Hirtelen sikítást hallottam. Nem tudtam álmodtam-e vagy valóban megtörtént.
A szemeim kipattantak és felültem az ágyon. A hevességem következményeként úgy elszédültem, hogy kellett pár perc míg fel tudtam állni.
-Ez a reggel is jól kezdődik.-gondoltam magamban.
Feltéptem az ajtót és kirohantam a szobámból. A lépcső alján feküdt a jajjgató öcsém.
Nem tudtam mi van vele ezért lerohantam hozzá és megkérdeztem mi baja.
-Le akartam jönni a lépcsőn, de félreléptem és legurultam.-nyöszörgött.
-És mid fáj?-kérdeztem aggódva.
-A kezem de az nagyon.-mondta Zack.-Szerintem eltörött. Most mit csináljunk?
-Hát..be kéne menned a kórházba-mondtam, de Zack ijedt arckifejezése láttan hozzátettem:Nyugi nem halálos ágyat kapsz csak egy gipszet!
-Akkor jó!-könnyebbült meg.
-És hol vannak anyuék?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudom.-mondta.-Nézd meg hagytak- e valami üzenetet.
Odamentem a konyhapulthoz és meg is találtam a cetlit.: Elmentünk Rosie néniékhez. Szegényt tegnap este kirabolták és most tanécstalan. Segítségre szorul. Reggeli a hűtőben és legyetek jók, nemsokára jövünk! Puszi: Anyu és Apu
-Szuper! Zack-nek eltört a keze és szülők sehol!-morgolódtam magamban.De most a legfőbb gond az volt, hogyan viszem el Zack-et a kórházba. Jogsim még nincs úgyhogy kocsi kizárva.Busszal nem mehetünk mert csak anyuékat hozzuk zavarba azzal, hogy nem képesek elvinni a fiukat mikor ,,beteg”.-Mégis mit csináljak?-gondolkodtam hangosan de félbeszakított Zack ordibálása.
-Sarah!!!Siess már!! Nagyon fáj a kezem!-kiabált.
Nem tehettem mást. Csak egy ember volt akiről tudtam, hogy tud vezetni. Ez a kényszerhelyzet!?..
-Figyu Zack! Most felhívom egy barátomat, hogy vigyen el minket. Addig maradj nyugton! Okés?-kérdeztem.
-Jó-egyezett bele.-De mért nem hívjuk az ügyeletet?
-Mert ők nem szállítanak betegeket és kéztörést csak a kórházban tudják ellátni.
-Akkor siessen a barátod!
Felkaptam a telefonom és bepötyögtem a számot amit már fejből tudtam. 2 csengés és fel is vették.
-Igen?-szólt az álmos hang.
-Szia!-mondtam.-Tim te vagy az?
-Igen-válaszolt.-Kivel beszélek?
-Sarah vagyok és a segítséged kéne.-mondtam könyörögve.
-Tim angyalka szolgálatra készen.-mondta viccesen pedig nem voltam poénos hangulatban.-Kérjük mondja a sípszó után miben állhatok rendelkezésére!-és sipolt egyet mint az üzenetrögzítő ha bekapcsol. Elég mókás volt hallani.
-Tim angyalka kérem fuvarozzon el a kórházhoz, mert a tesómnak eltört a keze és anyuék nincsenek itthon, nekem meg nincs jogsim!-hadartam.
-Okéoké!-mondta.-Hol laktok?
Elmondtam neki a címet és egy ki útbaigazítást is adtam neki, hátha nem találna ide. Miután letettem a telefont odarohantam Zackhaz aki időközben feltápászkodott és a kezét fogva a szobája felé tartott.
-Hát te meg hova mész?-kérdeztem meglepetten.
-A szobámba átöltözni-mondta gúnyosan.-Nem hinném, hogy szívesen látnának pizsiben az orvosok. Neked is kéne, ha nem akarod leégetni magad.
-Jajj tényleg!-válaszoltam és már rohantam is a szobámba. Időközben teljesen megfeledkeztem arról, hogy még mindig a Horseland-os hálóingemben vagyok. Még jó hogy Zack figyelmeztetett, mert ha így jelennék meg Tim előtt akkor kicsit leégetném magam.
Kihalásztam a szekrényből az első épkézláb ruhát, (ami jelen esetben egy farmer és egy kék póló volt) és futottam az ajtóhoz, mert Tim már csengetett is. Zack már lent volt és megelőzött. Beengedte Timet aki rögtön kikérdezte Zack-et a kezéről.
-Szia Tim!-üdvözöltem.-Életmentő vagy!
-Tudom.-vigyorgott.-Sokan mondták már. Na de most menjünk, mielőtt elvérzik az öcséd!
-Nagyon vicces!-puffogott Zack és kiment az autóhoz.
-Tényleg örök hálám.Nem tudom mit csináltam volna nélküled!
-Szavadon foglak!-mondta és kitolt az ajtón. Beültünk a kocsiba és meg se álltunk a kórházig.
Kiderült, hogy Zack keze csak megrepedt, de a biztonság kedvéért azért begipszelték.
Miután Tim kitett a házunknál az órámra néztem és megállapítottam, hogy késésben vagyok.
Ha így folytatom nem élem túl a napot, pedig még csak reggel van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése