
Nem tudtam miért kíván sok szerencsét, de rögtön rájöttem mikor beléptem az istállóba. Jazz a boxajtót rugdosva várt. Meg akartam simogatni, de vagy elhúzta a fejét vagy felém kapott. 1 órám volt még az edzésig és az egészet kihasználtam Jazz nyergelésével és kantározásával.
Mikor felülltem éreztem, hogy táncol alattam és mikor elindítottam vad vágtába kezdett. A beugrásnál majdnem leestem, de szerencsére ki tudtam ülni. Jazz nem reagált semmilyen jelzésemre. Arra ment amerre akart, engem csak vitt a hátán.
Tim is felfigyelt a jelenetre. Ő a távolból azt kiabálta, hogy fogjam vissza, de nem sikerült. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Vágtass Jazz, vágtass!-kiabáltam a fülébe és meg rúgtam egy kicsit az oldalát is. Jazz lasított. Nem pont ilyen reakcióra számított, de mikor észbe kapott újra gyorsított a tempóján.. Én csak bíztattam rúgtam az oldalát, majd úgy 15 kör után éreztem, hogy elfáradt. Meghúztam a szárat és fokozatosan lassabb tempóra váltott. Odamentünk Tim elé aki a karám oldalánál figyelt minket. Meglepetésemre nem egyedül volt ott. Mellette állt Kate, Lisa és még Alice is.
-Ügyes voltál!-vigyorgott Tim.
-Köszi, bár nem tudom mit csináltam jól.
-Más lovas leesett volna mikor Jazz beugrik vágtába.-magyarázta.-De kiülted! Jah és nem pánikoltál be!
-Oh köszi...mégegyszer-jöttem zavarba.-De tényleg! Jazz nem arra számított, hogy majd biztatni fogom a vágtázásra és mikor ezt tettem egy kicsit lassított is.
-Na de kezdjük az edzést!-mondta Tim harsányan.-Reméljük a mai jobb lesz mint a múltkori. A vad vágtája után csak lenyugodott egy kicsit!
-Talán...-mondtam és belovagoltam a pályára.
Az edzés ma se volt valami fantasztikus, de kicsivel jobb mit a tegnapi. Ma csak 1-szer estem le, viszont az akadályok nagy részét levertük. Tim az egész edzést végigfutkosta, hogy feltegye a földön heverő rudakat.
-Mára ennyi elég is!-mondta ki a végszót úgy 1 óra után.
-Szerintem is-szomorkodtam.-Lehet, hogy vissza kellene vonnom a nevezésem. Ezzel a teljesítménnyel még utolsó se lehetek.
-Utolsó bárki lehet!-próbált biztatni Tim, de nem sokat segített.-Ne szomorkodj emiatt! Egy kicsit összeszoktok Jazz-el és még elsők is lehettek.
-Hátulról?-hecceltem.
-Még előröl is!-nevetett.
-Tim! Van egyáltalán valaki aki jól tud lovagolni Jazz-en?-kérdeztem. Nagyon érdekelt, hogy kitől kérhetnék tanácsot.
-Volt.-komorodott el.-Egy lány. Jess-nek hívták.Jazz-el annyira jók voltak, hogy több rangos versenyen is elsők lettek.
-De hogy érted azt, hogy volt?-értetlenkedtem.
-Tavaly meghalt egy lovasbalesetben.-mesélte szomorkásan.-Jazz-el beneveztek egy terepversenyre. Még sosem próbáltak ilyen számban versenyezni, de Jess-t nagyon érdekelte ez a fajta lovaglás is. Jazz az elején nagyon jól vette az akadályokat. De ugye minden terepversenyen van gátakadály.-mondta, hátha nem tudnám.
-Igen igen.-feleltem.-Én is voltam már ilyen versenyen és egész jól ment.
-Ó az jó.-gondolkodott el.
-Mi történt vele?-kérdeztem.-Folytasd kérlek!
-Szóval Jazz neki is ugrott az akadálynak, de nem rugaszkodott el eléggé. A hátsó lába beleakadt az akadályba és ez megzavarta a lovat és a lovast is. Felbuktak. Jess a ló elé esedt fejjel a vízbe, de mivel az csak 50 cm körül volt kitörte a nyakát. Belehalt a balesetbe. Azóta Jazz távolságtartó és vad. Alig tudja valaki megülni.
-Akkor én nem tartozom közéjük-szomorodtam el.
-De pont hogy közéjük tartozol.-lelkesedett Tim.-Még senkit nem láttam Jess-en kívül így megülni.Az esések nem számítanak. Az a vágta edzés előtt. Na abból tudtam, hogy te is vagy olyan jó, mint Jes volt és ha még gyakorolsz vele egy kicsit ugyanolyan jó ló válhat belőle. Úgyhogy kérlek ne add fel!
-Köszönöm, hogy elmondtad.Most már mindent értek.-hálálkodtem.-Nem fogom feladni már csak azért sem.
-Ez a beszéd!-kiáltott Tim.-De ha megbocsátasz most mennem kell, mert edzésem lesz.
-Persze menj csak-mondtam.-Hív a kötelesség!
-Jaja! Nem tudom visszatartani.-poénkodott.-Na szia!
-Szia!-köszöntem el.
Ez a beszélgetés volt a legjobb a mai napomban. Még mielőtt hazamentem volna benéztem Jazz-hez.
-Légy jó fiú.-simogattam meg. Most nem ellenkezett.-Tudom mi történt veled és megértelek. Valószínűleg én is így reagáltam volna. De nem a te hibád volt!-mondtam Jazz-nek.
-Ó már suttogó is lettél?-gúnyolódott Kate.-Nem tudtam, hogy érted a lovak nyelvét!
-Nem. Tudod én csak kedves vagyok a lovakhoz és nem verem össze őket mint egyesek.-vágtam vissza. Kate szerintem értette a célzást, mert hátat fordított és elrohant.
Úgy döntöttem inkább hazajövök, még mielőtt Kate beköpne Sohn-nál.
Mikor odasétáltam a biciklitárolóhoz meglepődve láttam, hogy a régi bringám mindkét kereke lapos. Megpróbáltam ráülni, de rájöttem, hogy 1 méternél többet nem tudok vele megtenni.
Egészen hazáig gyalogolnom kellett. Hazaérve úgy gondoltam, hogy beállok a zuhany alá és lefekszem, de a tervem sajnos meghiúsult.
-Kicsim, Sarah!-kiáltott apu a konyhából.-Idejönnél?
-Persze apu!-válaszoltam fáradtan. Odacsoszogtam az asztalhoz és kényelembe hejeztem magam.
-Aggasztó híreket kaptunk az iskoládból!-morgolódott apu.
-Igen?-ijedtem meg. Biztos telefonáltak, hogy rosszak a jegyeim és hogy lógtam az első óráról.
-Igen.-válaszolt apu csípősen.-Azt mondták, hogy a jegyeid sokat romlottak a tavaiakhoz képest.
-És nem voltál ott az első órán!-szólt közbe anyu.
-Mit jelentsen ez kisasszony?-vont kérdőre apa.
-Hát tudod...-nyökögtem.-Sokkal nehezebb az idei év, mint a tavalyi. A késés pedig amiatt volt, hogy Zacket kórházba kellett vinnem. Ti nem voltatok itthon és nem tudtatko igazolást adni, ezért gondolták úgy a tanárok, hogy csak lógtam.
-Jó akkor a késést majd igazoljuk.-mondta anyu.-De mi a helyzet a jegyekkel?
-Kicsim, minden év nehezebb lesz!-simogatott meg apa.-De ha nem tanulsz annak nem lesz jó vége.
-Megígérem, hogy ezentúl tanulni fogok.-ígértem meg a szüleimnek.-De mehetek fürdeni mert hulla vagyok?
-Na ez az!-kiáltott apu.-Hazajössz a lovardábol fáradtan és álmosan és nincs már energiád tanulni.
-Ezért határoztunk úgy, hogy korlátozzuk a lovaglóóráid számát!-közölte a rossz hírt anyu.
-De ezt nem tehetitek velem!-siránkoztam.
-Így döntöttünk és nincs vita!-mondta apu ellentmondást nem tűrő hangon.-Jah és most megírod a leckédet. Majd csak utána fekhetsz le!
-Az nem lenne jó ha reggel felkelnék tanulni?-kérdeztem reménykedve. Nem bírtam volna most tanulni.
-De jó lesz.-egyezett bele anyu.-Viszont reggel keltelek és tényleg nekilátsz a házinak.
-Rendben.-mondtam és elindultam a lépcső felé, de félúton megálltam.-De anyu holnap nem is lesz suli! Nem kell korán felkelnem. Itt lesz az egész hétvége a leckére.
-Ez igaz!-mondta anya.-De most hétvégén nem mehetsz ki a lovardába. Be kell pótolnod az eddigi lemaradásod!
-De...-akartam volna tiltakozni, de apa leállított.
-Semmi de! Jó éjszakát!-ezzel akarta jelezni, hogy az ügy le van zárva.
Nem tehettem mást, felmentem a szobámba. Fürdés után rögtön bealudtam. Ennek részben örültem is, mert végre lezárhattam ezt a rémes napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése