17. fejezet: Az alku

-Hol voltál?!-kiáltott rám anyu mikor beléptem az ajtón.-Van fogalmad róla, hogy mennyit aggódtunk miattad?!
-Asszem, sejtem.-mondtam hanyagul.-De nem kellett volna annyit aggódnotok. Jó helyen voltam.
-Kicsikém!-rohant ki apu a nappaliból, mikor meghallotta a hangom.-Büszke vagyok rád!
-Ugyan miért?-értetlenkedett anyu.-2 napra elszökni, minden tini képes lenne?
-De arra nem, hogy megmentsen egy egész istálló lovat!-világosította fel apu a semmit sem sejtő anyumat.
-Micsoda?-kérdezett vissza anya.-Ezt nem is tudtam! Kérlek mesélj el mindent szóról szóra, mert már elegem van abból, hogy csak én nem tudok semmiről!
-Jól van anyu, nyugi!-csitítottam le. Elmeséltem neki mindent a tűzről, meg a tervünkről és Sohn ajándékáról. A monológom végére anyu meg sem tudott szólalni.
-És akkor most kin fogsz lovagolni?-kérdezte helyette is apu.
-Jazze-en.-mondtam határozottan.-Ki máson kellene?
-Nem emlékszel arra az estére, mikor megtiltottuk neked, hogy rá ülj?!-emelte fel a hangsúlyt apa.
-De nagyon is emlékszem!-csattantam fel.-És alkut ajánlok!
-Igen?-szólalt meg anyu is végre.-És mi lenne az?
-Tudom, hogy nagyon rossz dolgokat hallottatok Jazz-el kapcsolatban.-kezdtem alkudozni.-De a tűz óta nagyon megváltozott. Minden rosszszándék eltűnt belőle. Azt kérem tőletek, hogy nézzétek meg a holnapi edzésemet!
-Mi?-kiáltott fel anyu.-Te már egy edzést is megbeszéltél?!
-Nem.-mondtam nyugodtan.-Sohn azt mondta, hogy bármikor lovagolhatunk engedély nélkül is.
-Szép tőle.-enyhült meg apu.
-Igen az.-folytattam.-De ha eljönnétek az edzésre ti is látnátok, hogy Jazz mennyire megváltozott. Viszont, ha mégis úgy látjátok, hogy veszélyes rajta lovagolni, mert vad, akkor soha többet nem fogok rá ülni. Benne vagytok?-kérdeztem reménykedeve.
-Jó.-mondta anya.-De ha ledob, vagy másvalami őrültséget csinál akkor, be kell tartanod az ígéreted és nem ülhetsz rá többet!
-Be fogom tartani.-vidultam fel.-Akkor holnap 3-kor.
-Ott leszünk.-mosolygott apa.
-De ha nem haragszatok én lefeküdnék, mert hulla vagyok.
-Menj csak kicsim.-simogatott meg anya.-De tudod ugye, hogy még mindig mérges vagyok rád ,mert 2 napig azt sem tudtuk hol vagy?!
-Tisztában vagyok vele.-komorodtam el.-Már alig várom a jól megérdemelt büntetést.-és már indultam volna az emeletre, de apu még hozzátette:
-Tudod kislányom! Csak pozitívan!
-Ez a mottóm!-nevettem és feltrappoltam a lépcsőn.
Éppen csak beértem a szobámba és megcsörrent a telefonom.
-Halo.-szóltam bele. Nem tudtam ki lehet az, mert nem írta ki a nevet a telefonom.
-Szia Sarah!-üdvözölt Alice.
-Hogyhogy nem a saját telefonodon hívsz?-kérdeztem kíváncsian. Sejtettem, hogy ennek valami köze lesz David-hez.
-Az enyém tönkrement. Kiesett a zsebemből miközben vágtáztunk és Borisz összetaposta.
-Ügyes vagy!-kuncogtam.-De akkor kiéről hívsz?
-David-éról.
-Sejtettem.-mosolyogtam magamban.-De hogy kerül a te telefonja hozzád!
-Hát...-húzta az időt a barátnőm.
-Alice!!!!!!!-ordítottam bele a kagylóba.-Ne csigázz már!
-Jól van na!-adta meg magát a lány.-Azért az övéről hívlak mert náluk vagyok!
-Ne légy már ennyire hülye Alice.-kiáltottam rá.
-Ugyan miért?-sértődött meg.-Én nem aludhatok David-nál, de te igen?!
-Mi?-értetlenkedtem.-Én soha nem voltam David-nál.
-Én nem róla beszélek.-mondta Alice harciasan.-Hanem Tim-ről. Mert ha jól tudom, akkor te is aludtál már nála.
-De Alice ez teljesen más!-védtem magam.-Te egy teljesen ismeretlen fiúnál töltöd az éjszakát. Ki tudja, hogy mire készül vagy mire nem?!
-Semmire sem készül.-kiabált már Alice is.-És én nagyon jól ismerem.
-Hát tényleg, jól meg lehet ismerni valakit egy délután alatt.-vádoltam meg a lányt.
-Te csak ne félts engem!-morgott Alice.
-De igenis féltelek, mert te vagy a legjobb barátnőm.-mondtam sírós hangon.-Nem akarlak elveszíteni.
-Istenem Sarah!-hatódott meg.-Ne kezdj el sírni!
-Én nem akarok sírni!-csattantam fel.-Csak múltkor is nagyon megviselt, mikor azt hittem, hogy elveszítelek.
-Most nem fogsz.-nyugodott meg Alice.-Egy fiú sosem állhat a barátságunk útjába!
-De nem látod, hogy most is mennyire összevesztünk miatta?
-De.-mondta nyugodtan.-Nagyon is látom. Ezért kérem, hogy most tedd le a telefont és nyugodj meg. Majd holnap rendes körülmények között mindent megbeszélünk!
-Megígéred, hogy vigyázol magadra?-kérdeztem félénken.
-Igen.-nevetett.-De nem sok szükség lesz rá.
-Azért csak vigyázz!-suttogtam és letettem a kagylót.
Nagy felelőtlenség Alice-től, hogy ott alszik egy idegennél. Mert David még igenis idegen. Alig tudunk róla valamit. Az meg hogy ott aludtam Tim-nél más tészta. Régóta ismertem és nagyon jó barátom. David-ról még azt se mondhatja, hogy a barátja. Vagy mégis? Lehet hogy csak túlreagálom?
Minden bizonnyal túlreagálom, mert hajlamos vagyok rá. Nem tudtam tovább gondolkozni ezen, mert Zack rontott be a szobámba.
-Szia nővérkém!-vigyorgott rám.
-Szia öcsikém!-mondtam tetetett vidámsággal.-Mit akarsz?
-Én?-hüledezett.-Hogy tudod ezt feltételezni rólam? Nem jöhetek be csak, hogy üdvözöljem a testvéremet?
-Nem.-morogtam. Elrontotta a hangulatomat az Alice-el való beszélgetés.-Mindig van valami hátsó szándékod mikor belépsz a szobámba. Szóval ki vele! Mit akarsz?
-Jól van na.-adta meg magát Zack.-Kíváncsi vagyok, hogy Tim beszélt-e az érdekemben a hugával?
-Nem tudom.-válaszoltam hanyagul.-De ha nagyon akarod holnap megkérdezem.
-Nagyon akarom.-kuncogott.-Holnap várom az értesítésed.-és kirohant az ajtón.
Nem mentem utána, mert hulla voltam. Beálltam a zuhany alá, de ott is majdnem elaludtam. Mikor kész voltam, bedőltem az ágyba és...Valahogy el lehet képzelni mi történt..XD

16. fejezet: David

Tim lenyomott a víz alá és én majdnem megfulladtam. Mit ne mondjak, nagyon felemelő érzés volt.
-Mért van az, hogy a fiúk megfujthatják a lányokat, de ez fordítva már törvénysértés?-kérdeztem hevesen.
-Mert a fiúk mindig is sokkal erősebbek voltak, mint a lányok és ciki lenne nekik, ha a másik nem legyőzné őket.-okoskodott Tim.
-Igen?-néztünk össze Alice-el, és rávetettük magunkat Timre.
-Sziasztok!-köszönt ránk egy hang a távolból.-Segítenétek nekem?
A fiú úgy korunkbeli lehetett. Ő is lóval volt, de még sosem láttam a lovardában.
-Persze.-mondta Alice kedvesen.-Mit szeretnél?
-Útbaigazítást.-mondta félénken a srác.
-Sajnálom, de azt ilyen messziről nem adhatunk.-vigyorgott Tim.
-Gyere be a vízbe és mindent elmondunk.-szállt be Alice is a játékba.
-Nyugi nem harapunk!-bíztattam a fiút.
-Oké.-egyezett bele.-Kiköthetem a lovam a tieitek mellé?
-Persze.-mondta Alice a szokottnál is kedvesebben.
Míg a fiú levetkőzött és ideért hozzánk Alice-hez fordultam:
-Bejön neked mi?
-Ugyanmár!-hárította a kérdést. Nem tudtam többet faggatni mert a srác már hallótávolságon belül volt. A haja szőke volt és göndör, a szeme kék és a teste kígyúrt.Alice mindig is ilyen pasiról álmodozott.
-Na szóval.-mondta.-Megkaphatom az útmutatást?
-Igen.-mosolygott Alice.-Hova akarsz menni?
-A Driver farmra.-válaszolt félénken.-Tudjátok ott lakom.
-Á, szóval ti költöztetek oda.-kiáltott fel Tim.-És ott tartod a lovadat is?
-Igen.-bátorodott fel.-Még rajta kívül nagyon sok lova van az apámnak, de Byron csak az enyém.
-De jó neked!-áhítozott Alice.-Én is meg akarnám venni Boriszt, csak sajnos nincs annyi pénzem.
-Szerintem ezzel mind a hárman így vagyunk.-mosolyogtam.-Amúgy Sarah vagyok.
-Én David.-rázott kezet velem.-És ti?-nézett a barátaimra.
-Alice vagyok.-mutatkozott be a lány.-Ő pedig Tim.-mutatott a srácra.
-Magamat én akartam bemutatni.-morgott Tim és lenyomta a víz alá a kapálózó lányt.
Mikor végeztek a küzdelemmel Tim David-hoz fordult:
-Látod! Így kell legyőzni az ellenszegülő fehérnépet!-vigyorgott kacéran.
-Szóval így állunk!-mordultam fel és ráugrottam Tim hátára. Elkezdtem tépni a haját, mire ő hátravágódott a vízbe és én teljesen elmerültem.
Mikor végre sikerült feljönnöm,levegőért kapkodtam.
-Ezt...ezt..még megbánod Tim Johnson!-mérgelődtem.
-Szavadon foglak!-nevetett Tim.
-Akkor megtudhatom, hogy merre menjek?-tért vissza az eredeti témához David.
-Elmagyarázom.-mondta Alice kézségesen.
Mindent elmondott ami a hazajutásához szükséges és David már menni is akart, de Tim visszatartotta.
-Nem maradsz még?-kérlelte. -Ha itt maradok egyedül tuti, hogy vízbe fújtanak.
-Egye fene.-adta meg magát a fiú
-Szerintem, játszunk egy vízicsatát-ajánlottam.
-Jó.-mondta David vidáman..-De az úgy igazságtalan, hogy a fiúk a lányok ellen. Miért nem játszunk párosban?
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Így legalább lenne nekem is esélyem.
-És ki kivel lesz?-kérdezte Alice félénken.
-A vendégé a választás lehetősége.-adtam át a szót Davidnak.
-Egy pillanat csajok!-állított le minket Tim.-Szeretnék megbeszélni valamit David barátommal.
-Jó.-mondtam.-De akkor mi is tanácskozni akarunk.
-Oké.-egyezett bele Tim. Majd ők elvonultak beszélgetni, én meg Alice-hoz fordultam:
-Tudom, hogy bejön neked David, úgyhogy légy te vele!
-Ennyire látszik?-szeppent meg a barátnőm.
-Kicsit.-mosolyogtam.
-De rajtad is látszik ám valami.-kuncogott Alice.
-Ebbe inkább ne menjünk bele.-hárítottam. Alice nem tudta tovább folytatni a faggatást mert a fiúk visszaértek.
-Megvannak a csapatok.-mondta vidáman Tim.
-Tim Sarah-val lesz, én meg Alice-el.-mosolygott David.-Ez így jó?
-Tökéletes.-válaszolt helyettem is Alice.
-Neked is?-fordult felém Tim reménykedve.
-Egyszer kibírom.-böktem oldalba Tim-et. Tudtam, hogy nem veszi a szívére.
Elindult a harc. Alice és én a fiúk nyakába ültünk és onnan löködtük egymást. Hosszas viaskodás után ledöntöttem a lányt David válláról, mire a fiú felsegítette a vízből.
-Jól vagy?-érdeklődött David.
-Persze.-mondta Alice kedvesen.
-Mennyi idő lehet?-jutott valami eszébe Timnek.
-Olyan fél 6 körül.-válaszolt David.
-Te jó ég.-rémült meg a fiú.-Nem sokára edzést tartok. Nekem mennem kell.
-De olyan jó a víz.-áhítozott Alice.-Úgy maradnék még.
-David te akarsz maradni?-kérdeztem a srácot.
-Hát ha valaki marad akkor igen.-mondta vidáman.-Egyedül semmiképp sem.
-Akkor én elkísérem Timet, ti meg itt maradhattok még.-ajánlottam.
-De te nem akarsz maradni?-kérdezte félénken Tim. Láttam rajta, hogy inkább a nemleges válasz tetszett volna neki jobban.-Nem.-mondtam .
Szívesen hozzátettem volna, hogy főleg nélküled nem, de az már túl személyes kijelentés.
-Akkor nekem jó.-mondta Tim vidáman.
-Nekem is.-bólintott David.
- Mi maradunk, ti mentek.-állapította meg Alice.
-Akkor sziasztok!-köszöntem el.-Örülök hogy megismerhettelek David.
-Én úgyszintén.-mosolygott rám a fiú.
-Sziasztok!-köszönt Tim is. Éppen indultunk volna mikor még eszembe jutott valami:
-Alice!-kiáltottam lánynak.-Este még csörögj rám!
-Mindenképpen.-vigyorgott.
Mikor kiértünk a vízből Timmel, megszárítkoztunk és felöltöztünk. Felnyergeltük a lovakat és odaintettünk Alice-nek és David-nek.
-Alic-nek nagyon tetszik ez a fiú.-állapítottam meg útközben.
-Akkor nem csak nekem tűnt fel.-mosolygott rám Tim.
-Óh, tényleg!-tereltem el a szót.-Valamit mondtál Sohn irodájában, amin meglepődtem.
-Igen?-lepődött meg Tim.-Mi volt az?
-Az hogy most egy másik lány tetszik, és az nem Kate.-mondtam félénken.-Ki az?
-Miért érdekel?-kérdezte sejtelmesen a fiú.
-Tudod mit? Nem is érdekel.-vontam meg a vállam.-Ez a te magánéleted és nekem szerencsére semmi közöm hozzá.
Ez a kijelentés eléggé megbántotta Timet mert egész úton nem szólt hozzám. Mikor megérkeztünk a lovardába még hozzátettem:
-Azt nem mondtam, hogy nem akarok!-és visszavezettem Jazz-t a helyére.
Nem tudtam többet beszélni Tim-el, mert edzést kellett tartania. Semmiképp nem akartam megzavarni az oktatást ezért úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Tudtam, hogy otthon lesz egy kellemetlen beszélgetésem a szüleimmel...

15.fejezet: Az akadály

Mikor Jazz meghallotta a hangomat kedvesen felnyerített. Ez a köszöntés furcsa volt tőle, mert máskor mikor belépek az istállóba egy barátságtalan horkantás az üdvözlet.
-Mi történt vele?-kérdezte kíváncsian Alice.
-Szerintem hálás neked, mert megmentetted az életét.-fordult hozzám Tim.
-Akkor most már nem fog ledobni, csak mert olyan kedve van?-kérdeztem reménykedve.
-Azt csak egy módon derítheted ki!-mondta Alice.-Nyergelj és lóra!
-Úgy lesz.-mondtam és elindultam Jazz boxa felé. Észrevettem valami furcsaságot. Jazz nem a régi helyén volt.
-Hé srácok!-kiáltottam a barátaim után.-Hogyhogy Jazz-nek új helye van?
-Mert már nem bántja a többieket.-mosolygott Tim.-A tűz óta olyan barátságos lett a társaival, hogy ők befogadták. Ezért döntött úgy Sohn, hogy egy rendes boxot kap, Szellő mellett.
-Na ez aztán a meglepetés!-mondtam vidáman.-Na de most már tényleg készülődjünk!
-Igenis!-nevetett Alice és bement Borisz boxába. Tim követte a példáját és ő is odament kedvenc lovához.
-Szia Jazz!-üdvözöltem a lovat.-Megjavultál te kis csibész?
A kérdésemre egy türelmetlen nyerítés volt a válasz. Alice errre rögtön kiszólt Borisz mellől:
-Ha nem kezded el gyorsan csutakolni és nyergelni, lehet hogy megharagszik rád!
-Te csak ne poénkodj!-vágtam vissza kedvesen, de megfogadtam a tanácsát.
Jazz felszerszámozása még sosem volt ilyen egyszerű. Vidáman tűrte, míg lepucolom és felteszem rá a nyerget. Egyáltalán nem akart beszorítani vagy megcsípni. Rá sem lehetett ismerni Jazz-re.
-Kész vagytok?-kiáltottam mikor végeztem mindennel.
-Pillanat.-mondta Alice.-Még fel kell kantároznom Boriszt.
-Csiga!-poénkodtam.
-Régen te voltál az!-nevetett velem a lány.
-És te Tim?-kérdeztem kíváncsian.-Kész vagy már?
-Igen.-mondta vidáman.-Tőlem indulhatunk.
-Most már tőlem is.-mondta Alice mosolyogva. Látta a szememben a csodálkozást és hozzátette:-Kantározásból a legjobb vagyok!
-Azért azt ne felejtsd el, hogy az egész istállóban Borisz tűri a legjobban, hogy a szájába nyomják a zablát.-bökte oldalba Tim a lányt.-Mikor meglátja a kantárt már tátja is a száját.
-Jól van na!-durcáskodott Alice.-Akkor is jól tudok kantározni!
-Az biztos.-nevettem.-De menjünk már! Kíváncsi vagyok, hogy tűri majd a terepet Jazz.
-Oké.-helyeseltek mindketten és felpattantunk a lovak hátára.
-Jó érzés, hogy most nem táncolt allattad?-kérdezte Tim kíváncsian.
-A lehető legjobb.-vigyorogtam.-Régen ez a művelet elképzelhetetlennek tűnt.
-Most már nem.-mosolygott Alice is.
-Na de most télleg induljunk!-sürgetett minket Tim.-6-kor edzésem lesz. Addig vissza kell érnem.
-Nem kell kétszer mondani!-mondtam és elindítottam Jazz-t. Furcsa volt, hogy most nyugodtan lépked a kitaposott úton. Régen mindig nagyon ideges volt és többször megbotlott.
Az erdő felé vettük az irányt. Egymás mellett lépdeltünk míg ki nem értünk egy szűk ösvényre. Meglepetésünkre az utat egy kidőlt fa állta el.
-Át kell ugratnunk, ha tovább akarunk menni!-mondta Tim.
-De még nem melegedtek be a lovak.-vetettem közbe.
-Akkor még ügessünk és vágtázzunk egy kicsit mielőtt átugorjuk.-javasolta Alice.
-Oké.-mondtam.-De hol?
-A tisztáson az erdő előtt.-magyarázta Alice.-Ott van hely mind a 3 lónak.
-Akkor siessünk.-kiáltotta Tim és gyorsabb tempóra ösztönözte Cora-t. Alice és én követtük.
Úgy 10 percet edzettünk, mire a lovak jól bemelegedtek.
-Akkor hajrá!-mondta vidáman Tim.-Majd én megyek elöl. Utánam meg Alice és te!-mutatott rám.
-Jó.-egyeztem bele. Ideges voltam egy kicsit. Nem tudtam, hogy veszi majd Jazz az akadályt.
Tim könnyedén átugratta a vastag fatörzset. Alice egy kicsit előrebukott a leérkezéskor de meg tudta tartani magát és a nyeregben maradt.
Én következtem.
-Hajrá Sarah! Menni fog!-biztattak a túloldalról.
-Remélem.-mondtam bizonytalanul és vágtába ugrasztottam Jazz-t. Ő könnyedén váltott gyorsabb tempóra, ellenkezés nélkül. Jazz az akadály előtt egy kicsit elbizonytalanodott és lassított egy kicsit, de az ösztökélésemre könnyedén átugrott az akadály felett.
Még sosem ugrattunk ilyen szépet. Mostantól már biztos voltam abban, hogy Jazz önszántából sosem fog többet ledobni.
-Ügyes voltál!-paskoltam meg a ló nyakát.-Jó fiú vagy.
-Remek volt!-dícsért meg Tim.-Olyan összehangoltan mozogtatok, mintha össze lennétek kötve.
-Na ne hülyülj már!-pirultam el.
-Nem, tényleg úgy tűnt!-bizonygatta Alice is.-Ti nagyon jó páros vagytok így együtt.
-Köszi.-mondtam félénken és megsimogattam Jazz-t.-De most verseny a tengerig!
-Siessetek, mert csak Cora farát fogjátok látni!-bizonygatta Tim és már neki is indult.
Mi Alice-el szó nélkül követtük. Tim a táv feléig az első helyen vágtázott Cora-val. Látszott a lován, hogy már nagyon elfáradt. Szegény nem galopplónak született. De vele ellentétben Jazz...
Mikor megérezte a versenyszellemet rögtön nekiiramodott. Olyan volt mintha puskából lőtték volna ki. Nagyon meg akarta nyerni ezt a versenyt. Könnyűszerrel leelőztük Timet és Alice-t is.
Mi értünk elsőnek a tengerhez.
-Nagyon ügyes vagy Jazz!-paskoltam meg Jazz nyakát.
Alice is lehagyta Timet így a fiú ért be utolsónak.
-Tudod Tim. Én sajna nem láttam Cora farát.-hecceltem.-Sőt semmit nem láttam belőle, mert úgy elszáguldottunk mellettetek, hogy csak egy összemosódott folt voltatok.
-Cora már öreg a versenyekhez!-próbálta menteni magát Tim.
-De előnyötök is volt!-háborodott fel Alice.-Mi úgy fél perccel utánatok indultunk el.
-Persze!-morgott Tim.
-Na ne vedd a szivedre!-simogattam meg a fiú karját.-Majd máskor talán sikerül.
-Nagyon jól tudsz vigasztalni. Köszönöm.-nevetett.-De emlékszel még, hogy mit ígértem mikor nálam aludtál?
-Te aludtál Timnél?-lepődött meg Alice.-Hogyhogy?
-Hosszú történet.-intettem le.-Majd egyszer elmesélem. De mondd már! Mit ígértél!-fordultam Timhez.
-Azt, hogy egyszer majd szőrén vágtázunk a tengerparton, miközben a víz a lovak lábát nyaldossa!-mosolygott.
-Tényleg!-nevettem fel.
-De a naplementét kihagytad!-csatlakozott a beszélgetéshez Alice.-Az olyan romantikus.
-Igaz!-mondta Tim.-Könyörögve kérem, bocsásson meg nekem ezért a hatalmas hibáért!
-A bocsánat elfogadva!-vigyorgott a lány.
-Na akkor nyerget le és tengerbe be!-adtam ki a feladatot.
-Kezdesz Sohnra hasonlítani-poénkodott Alice.
-Igen?-kérdeztem mély, férfias hangon.-Akkor kislányom, nem jól ismersz!
Mind a hárman egy jóízűt nevettünk és levettük a nyergeket. Vártunk míg egy kicsit megszárad a lovak szőre, majd felpattantunk a hátukra. Nekem egy kicsit nehézkesen ment, mert Jazz olyan magas, hogy alig tudtam rá fellendíteni a lábam.
-Sikerül?-kérdezte Tim.
-Aha.-mondtam lihegve.-Csak kell egy kis idő.
5 perc alatt valahogy felkerültem Jazz hátára.
-Akkor nyomás a víz!-kiáltott Alice és már neki is lendült.
Timmel követtük a példáját és a víz felé száguldottunk. Hosszasan vágtáztunk a tenger szélén, úgy hogy a lovak lába egy kicsit ért csak bele a vízbe.
-Csajok várjatok egy percet!-kiáltotta oda hirtelen Tim. Alice-al nem tudtuk, hogy mit akar ezért megálltunk és megvártuk míg a fiú leveszi a lovaglónadrágját és a pólóját. Nagyon izmos felsőteste volt. Nem tudtam miért, de elöntött a forróság.
Mikor végzett odajött mellénk.
-Ezt most miért?-értetlenkedett Alice.
-Nem gondolod ugye, hogy majd csak itt a tenger peremén fogok száguldozni?-oktatta ki Tim..
-Akkor?-kérdeztem kíváncsian.
-Bemegyek a vízbe.-mosolygott rám.
-Lóval?-hitetlenkedtem.
-Egydarabig.-mondta vidáman a fiú.-Majd ha Cora megunja kikötöm valahova és csak úszkálok.
-Na ez egy tök jó ötlet!-kiáltott fel Alice.-Akkor be a vízbe!
-Ruhástul?-kérdeztem félénken.
-Tőlem le is veheted!-ajánlotta fel kuncogva Tim.
-Csak szeretnéd!-böktem oldalba. És begázoltam a vízbe. Jazz nagyon élvezte, hogy lubickolhat egy kicsit. Addig mentem be vele míg leért a lába. Nem akartam nagyon kifárasztani, mert féltem, hogy majd nem bír vissza menni a lovardába.
Mikor a lovak, már megunták az úszást kivittük őket a partra. Odakötöztük a már eléggé fáradt állatokat egy rönkhöz. A partnak az a része már be volt füvesítve, így a lovak nyugodtan tudtak legelni, míg mi lehűtjük magunkat egy kicsit.
Mikor Tim meglátta, hogy ruhástul akarunk bemenni a vízbe közbeszólt:
-Na ne legyetek már ilyen szégyenlősek csajok!-oktatott ki minket.-Majd csurom vizesen fogtok visszalovagolni ugye?
-Hát neméppen.-bizonytalanodott el Alice.
-Jól van na!-egyeztem bele.-Nagyon akaratos tudsz lenni Tim!
-Tudom!-mosolygott rám.-Na én bementem. Majd ha végeztetek gyertek!-s azzal berohant a vízbe.
-Alice?! Szerinted nem ciki melltartóba futkozni Tim előtt?-kérdeztem félénken a lányt.
-Olyan mint a bikini.-bátorított. Tudta, hogy nagyon szégyenlős vagyok.
-Jól van.-mondtam és levettem a pólóm és a lovaglónadrágom.
-Hív a víz!-nevetett Alice és ő is beugrott a tengerbe. Nem akartam egyedül maradni a parton, ezért követtem a legjobb barátnőmet.
Tim és Alice, már elég jól bent voltak a vízben.Már csak a fejük látszott ki.Sokáig kellett úsznom míg odaértem hozzájuk.
-Látod mennyivel jobb így?-kuncogott Tim.
-Ezt még visszakapod!-nevettem és jól lefröcsköltem.
Tim sem várt a válasszal, mert rögtön lenyomott a víz alá.
-Na ebből én sem maradhatok ki!-vigyorgott Alice és ő is beszállt a vízicsatánkba.

14.fejezet: Egyszer minden kiderül....

A következő órákban nem szóltunk Lisahoz. Reméltük, hogy el fog jönni a lovardába. Csak neki lenne rossz ha nem tenné.
Noemi felajánlotta, hogy átül máshová. Érezte, hogy most inkább Alice-el beszélgetnénk egy kicsit.
Órák után mindhárman a lovardába rohantunk. Nem akartunk lemaradni semmiről.
Lisa pont háromkor érkezett meg.
-Sziasztok!-köszönt bátortalanul.-Eljöttem.
-Hát azt észrevettük.-mondta undokul Alice.
-Irány Sohn irodája!-utasította Tim.-Nagyon kíváncsi rá, mit akarsz mondani.
S azzal mind bevonultunk a kis épületbe. Tim még elrohant szólni valakinek. Nem tudtuk kiszedni belőle Alice-el, hogy kit akar még idehívni.
Mikor beértünk Sohn nagyon meg volt lepve.
-Mit keres itt Lisa?-kérdezte kíváncsian.-Azt hittem ti akartok mondani valamit.
-Nem.-mondta Lisa magabiztosan.-el kell mondanom mi történt tegnap este.
-Hallgatlak.-válaszolt Sohn kíváncsisággal a hangjában.
-Szóval az úgy volt...-kezdett volna bele a történetbe Lisa, mikor belépett Tim és Kate.
-Itt van a cinkostársa.-mosolygott rám Tim.-Együtt még élvezetesebb lesz a beszámoló.
-De...én..-mentegetőzött Kate.
-Kár a gőzért szöszi!-állította le Tim.-Lisa már mindent elmondott.
-Áruló kis dög!-harsant fel Kate.
-Nem.-ordítottam rá.-Inkább te vagy a dög. Hogy tudtál ilyet tenni Mary Lou-val?
-Nyugalom!-csitított le minket Sohn.-Most avassatok be engem is!
-Na hajrá Lisa!-bökte oldalba Alice a lányt, aki rögtön neki is kezdett. Úgy ledarálta a történteket, hogy Sohn alig tudta követni. Többször visszakérdezett, mert nem hitt a fülének.
-Te és Kate ilyet csináltatok!?-hűlt el a történet végére Sohn.-Nem tudom elhinni.
-Sohn...én...-mentegetőzött volna Kate, de Sohn leintette.
-Nem kell többet mondanod Kate.-mondta nyugodtan.-Mostantól meg ne lássalak a lovardámban! Értettem?
-Igen.-mondta sírva Kate.
-Akkor most fel leszünk jelentve?-szólt közbe Lisa.
-Nem.-higgadt le a férfi.-Nem teszek feljelentést. De nem tűröm, hogy bármi közötök legyen a Wilcolmi lovardához. Nektek pedig köszönöm, hogy kiderítettétek a dolgot.-fordult felénk hálásan.
-Semmiség volt.-pirultam el.
-De hogy jöttetek rá?-kérdezte undorral Kate.
-Tudod Lisa sokat beszélt egy tervről amit véghez akar vinni.-kezdtem a beszámolómat. Élveztem, hogy most én oktathatom ki Kate-et. -Aztán mesélt a régi életéről. Hogy mennyire utálja azt a lovardát aki tönkretette az övét.És Tim is erre gyanakodott, hogy biztos abból a lovardából valaki. Nekem eszembe jutott a beszélgetés Lisaval és így már könnyen összeraktuk a dolgot.
-De akkor minek kellett a cigim márkája?-értetlenkedett Lisa.
-Csak szimpla bizonyítéknak.-oktatta ki Alice.-A rendőrök meg tudták állapítani a csikk márkáját. Mi kiderítettük, hogy megegyezik azzal amilyet te szoktál szívni. Ennyi.
-És arra hogy jöttetek rá hogy én is benne vagyok?-kérdezte unottan Kate.
-Rád nem is gyanakodtunk.-válaszolt Tim.-Lisa árult el amikor kifaggatuk.
-Te utolsó áruló!-ugrott neki Lisa-nak. Nekünk kellett őket szétválasztani.
-Nem az ő hibája, hogy mindketten pihentagyúak vagytok.-gúnyolódott Tim.
-De kicsim, hogy mondhatsz ilyet rólam?-hűlt el Kate.
-Már nem vagy a barátnőm.-mondta undorral a fiú.-Nem tudom, hogy voltam képes veled lenni.
-Akkor más volt a véleményed!-vágott vissza gonoszul Kate.
-Az akkor volt.-mondta Tim.-Most már más lány tetszik.
-Oh szóval lecserélsz egy kis....-nem tudta befejezni a mondatot mert Tim közbevágott.
-Ne merj róla ilyet mondani!-emelte fel a hangját az egyébként szelid fiú.
-Apu meg fogja tudni a dolgot?-terelte el a szót Lisa.
-Ha rajtam múlik akkor biztosan.-mondta hanyagul Sohn.
-Szóval igen...-szomorodott el a lány.
-Akkor ti most szedjétek össze a holmitokat és menjetek el innen minél hamarabb.-utasította a két lányt Sohn.-Biztosak lehettek benne, hogy a környéken egy lovardába se fognak oktatni titeket.
-Köszönjük a bizalmat!-mondta undokul Kate és elrohant.
-Azt már rég elvesztettétek!-kiáltott utána Sohn.
Lisa is követte a barátnője példáját és elrohant. Aztán Sohn hozzánk fordult:
-Köszönök mindent.-hálákodott.-Hálám jeléül pedig fogadjátok el, hogy nektek nem kell fizetni a lovaglóórákat.
-Nagyon köszönjük.-mondtuk egyszerre.
-De most menjetek.-mosolygott ránk Sohn.-Menjetek ki egyet terepre. Ott majd kikapcsolódtok ezután a hosszú nap után.
-Én mehetek Jazz-en?-kérdeztem félénken
-Meglepődtem volna, ha nem rajta akarnál menni.-vigyorgott rám cinkosan.
-Akkor nyomás!-kiáltott fel Alice.-Vár ránk az erdő!
Már kint voltunk az udvaron mikor Sohn utánunk szólt:
-Sarah! Van egy meglepetésem számodra!-mondta sejtelmesen.-Annyi az egész hogy bemész Jazz boxába. Biztos hogy észre fogod venni.
-Hát remélem.-mondtam és rohantam is az istállóba.
Mikor beértem meglepő látvány fogadott....

13.fejezet: A titok

Együtt sétáltunk be az osztályba Timmel.
-Csak nehogy kombinálni kezdjenek.-morgott Tim.
-Nincs rá semmi okuk.-suttogtam.
-Ez az.-mondta.-Ha lenne is, akkor sincs semmi közük hozzá..
-De mivel te Kate-el jársz nem is lehetne.
-Ezt a témát inkább hanyagoljuk jó?-vetette fel hanyagul.
-Jól van na.-mondtam.-Én csak a tényekről beszéltem.-s azzal odaültem Noemi mellé.-Szia!
-Szia!-üdvözölt.-Hallottam a hőstettedről. Annyira ügyes voltál.
-Köszi.-pirultam el.-De te honnan tudsz erről?
-Hamar terjednek a hírek egy ilyen kis faluban.-mosolygott rám.-De hogyhogy pont arra jártál?
-Tudod...-kezdtem volna bele a beszédbe, mikor Alice lépett oda a padunkhoz.
-Beszélhetnék veled négyszemközt?-fordult felém szerényen.
-Persze.-válaszoltam.
-Akkor én most átülök máshova.-mondta Noemi halkan.
-Köszi.-hálálkodott Alice. Mikor Noemi már hallótávolságon kívül volt belekezdett:
-Nagyon köszönöm, hogy megmentetted Boriszt. Nem is tudom mit csináltam volna ha esetleg bentreked...-csuklott el a hangja.
-De szerencsére megmenekült.-simogattam meg Alice-t.-Ne gondolkozz azon, hogy mi lehetett volna.
-De én annyira hülye voltam!-mondta szomorúan.-Nem kellett volna elhinnem ezeket a marhaságokat.
-Micsodát?-értetlenkedtem.-Milyen marhaságokat?
-Tudod mondták egypáran, hogy elterjesztetted rólam a lovardában, hogy kikezdtem Timmel, csak azért, mert jobb versenyeken akartam indulni. Az volt erre a bizonyíték, hogy Kate tényleg nem állt szóba velem. Egész héten sértő megjegyzéseket tett rám, mert el akartam venni a pasiját.
-De én soha...-kezdtem volna a mentegetőzést de Alice közbevágott.
-Most már mindent tudok.-mosolygott rám.-Ma reggel Tim mindent elmesélt. Azt is hogy megmentetted a lovamat, meg hogy nem is terjesztettél rólam semmit.
-Tim?-kérdeztem félénken.
-Aha.-kuncogott.
-De ki mondta ezeket rólam?
-Lisa.-mondta Alice a lesúlytó választ.
-Akkor jó az elméletem!-kiáltottam fel.
-Milyen elméleted?-értetlenkedett a lány.
-Majd elmesélem.-vigyorogtam rá.-Barátok?
-Mindörökké!-ölelt meg az én Alice-em.
-Na de tényleg!-kíváncsiskodott.-Van valami Tim és közted?
-Ugyanmár. Timnek barátnője van.
-És nem is akárki!-nevettünk fel egyszerre.-Akkor nincs?
-Nincs.-mondtam nyugodtan.
-Becsszó?-hitetlenkedett.
-Becsszó.-esküdtem meg.-Tudod hogy az ilyen fontos dolgokat, mindig elmondanám neked!
-Akkor jó!-vigyorgott Alice.-Na de had halljam azt az elméletet!
Mindent el kellett mesélnem neki.
Annyira izgatott lett a hallottaktól, hogy ő is be akart szállni a tervünkbe. Megkérdeztem Timet erről és ő belement. Ha többen vagyunk talán egyszerűbb lesz végrehajtani a dolgot.

***

Mikor kicsengettek a 2. óráról mi ketten Alice-el, odaültünk Lisa mellé. Jobbnak láttuk ha először csak mi lányok dumáljuk meg a dolgot, de mivel Tim mindenképpen szeretett volna beszélni Lisa-val ezért később ő is bekapcsolódott.
-Szia Lisa!-üdvözöltük egyszerre a lányt.
-Sziasztok!-nézett fel a jegyzetei közül.-Hát ti kibékültetek?
-Igen.-mosolygott Alice barátságosan.-Tök jó nem?
-Ja nagyon.-válaszolta Lisa unottan.-Mit akartok tőlem?
-Csak valami fontosat akarok kérdezni.-suttogtam.
-Igen?-kérdezte kíváncsian.
-Te cigizel?-vágtam egyből a közepébe.
-Hát...néha igen.-dadogott.-De miért fontos ez?
-Csak meg akartuk tudni, hogyha esetleg mi is rágyújtanánk akkor milyen fajtát válasszunk.-mondta magabiztosan Alice.
-Hát én mindig a piros dobozosat választom.-válaszolt csendesen.
-Köszi.-mosolyogtam rá.-Na és tényleg, hányadik lett Kate?-próbáltam elterelni a szót.
-Hát...nagyon...nagyon ügyes volt.-bizonytalanodott el.-Azt hiszem 2. lett.
-Tényleg? Az nagyon jó hely.-tettette a lelkesedését Alice.
-Igen az.-lépett az asztalhoz Tim is.-Csak az a baj vele, hogy Kate nem 2. lett. Nem sikerült neki olyan jól a verseny mint szerette volna. Sajnos csak a 12. lett.
-Ó, hát az valóban nem olyan jó.-mondta félénken Lisa.
-De te Kate miatt voltál ott.-vágtam közbe.-Hogyhogy nem tudtad hányadik lett?
-Lehet, hogy akkor mentem el WC-re.-próbált mentegetőzni a lány.
-Pont akkor amikor Kate ugratott?-emelte fel a hangját Alice.-Minket nem fogsz átverni kiscsaj! Tudjuk, hogy tegnap nem a versenyen voltál.
-De ha nem ott akkor mégis hol?-fordultam Lisa felé.
-Én...én...nem is ….-hebegett.-Tudjátok ugye?
-Igen.-mondta határozottan Tim.-Mesélj el mindent a tegnap estéről!
-Jól van na!-adta meg magát a kétségbe esett lány.-Gondolom azt is tudjátok, hogy én a Maxwell lovardából jöttem. Az a lovarda ment csődbe Sohn miatt. Muszáj volt megbosszulnom, hogy tönkretette az életemet.
-Azzal, hogy lovardát kellett váltanod?-harciaskodtam.-Na ne hülyülj már!
-Én nem hülyülök.-mondta sírós hangon Lisa.-Anyunak ott kellett maradnia a munkahelyén, de aput meg áthelyezték a Wilcolm lovardába. Szétszakadt a családunk Sohn miatt!-mondta gúnnyal a hangjában.
-Ezért ne Sohn-t hibáztasd!-fakadt ki Tim is.-Ő nem tett semmi rosszat, csak egyenesbe került a karrierje.
-Na de mondd csak tovább!-emlékeztette Alice.-Mi minden szörnyűséget tettél még? Honnan indult ez az egész?
-Szóval apuval ideköltöztünk. Mivel apa tudta, hogy imádok lovagolni, beiratott ebbe a lovardába. Végül is mindenki kedves volt, kivéve egy lányt.
-Kit?-kíváncsiskodtam.
-Kate-et.-mondta Lisa hanyagul.-Láttam rajta a bosszúvágyat ezért elkezdtem vele dumálgatni. Idővel kiderült, hogy téged gyűlöl nagyon.-nézett felém.
-Engem?-lepődtem meg.-Ugyan miért?
-Mert azt hitte, hogy el akarod venni tőle a pasiját!-vádolt meg.
-Én és Tim?!-kiáltottam fel.-Na ne viccelj!
-Ez az!-értett velem egyet Tim is.-Ki találta ki ezt a hülyeséget?!
-Úgy az egész lovarda! Na de nem akarok a szerelmi életetekbe beleavatkozni!
-Már megtetted.-durcáskodtam.
-Na folytasd!-szólt rá Alice a lányra.
-Szóval Kate elmondta a tervét. Kiderítettem, hogy miatta sántult le Mary Lou. Azt szerette volna, hogy Jazz-en kelljen lovagolnod. Valamiért biztos volt abban, hogy nem tudod Jazz-t megülni és feladod.Ezzel Tim is leszállt volna rólad. De sajnos olyan jó voltál, hogy fuccsba ment a terve. Sőt még az ellenkezőjére fordult. Tim még el is ismert, amiért kitartó vagy. Kate úgy döntött, hogy Jazz-től is meg kellene szabadulnia, hogy Tim végleg leszálljon rólad. Mert ugye ha nem lett volna Jazz, akkor nem tudtál volna kin lovagolni és akkor Timnek sem kellet volna tovább edzenie.
-Aljas dög!-mondta ki nyíltan az érzéseit Alice.
-Én meg ugye kaptam a terven. Felhoztam ötletnek, hogy milyen lenne ha mondjuk egy istállótűzbe halna bele Jazz. Kate-nek szerencsére tetszett a tervem és belement. Mindent kitaláltunk. Kate direkt benevezett egy versenyre amire résztvevőket toborzott. Azt akarta elérni, hogy sokan menjenek a lovardából. Tudta, hogy akkor Sohn is elkíséri a versenyzőket.
-És mivel Kate is rajthoz áll akkor Tim is velük fog menni.-vontam le a következtetést.
-Okos.-adott igazat Alice.
-Pontosan. És a terve sikerült is. És mivel csak Bridget volt otthon könnyű volt nekem is belopózni az istállóba. Kapóra jött, hogy Jazz boxa előtt vannak a szalmabálák. Odadoptam egy cigicsikket és már lángra is kaptak. Nekem meg volt időm elfutni. Csak sajnos valaki keresztbe húzta a számításimat!-nézett rám vádlón.
-Te őrült vagy!-üvöltöttem rá.-Tudod hogy hány ló volt még az istállóban Jazzen kívül?! Ha nem lettem volna ott akkor most ők is bent égtek volna! Az nem jutott eszedbe, hogy Aladdin is bent maradhatott volna?
-Aladdin?-rémült meg Lisa.-De ő nem is abban az istállóban van.
-De tegnap abban volt.-magyarázta Tim.-Mivel egyedül maradt volna a 2. istállóban, Sohn áthelyeztette Szellő mellé az 1.-be.. Tudta, hogy félne egyedül.
-De hol volt a többi ló?-értetlenkedett Lisa.
-A versenyen te ész!-kiabáltam rá. Nem tudtam elképzelni hogy ismerhettem félre ennyire ezt a lányt. Nem hittem volna, hogy képes lenne megölni valamelyik lovat.
-Úristen!-fehéredett el a lány.
-Igen!-mondtam dühösen.-Először gondolkodni kellett volna mielőtt cselekszel!
-Én...én..nagyon sajnálom.-nézett ránk bűnbánó arccal.-Most börtönbe fogok kerülni?
-Majd meglátjuk.-mondta Tim undorral.-De most az életed múlik Sohn-on.
-Amit már elvett úgy sem tudja visszaadni!-feleselt Lisa.
-De ami még van azt el tudná venni!-üvöltött már Alice is.-De Sohn jó ember. Amugy meg miért kellet ilyen hülyeségeket terjeszteni rólam meg Sarah-ról?
-Úgy gondoltuk, hogy ha Sarah-nak nincsenek barátai akkor még könnyebb lesz őt elűzni innen.-mosolygott gúnyosan.
-Rosszul gondoltátok!-ordítottam vele.
Nem tudtuk tovább folytatni a veszekedésünket mert megszólalt a csengő.
-A lovardában 3-kor.!-mondta Tim Lisa-nak.-Mindent el kell mondanod. Ha nem jössz el mi megyünk hozzád. Csak abban már nem lesz könyörület.
S azzal elvonultunk az osztályba. Ott hagytuk Lisa-t hadd gondolkozzon egy kicsit. Az utóbbi időben úgyis hanyagolta ezt a tevékenységet.

12. fejezet: A terv

-Nagyon leszidtak?-kérdezte Tim miután letettem a telefont.
-Szerintem te is hallottad!-nyöszörögtem.-De ez még csak a kezdet. Majd amit otthon kapok...Bele se merek gondolni.
-Hát akkor ne gondolj bele!-vigyorgott Tim.
-Megpróbálok..-mondtam.-De tényleg nem baj, hogy itt alszom?
-Nem.-válaszolt.-Hiszen én is aludtam már nálatok.
-Ez igaz.-mosolygotam rá.-Csak... tudod... nem hoztam semmilyen cuccot.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy nincs pizsamád?-kérdezte kuncogva.
-Valahogy úgy.
-Akkor keresünk neked valamit.-mondta Tim és már indult is a szekrény felé.-Sajnos női ruháim nincsenek úgyhogy csak az egyik pólómmal szolgálhatok.
-Ó az tökéletes lesz. Köszi!-vettem el tőle a szürke felsőt.-Szerinted felkelnének a szüleid arra, ha lezuhanyoznék?
-Nyugodtan fürödj le!-mondta Tim kedvesen.-Van, hogy én is ilyenkor érek haza hétvégenként és sose kelnek fel a szerencsétlenkedésemre.
-Éjszakaibagoly mi?-kacsintottam rá.
-Ha te azt tudnád!?-vigyorgott rám.
-Na akkor én megszabadulok a füstszagomtól.-s azzal bevonultam a fürdőbe.
-Amíg lefürdesz megcsinálom az ágyadat.-kiáltotta utánam Tim.
-Köszi! -kiáltottam vissza.Egy gyors tusolás után belebújtam Tim pólójába. Éreztem rajta a fiú illatát.
Mikor beléptem a szobába Tim már megvetette az ágyát.
-És én hol fogok aludni?-értetlenkedtem.
-Itt.-mutatott az ágya bal oldalára.-Sajnálom, kicsi ahhoz a szobám, hogy a földön aludjak. Az ágyam meg elég mindkettőnkenk.
-Talán egy este túlélem.-mondtam nyöszörögve. Tim furcsa tekintete láttán hozzátettem:-Nyugi csak vicceltem!
-Jah.-vigyorodott el.-Akkor én elmentem fürdeni.-hátat fordított és bement a fürdőbe.
Körül akartam nézni egy kicsit és vissza is akartam vágni Timnek, amiért a szobámban turkált.
A polcokon sorakoztak a kupái és a versenyeken szerzett érmei. Nem akartam megszámolni, mert már látásból is tudtam, hogy sokkal több mint az enyém.
A falakon képek lógtak lovakról amiken edzett. Sok fotón ő is rajta volt. Különösen egy kép keltette fel az érdeklődésemet. Az amin Tim szőrén vágtázik a tengerparton.
-Kipróbálnád mi?-kérdezte hirtelen a hátam mögül.
-Nem is vettem észre, hogy...-megfordultam de nem tudtam befejezni a mondatot. Elakadt a szavam Tim izmos felsőteste láttán. A haja még vizes volt. Pont úgy festett, mint azon a képen.
-Mit nem vettél észre?-értetlenkedett.
-Csak azt, hogy kijöttél.-mondtam idegesen.-Amugy meg kipróbálnám. Annyira jó érzés lehet ahogy hallod a tenger hullámzását és te csak vágtatsz a lovaddal.
-Azt kifelejtetted, hogy a lovad lábát meg már nyaldossák a hullámok.-mosolygott Tim.
-Igazad van.
-Majd egyszer kipróbálhatjuk.-gondolkozott el Tim.-De csak azután, hogy tudjuk ki volt a tettes.
-Benne vagyok.-mondtam és egy hatalmasat ásítottam..-Akkor hamar derítsük ki.
-Oké.-Vigyorgott a fiú.-De most aludjunk, mert mindketten hullák vagyunk!
-Ebben is benne vagyok.-mosolyogtam.
Befeküdtünk az ágyba, de nem tudtam elaludni. A testem már rég durmolt volna de az agyam csak kattogott.
-Tim!-suttogtam.-Fent vagy?
-Igen.-válaszolt.-Nem tudok elaludni.
-Én se. Folyton csak azon gondolkodom ki tehette.
-Én is.-mondta.-Te jutottál már valamire?-kérdezte kíváncsian.
-Hát nem sokra.
-Én se.-mondta szomorúan.-De nézzük csak mit tudunk...
-Hátha te tudsz valamit akkor hallgatlak, de hogy nekem fogalmam sincs a dologról abban biztos vagyok.
-Ne légy már ilyen!-szólt rám.-Én is csak azt tudom amit te is, de lehet, hogy ebből is kiderülhet valami.
-Na mondd akkor, mit tudunk?-kérdeztem kíváncsian.
-Oké-kezdett bele a beszédbe.-Az illetőnek tudnia kellett, hogy ma nem voltunk itthon. Mert ugye ha ott lett volna Sohn akkor biztos lebukott volna.
-Másodszor az a szemét alak tuti, hogy cigizik.-állapítottam meg.
-Hát ezt nehéz lehetett észrevenni.-bökött oldalba Tim.
-Jól van na.-durcáskodtam.-De akár ebből is kiderülhet valami. Másrészt meg te mondtad, hogy minden fontos lehet amit tudunk. Na látod, én ezt tudtam.
-Igazad van.-értett velem egyet Tim.-De az is lehet, hogy nem is dohányos, csak most a tűz kedvéért szívott el egyet.
-Hé!-kiáltottam fel.-Viszont van valami gyanús a dologban.
-Igen?-kérdezte kíváncsian Tim.
-Miért pont ezt az istállót választotta. Ha csak úgy fel akart volna gyújtani egyet akkor mért nem ment el mondjuk a legtávolabbihoz ( a lovardában ugyanis 3 istálló van. Egybe nem fért volna el az összes ló). Ott kevesebb lett volna az esély arra, hogy észreveszik.
-Értem mire gondolsz.-mondta Tim.-Szóval direkt oda ment, mert egy bizonyos lovat akart elpusztítani.
-Ne fogalmazz ilyen hülyén!-dorgáltam meg.
-Bocsi!-emelte fel a kezét.-Nem tudok máshogy beszélni.
-Ezt már észrevettem.-nevettem.
-Hé, ne feledd, hogy az edződdel beszélsz. Te és Jazz nélkülem nem teljesítenétek ilyen jól.-dícsérte magát az Tim.
-Jazz!-mondtam ijedten.-Az ő boxa előtt volt a cigicsikk.
-Nem biztos hogy őt akarta volna megsebesíteni-próbált vigasztalni a fiú.-Lehet, hogy Szellőt.
-Nem hinném.-szomorkodtam.-Szellő a legaranyosabb és legszófogadóbb ló a lovardában. Miért akarnák pont őt eltenni láb alól?. De vele ellentétben Jazz...
-Látod, te is ilyen hülyén fogalmazol!-vádolt meg.-Amugy meg az is lehet, hogy nem is a lovakat akarta bántani, hanem Sohn-nak akart rossz hírnevet szerezni.
-De ki ne szeretné Sohn-t?-kíváncsiskodtam.
-Mondjuk egy lovas az egyik környékbeli lovardából.-gondolkozott Tim.-Tudod tavaly egy lovarda csődbe ment amiatt, hogy Sohn nagyon sok új lovat vett és sok új szolgáltatást adott olcsóbban mint máshol.
-Ja és ezért minden lovas átjött ide.-vontam le a következtetést.
-Pontosan.
-Te jó ég!-kiáltottam fel rémületemben.
-Mivan?-kérdezte Tim értetlenül.-Nem olyan nagy tragédia ez. Sohn csak üzletelt és bevállt neki.
-Nem, nem az.-hadartam.-Tudom ki tette.
-Na mondd már!-sürgetett a fiu.
Elmeséltem neki az elméletemet és ő is igazat adott nekem.
Az este következő részében azon agyaltunk, hogy tudnánk lebuktatni. Timnek támadt egy nagyon jó ötlete amivel tuti, hogy sikert fogunk aratni.
Az ébresztő csengése zavarta meg a beszélgetésünket.
Nyíltan kimondhatom, hogy az éjjel semmit nem aludtunk, de ennek ellenére egy cseppet sem voltam álmos.
-Én tuti hogy bealszom az órákon.-ásítozott Tim.
-Én órákon mindig bealszom, szóval ez nekem nem újdonság.-poénkodtam.
-Akkor hánykor kezdjük a bevetést?-kérdezte sejtelmesen Tim.
-Már megint olyan hülyén fogalmazol!-vigyorogtam.-Amugy a 2. óra utáni szünetre gondoltam. Akkor nem olyan feltűnő, hogy faggatjuk.
-Miért?-értetlenkedett.
-Talán azért mert az a nagyszünet és mindenki dumál és eszik.-nevettem.-De megtanulhattad volna ezt az elmúlt hány évben?
-A koromról nem nyilatkozom.-mondta Tim vigyorogva.
-Nem is a korod érdekelt.-válaszoltam.-Csak az, hogy mióta jársz ide. De mindegy ez neked túl magas.
-Hékás!-dobott meg egy párnával.-Ne sértegess.
-Igen?! Így állunk?-és én is viszonoztam a párna támadást.
Még úgy 5 percig folytattuk a csatát, mikor belépett Tim mamája.
-Ó anyu!-üdvözölte Tim.-Nem akartalak felkelteni titeket mikor hazaértem. Irtó késő volt.
-Jaj Tim!-ölelte át az anyukája Timet.-Nem kell magyarázkodnod. Tudok mindent. Sohn mesélte. Jah és azt is mondta, hogy ne lepődjek meg ha egy lány van a szobádban.-mondta és cinkosan felém kacsintott.
-De...-próbált volna tiltakozni Tim, de az anyja leintette.
-Semmi de.-nevetett.-Most menjetek reggelizni.
Mikor a lépcsőn séttáltunk lefelé még odasúgtam Timnek:
-Tudom kitől örökölted a humorérzéked!
-Hát nem anyutól az biztos!-mondta vidáman.
Nem tudtam hozzáfűzni semmit, mert mikor Tim meglátta a péksüteményekkel megrakott asztalt, rögtön a fogságába esett.
-Fiúk!-nevettünk fel egyszerre Tim mamájával.
-Mindig csak az evés!-mondta vigyorogva.-Na menj Sarah, egyél te is!
-Nem kell engem annyira bizatatni!-mosolyogtam rá kedvesen.
Odaültem én is az asztalhoz és nekiláttam a nagy halom fánk eltüntetéséhez.

