1. fejezet:Az új lovarda

Csak álltam és nem jutottam szóhoz. Csak néztem a lovardának nevezett csodás épületet, ami elment volna, akár egy normális családi háznak is.
-És még azt hittem, hogy a régi lovardám a szép.
-Hát ami igaz az igaz.-értett velem egyet apu is.-Ez nem egy átlagos lovarda.
-Az biztos.-mosolyogtam. Már előre tudtam, hogy izgalmas évem lesz. Új lovarda, új suli. Talán még új pasi is. De ezt nem akarom elkiabálni.
--Na de nézzünk be!-zökkentett ki apu a gondolataimból.-Hamar haza kellene érnünk, hogy segítsünk anyának a kicsomagolásban.
-Akkor még állnék itt egy kicsit ha nem gond!-vigyorogtam.-Valahogy nincs túl nagy kedvem pakolászni, amikor itt is elüthetném az időt.
-Azt elhiszem.-mosolygott már apa is.-Ha szeretnél maradhatsz még. És este aludhatsz a földön vagy a kicsomagolatlan dobozok tetején. Választhatsz.
-Ó, hát akkor azt hiszem siessünk!
-Én is azt hiszem.De most hogy ezt kitárgyaltuk, benézhetnék.-mosolygott és elindult a kapu felé, de mivel nem volt rajta kilincs hamar megtorpant.-Nem tudod véletlenül, hogy lehet oda bejutni?
-Mégis honnan tudnám?-néztem értetlenül apára.-Én is először vagyok itt.
Azért odasétáltam a kapuhoz, hátha többre jutok apunál, de sajnos hamar beláttam, hogy így sem lettünk okosabbak.
Csak azt tudtam megállapítani, hogy a kapu elektromosan nyitódik, valószínűleg egy kóddal.
-Hát modern a rendszerük, az már biztos.-állapította meg apu.
-Komolyan néha utálom a modern technikát.-morgolódtam. Legszívesebben már valamelyik ló hátán vágtáztam volna. De eddig még lovat sem láttam itt, nemhogy lovagoltam volna.
-Bezzeg amikor a laptopoddal járkálsz a lakásban és a szupermodern mobilodon beszélgetsz a barátaiddal, akkor nem gyűlölöd a technikát ugye?-boxolt oldalba apa.
-Az más. A kapcsolattartás fontos. De nem értem mért nem elég egy kulcs az ajtó zárására. Most mégis hogy jutunk be?
-Hát két lehetőség van.-mondta apa komoran.-Vagy várunk, hogy kijöjjön valaki vagy dörömbölünk az ajtón hátha meghallják.
-A második lehetőséget választom. Apa is bólogatott így elkezdtünk dörömbölni az ajtón .
Pár perc telt el amíg valaki meghallotta a kiabálásunkat. Egy korombeli 16 vagy 17 éves srác nyitotta ki a kaput. Kék szemeivel kíváncsian méregetett minket... Szürke pólóban és egy koptatott régi farmerban volt. A haja rakoncátlanul meredezett az égnek. Egészen helyes volt főleg mikor kivilantotta vakítóan fehér mosolyát.
-Elnézést a kapu miatt. Először mindenki így kezdi.-nevette ránk.
-Akkor jó.-mondta apa vidámon.-Megnyugodtam, hogy nem csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek.
-Jajj milyen udvariatlan vagyok.-mondta zavartan.-Timnek hívnak. Itt dolgozom segédedzőként.
-Szia!Én Sarah vagyok és ugratásórákat veszek majd .. 2 hónap múlva indulok egy versenyen és a régi edzőm azt tanácsolta, hogy ide járjak.
-Jól tette!-nevetett-Ez egy elég híres lovarda és sok győztes került ki innen.
-Remélem én is az leszek!-mondtam egy kicsit elbizonytalanodva.
-Tuti az leszel mert én készítelek fel!
-Tényleg?-kérdeztem meglepetten.-Ezt nem is tudtam.
-Megmutatom kin fogsz ugratni.-mondta és már indult is a karámok felé.
- Nagyon ügyes kis paci, Mary Lou-nak hívják. 7 éves gidrán kanca.-közben odaértünk a karám oldalához és olyan 15 ló várt ott minket. Tim egy sárga lóra mutatott aki felé közelített.
-Nagyon édes-mondtam és megsimiztem a fejét.
-Igen, szerintem is. A kedvenc lovam mind közül. Csak sajnos nem eladó, de ha még az lenne se tudnám megvenni. Amilyen jó kis ló annyira drága is.
-Te gondozod őt?-kérdezte apu. Hirtelen meg is feledkeztem róla hogy itt van. Azt hiszem nagyon elmerültem Tim hófehér mosolyában és abban , hogy milyen szerettel mesél Mary Lou-ról.
-Már csikó korában is ismertem. Én törtem be és azóta is én lovagolok rajta a legtöbbet.
-Oh tényleg? Akkor már elég régóta lovagolsz itt!?
-Igen! 10 éve költöztünk Floridába. Akkor kezdtem el lovagolni. Sohn(a lovarda tulaja) meglátta bennem a tehetséget és felkarolt. Azóta itt dolgozom és lovagolok.
-Jaj megfeledkeztem mennyi is az idő! Még beszénem kell Sohnnal. Mindjárt jövök kicsim!-mondta apu és elindult az iroda felé.
-Tim!-kiáltotta egy lány. Tim rögtön hátrafordult és elmosolyodott. A lány egy rózsaszín pólót és hozzáillő pink lovaglónadrágot viselt.Szőke hosszú haját lazán hátra fogva viselte. Tisztára úgy festett mint egy cicababa. Lehet, hogy az is, de nem akarok előre megitélni másokat mielőtt megismertem volna.
-Ő itt Sarah!-mutatott be neki. A lány udvariasan kezetrázott és bemutatkozott:Helo Kate vagyok, Tim barátnője.-mondta unottan.Aztán Tim felé fordult és elmosolyodott.
-Kicsim nem jössz ki velem terepre?-kérdezte mintha ott se lettem volna.
-De megyek csak egy pillanat. Felnyergelnéd nekem Cora-t?
-Persze. Várlak!-és azzal elviharzott.
-Hogy hívják azt a lovat ott?-mutattam rá egy nyárifekete csődörre aki egyedül legelt a rét közepén.
-Ő Jazz. Magánakvaló ló.Amugy meg Mary Lou-n kívül a másik ugrólovunk aki szabad.
-Á! Aranyos...Amint meghallotta a nevét közelebb jött hozzánk. Gyanakvó tekintete elárulta, hogy nem szereti az idegeneket.
-Tim!!!!-Kate megint kiáltott már kicsit ideges hangon és szerintem ezt Tim is észrevette.A karomba hirtelen éles fájdalom hasított.
Au!-kiáltottam fel. Jazz megcsípett miközben Katre figyeltem.
-Ó nagyon sajnálom!-mentegetőzött Tim.-Nem szereti az idegeneket.Szerintem mutasd meg orvosnak.
-Jó meglesz-mondtam a kezemet dörzsölgetve.
-Bocsi mennem kell. Kate már vár. Holnap ne felejtsd el az ugróedzést!-s azzal elviharzott.
Én meg ott maradtam fájós kézzel és csalódottan. Sajnáltam, hogy Tim már foglalt.
Azzal elindultam megkeresni aput. A harapás nem volt valami szép és Tim tanácsát megfogadva, meg akartam mutatni egy orvosnak.