11.fejezet: Hőstett

Magam sem tudtam, hogy merre akarok menni csak mentem amerre vitt az út. Úgy 20 percnyi biciklizés után egy ismerős szakaszra értem. Ezt az utat akár csukott szemmel is megetettem volna.
Visszafordulni nem akartam ezért úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok elbúcsúzok Jazztől.Tudtam jól, hogy nem tudnak nekem más lovat adni, anyuék meg biztos nem engedik, hogy továbbra is rajta lovagoljak.
Mikor már láttam azt a gyönörű épületet amit a kezdetek kezdetén annyi ideig csodáltam, feltörtek belőlem az emlékek. De nem tudtam álmodozni, mert valami furcsaságra lettem figyelmes. A lovarda ablakaiból sötét füst szállt ki.
-Mi a...?-mondtam ki hangosan amit gondolok. Sehogy sem értettem a dolgot, mindenesetre max sebességre kapcsoltam a bringámon. Olyan gyorsan tekertem ahogy csak tudtam.
Mikor odaértem ledobtam a biciklit a kapunál és berohantam az udvarra onnan meg az istállóba. Még soha nem tettem meg ezt a távot ilyen gyorsan.
Még bent sem voltam az épületben már hallottam a lovak eszeveszett nyerítését. Benéztem az ajtón és láttam a fel-felcsapó lángokat.
-Te úristen!-kiáltottam fel. Rögtön megfordultam és befutottam Sohnék házába. Tudtam, hogy Bridget, Sohn felesége, ilyen kor mindig itthon marad.
-Bridget!-üvöltöttem.-Tűz van! Hívda a tűzoltókat!-hadartam és visszafutottam a lovakhoz. Minél hamarabb ki kellett őket hozni onnan.
A tűz már átterjedt a szénabálákra is. Nem volt több időm. Feltéptem a boxajtókat és minden ló hanyatt-homlok menekült ki a szabadba. Hallottam ahogy Bridget tereli be őket a karámba.
Már csak két ló volt a tűz fogságában. Az egyik Szellő a másik...Jazz. Az ő boxajtajuk már égett. Szellőét még sikerült kinyitnom, de szegény ló rémületében inkább a boksz hátuljába húzodott.
-Menj Szellő siess!-mondtam neki kedvesen de egyben sürgetően. A ló nem mozdult.Nem tudtam mást tenni, minthogy rácsaptam a farára. Ez szerencsére bevállt. Azonnal nekiiramodott és kiért a szabadba.
Most már csak Jazz volt hátra. Az ő ajtaját már teljesen elborították a lángok. Nem tudtam elhúzni a reteszt, mert már az is égett.
-Bocsi Jazz!-mondtam a rémült állatnak és berúgtam az ajtót. A tágas boxának köszönhetően ő oldalra húzódott és nem csapódott hozzá az ajtó.
-Nyomás Jazz!-bíztattam.-Vágtázz kifelé!
Úgy csinált mintha meg se hallotta volna. Csak állt és nézte a lángokat. Tudtam, hogy ha rácsapnék a farára azzal csak mégjobban ráijesztenék és bevadulna.
-Hát akkor már csak egy lehetőségem maradt.-közöltem vele. Mivel a boksz elég magas és elég tágas volt ahhoz, hogy egy ló és a rajta ülö lovas is elférjen benne, megpróbáltam a lehetetlent.
Megpróbáltam szőrén felugrani Jazz hátára.
-Jazz! Légyszives most ne mozogj és bírd ki míg feltápászkodom a hátadra!-kérleltem.
Reméltem, hogy megértette amit kértem tőle, mert ha nem mindketten itt ragadunk.
Megpróbáltam fellendíten a lábam a hátára, de mivel iszonyú magas volt és a lábam is sajgott az esésemtől csak sokadszorra sikerült a felugrás.
-Nyomás Jazz!-biztattam, bár tudtam, hogy nagyon fél.-Ahhoz hogy kijussunk át kell ugranod a lángokat! Ügyes vagy és megtudod csinálni! Bízom benned.
Ezek a szavak egy kicsit megnyugtatták. Megrúgtam az oldalát és ő egyből vágtába ugrott. Nem volt sok ideje felkészülni az ugrásra, mert a tűz a boxa bejárata előtt lobogott.
2 vágtaugrás és már repültünk is a tűzakadály felett. Éreztem a lábamnál azt az égető meleget de nem bántam. Jazz megmentette az életemet ezzel a hőstettével.
Mikor a földre érkeztünk, meg sem állva kivágtattunk az istálló ajtaján.
-Sarah! Vidd őt a többi lóhoz a karámba!-adta az utasítást Bridget. Úgy tettem ahogy mondta és odavezettem Jazz-t a társaihoz.
-Jófiú vagy!-simogattam meg a homlokát.-Megmentetted az életünket!
A távolból szirénázás hallatszott. Megjöttek a tűzoltók.
-Már ideje volt!-nyöszörgött Bridget. A lovak a zaj hallatára megrémültek. Jobbnak láttam itt maradni és nyugtatgatni a szegény állatokat.
A karámtól nem messze volt egy kis bódé ahol a répákat és más finomságokat tárolták a lovak számára. Befutottam és felmarkoltam annyit amennyit csak tudtam. Minden ló kapott legalább egyet. Vagyis majdnem mindegyik. Jazz kapta a legtöbbet. Ma ő volt az igazi hős.
-Ó Sohn! Végre itt vagytok!-hallatszott a távolból Bridget hangja.-Te nem tudod milyen bolondokháza volt itt.
-De el tudom képzelni!-mondta Sohn aggodalommal telve.-Hol van Sarah?
-Itt vagyok!-mondtam zihálva. Amint meghallottam hogy megjöttek rögtön iderohantam.
-Bridget mondta, hogy micsoda hős voltál!-dícsért meg Sohn.
-Igazából nem én vagyok a hős.-mondtam félénken.-Jazz mentett meg! Ha ő nincs akkor bent ragadok a lángok között.
Sohn és a megérkező Tim is kérdőn nézett rám. Látva a tekintetüket elmeséltem nekik az egész történetet.
-Hűha!-álmélkodott Tim.-Sose gondoltam volna, hogy Jazz jóra is tudja fordítani az erejét.
-Ez most nem a poénkodás ideje Tim!-orrorta le Sohn.
-Jól van na!-vonta meg a vállát a fiú.-Igazad van!
-Neki mindig igaza van!-veregette meg Sohn vállát Bridget.
-Elnézést!-szakította félbe az egyik tűzoltó a beszélgetést.-Jackson őrnagy vagyok.
-Én pedig Sohn Stewart.-rázott kezet Sohn a tűzoltóval.-A lovarda tulajdonosa.
-Örvendek.-mondta Mr. Jackson komorul.-Eloltottuk a tüzet.És megtaláltuk a tűz okát.
-És mi az?-kíváncsiskodtam.
-Egy nem eloltott cigaretta csikk.-magyarázta.-Bizonyára valaki csak bedobta a szalmabálák közé az meg felgyulladt.
-Az hogy lehet?!-álmélkodott Sohn.-A lovardában senki nem dohányzik.
Az őrmester hír hallatán szúrós szemekkel rám nézett.
-Ööö...Nem...nem én voltam-kezdtem magyarázkodni.-Én nem dohányzom.
-Ezt mind tudjuk Sarah!-simogatta meg a vállam Bridget.-Pont, hogy neki köszönhetjük, hogy még élnek a lovaink.
-De kérem ifjú hölgy!-mondta Jackson őrnagy.-Akkor miért tartózkodott a lovarda területén ilyen késő este?
-Hát az úgy volt...-kezdtem bele a történetbe. Mindent elmeséltem ami az este történt.
-Ezt bizonyíthatom!-kelt a védelmemre Sohn.-Ugyanis a szülei engem hívtak fel, hogy érdeklődjenek Sarahval kapcsolatban.
-Értem!-mondta egy kis bizonytalansággal a hangjában a tűzoltó.
-De mi maga?!-ripakodott rá Tim.-Valami nyomozó vagy mi a csuda!?
-Igaza van uram!-adta meg magát.-Én csak egy tűzoltó vagyok. Csak segíteni szerettem volna. Ki akartam deríteni, hogy ki a tettes.
-Az majd a rendőrség és a mi dolgunk lesz.-mondta mogorván Sohn is. Sose hallottam még ilyen gorombán beszélni.-Köszönjük a szolgálatát. Örrökké hálásak leszünk magának és a munkatársainak, de most már nyugodtan elmehetnek.
-Jól van. Akkor viszlát.-búcsúzott .-Srácok indulás!-kiáltott oda a kollégáinak.
Miután elmentek mindegyikünk azon törte a fejét, hogy ki miatt gyulladt fel az istálló.
-Te jó ég!-kiáltott fel Bridget.-Már fél 3 van. Gyerekek nektek holnap iskola.
-De ki akarjuk deríteni ki tehette!-szállt szembe Tim Bridget-el.
-Majd, holnap friss fejjel segíthettek megoldani az ügyet.-ajánlotta fel Sohn.-De most menjetek haza!
-Ööö...van...van egy kis probléma.-nyöszörögtem.-Nem szeretnék hazamenni azután ami otthon történt.
-És akkor hol akarsz aludni?-kérdezte Sohn.
-Hozzánk nyugodtan jöhetsz.-ajánlotta fel Tim.-Én is aludtam már nálatok.
-Oh az tök jó lenne.-élénküldtem fel.-De nem zavarnék?
-Nem dehogy.-mondta Tim vidáman.
-Jól van, de azért hívd fel a szüleidet jó? Biztos halálra aggódják magukat miattad.
-Egy SMS is jó lesz?-kérdeztem félénken, de megkaptam a választ Sohn szúrós tekintetéből.-Jól van na-adtam meg magam.-Majd felhívom őket.
-Így már jó.-vigyorgott Sohn.-Most hazaviszlek titeket.
-Tudod hol lakom?-kérdezte Tim meglepetten.
-Annyi idő alatt csak megtanultam amióta itt dolgozol.-mosolygott Sohn.
-Akkor induljatok!-adta ki a végszót Bridget.
Miután Sohn kitett minket Timék házánál én felhívtam a szüleimet. Mit ne mondjak nem volt egy kellemes beszélgetés.

10. fejezet: A szörnyű hír

Miután Tim elment Zack még feltette a jelszót az új laptopra.
-Apu tuti nem fogja észrevenni!-mondta elégedetten az öcsém.
-Köszi Zack!-hálálkodtam.-Még sose segítettél nekem!
-Nővérkém!-állított le.-Nem neked segítettem, csak meg akartam mutatni Timnek milyen klassz srác vagyok, hogy majd elmondhassa Ashley-nek..
-Öcsi benned nem lehet csalódni!-vigyorogtam rá.-Hogy is hihettem azt, hogy puszta jóindulatból segítenél nekem?!
-Elég hülye ötlet!-bökött oldalba.-Nekem még van egy kis leckém. Még meg kéne írnom.
Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy mért lett egyszerre ilyen szorgalmas diák az öcsémből. De ez csak egy pillanat volt. A másodikban rájöttem, hogy emögött csak Tim huga állhat.
-Egy osztályba jársz Ashley-vel?-kérdeztem kíváncsian.
-Meglepődnél ha azt mondanám, hogy igen?-kérdezett vissza.
-Nem.
-Akkor jó.-mondta vidáman.-Gyors a felfogásod!-s azzal felszaladt a lépcsőn a szobájába.
Mikor apuék hazajöttek, rögtön elkezdtek faggatni, hogy mi volt este, mit csináltam és hogy kit hívtam át.
-Nyugi!-mondtam higgadtan.-Noemi volt itt és megnéztünk egy filmet.
-Jól van akkor.-nyugodott meg anyu.-Majd máskor is elhívhatnád és bemutathatnád nekünk is.
-Majd megbeszélem vele!-ígértem meg neki.
Apu szerencsére nem vette észre a laptop cserét ezért nyugodtan felmehettem a szobámba. Felhívtam Noemit és megkértem, hogy fedezzen a szüleim előtt. Ő szívesen segített és belement abba is, hogy valamikor tényleg átjöjjön filmet nézni. Az este szokásosan telt.Szerencsére anyuék nem kérdeztek többet a tegnap estéről.

***

Mikor reggel felkeltem már senki nem volt otthon. Apunak korán be kellett mennie dolgozni. Anyu és Zack pedig kórházba mentek, hogy megnézessék Zack kezét.
Felöltöztem és gyorsan megreggeliztem. Hamar bent akartam lenni a suliban, hogy beszélni tudhassak Alice-el. Úgy döntöttem, ha még most sem áll szóba velem átülök Noemi mellé.
Már 7: 10-kor bent voltam a suliban. Rajtam kívül még 2 fiú és Lisa volt a teremben.Odamentem hozzá. Nem akartam egyedül tölteni az időt míg megjön Alice.
-Szia!-üdvözöltem.-Olyan rég beszéltünk.
-Szia!-mosolygott.-Hát igen. Mostanában elég elfoglalt vagyok.
-És most épp min dolgozol?-kíváncsiskodtam, mert láttam, hogy nagyon nézi a kezében lévő lapot.
-Á csak agyalok valamin.-adott kitérő választ.-Csak egy terven dolgozom.
Nem kérdeztem többet, mert úgy éreztem nem nagyon akarja elmondani.
-Tényleg!-jutott eszébe valami.-Nem tudod, holnap lesz Kate versenye?
-Nem.-mondtam.-Azt se tudtam, hogy egyáltalán lesz versenye.
-Vagyis nem csak az ő versenye.-helyesbített Lisa.-Rajta kívül még 7 lány is benevezett.
-És hol tartják a versenyt?
-Nincs olyan messze. A lovardától úgy fél órányi út.
-Á értem.-gondolkodtam el.
-Szerinted Sohn is velük megy?-kérdezte kíváncsian.
-Biztos.-válaszoltam.-Tim mondta egyszer, hogyha ilyen sokan részt vesznek egy versenyen akkor mindig elkíséri őket.És milyen számban fog...-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Alice lépett be az ajtón.
-Bocsi mennem kell.-mondtam Lisa-nak és odamentem a padunkhoz.
-Szia Alice!-köszöntettem vidáman.-Elmondhatnád, hogy mért haragszol mert őszintén megmondva nekem fogalmam sincs róla.
-Tényleg?!-válaszolt csípősen.-Pedig emlékezhetnél! Azt hittem veled majd olyan jól ki fogok jönni és a legjobb barátnők leszünk, de sajnos tévedtem.
-Mi van?!-kérdeztem idegesen.
-Az, hogy én most átülök máshova. Nem akarok veled egy padban ülni.-ezt olyan gúnnyal mondta, mintha valami fertőző betegségem lenne. Felvette a cuccát és átült Rebecca mellé. Szegény lány nem értette Alice dühkitörését de ezzel nem volt egyedül. Én se tudtam miről hadovál Alice.
Mindenesetre nem akartam egyedül ülni egész nap ezért megkérdeztem Noemit nem akar-e a padtársam lenni.
-De szívesen.-mondta mosolyogva.-Hozzom a cuccom.
-Oké.-mondtam már-már vidáman.
Az órák olyanok voltak vele mint régen Alice-el. Végig beszélgettünk és leveleztünk. Kivéve egy órán. Anyu kérésére Mrs. Lautner lefeltetett bioszból. A tanulásom eredményes volt. Megkaptam a 4-est.
Órák után egyedül kellett mennem a lovardába.(mivel Noemi nem lovagol, Lisa meg ma nem jött).
Tim már a bejáratnál várt.
-Tudom kicsit elkéstem.-kezdtem a magyarázkodást a 10 perces késésem miatt.
-Ja ,nem azért vártalak.-mondta Tim.-Csak tudod most Kate gyakorol a pályán.-mutatott az ugrópálya felé amin Kate melegített be.
-Akkor én hol fogok lovagolni?-kérdeztem félénken.
-Csináltam neked egy ugratós terepet.-mondta büszkén Tim.
-Ó, köszi!-lelkesedtem fel.-De ugye te is kijössz.
-Persze.-mondta.-Az edzőknek ott kell lenniük az edzésen.
-Jól van.-mondtam sietősen.-Akkor én megyek és felnyergelem Jazz-t.
Mostanában már egész rövid idő is elég Jazz felszerszámozására. Mikor kész lettem kivezettem Jazz-t , Tim már fent is ült Cora-n.
-Nem tudtam, hogy ilyen csiga vagy!-gúnyolódott.
-Szerintem te is ilyen csiga lennél ha Jazz-t kéne nyergelned!-vágtam vissza.
-Jól van na!-adta meg magát.-Csak ülj már fel! Kíváncsi vagyok hányszor fogsz leesni!-vihogott.
-Pofa be!-adtam a durcit.-Majd ha leesek te leszel a következő.
-Jujj, de félek!-mondta Tim neveteve, de már nem tudtam visszaszólni, mert elindult Cora-val az erdő felé.
-Hé!-kiáltottam utána.-Megvárni luxus?
Mikor felszálltam én is követtem Timet. 10 percet sétáltünk és ügettünk felváltva az erdőben míg odaértünk a Tim által készített akadálypályára.
-Melegíts be egy kicsit és már mehetsz is!-adta a parancsot.
-Igenis főnök!-poénkodtam, de úgy tettem ahogy mondta.
Szemügyre vettem a pályát és megállapítottam, hogy nem olyan nehéz mint a tavalyi terepversenyem akadályai.
Az első három akadályt simán vettük, de mikor Jazz meglátta a gátat felhőkölt és kikerülte. Én nem számítottam erre a hirtelen irányváltoztatásra ezért a lecsúsztam a másik oldalán.
-Jól vagy?-aggodalmaskodott Tim.-Tudhattam volna hogy nem szabad gátakadályt tenni a pályára.
-Ez nem a te hibád volt.-nyugtattam meg.-A versenyen is lesz ilyen szóval hozzá kell szoktatni. Ja amugy meg jól vagyok.
-Akkor jó.-mondta higgadtan.-Meg kell fogni Jazz-t.
-Megyek egy pillanat.-mondtam és megpróbáltam feltápászkodni de nem sok sikerrrel. Végül Tim segítségével sikerült. Annyira fájt a bal lábam, hogy alig tudtam ráálni.
-Hé csajszi!-húzott vissza Tim.-Alig tudsz menni. Csak nem képzeled, hogy még egyszer megpróbálhatod?!
-Hát akkor mit csináljak?-ripakodtam rá.-Talán adjam fel?Hisz nem te mondtad régebben, hogy ezzel segítenék Jazz-nek is. Hogyha feladom, akkor többet senki nem fog rajta lovagolni és ugyanolyan vad marad?!
-De, ezt én mondtam.-mondta félénken.-De most akkor se próbálhatod meg újra. Ezt most vedd úgy mint egy utasítás az edződtől.
-Jó.-egyeztem bele.-De az ugrópályán még egyszer megpróbálom és ez ellen nem tehetsz semmit.
-Rendben.-mondta Tim szeliden.-De most cseréljünk lovat. Én megyek Jazz-en te pedig Cora-n.
-Azt már nem!-mondtam mérgesen.-Én Jazz-en megyek vissza. Vele fogok versenyezni nem Cora-val.
-Tudod milyen makacs tudsz lenni?
-Tudom és örülök neki.-vigyorogtam.-De most segítenél felszállni?
-Persze.-egyezett bele Tim és feldobott Jazz hátára.
-Köszi, innen már menni fog.-mondtam erőltetett vidámsággal.
-Nem fáj a lábad?-kérdezte félénken.
-Nem, semmiség az egész.-nyugtattam meg, bár őrülten hasogatott.
-Akkor jó. De hazafele csak lépésben megyünk. Értettem?
-Igen.-adtam meg magam, de a szívem mélyén örültem, hogy Tim nem kér tőlem többet.
Mikor visszaértünk Kate már végzett az edzéssel és szabad volt a pálya.
-Egy feltétellel mehetsz végig a pályán.-mondta Tim ellentmondást nem tűrő hangon.-Csak egyszer próbálhatod meg és nem többször. Ha végeztél lejáratod és be is hozod.
-Rendben.-válaszoltam.-Akkor megyek is.
Még az akadályok előtt vágtattam pár kört, hogy Jazz újra bemelegedjen. Éreztem rajta hogy nagyon felzaklatták a történtek.
Az első ugrásnál éreztem a lábamba nyilaló fájdalmat de elfojtottam és a többinél már semmi gond nem volt vele. Végig tudtam menni a pályán bár minden akadályból vertem 1-2 rudat. Mikor végeztem megdícsértem Jazz-t és Timhez léptettem.
-Tudom, szörnyű volt!-nyöszörögtem.
-Hát igen.-mondta Tim is.-De nézd a jó oldalát. Nem estél le.
-Ha ezt jó oldalnak vehetjük...-mondtam és folytattam a lejáratást. Magamban jól tudtam, hogy Jazz annyira ideges volt, hogy nem tudott semmire se figyelni.
Megpaskoltam a nyakát, hátha megnyugszik egy kicsit. Engedett a feszességén de még mindig nagyon figyelt és minden zajra megijedt.
Miután végeztem, Timmel együtt leszerszámoztuk Jazz-t. Kíváncsi voltam valamire és most rá is kérdeztem:
-Miért van Jazz-nek ilyen nagy boxa?
-Tudod féltünk, hogy esetleg kárt tesz magában, ezért a mellette lévő boxnak kivágtuk az oldalát és így most 2 boksz Jazzé. Így nagyobb a mozgástere.
-Értem.-gondolkodtam el.-És bevált a terv?
-Igen. De azért így is tud sebet ejteni magán. Ja meg a nyergelése is könnyebb nagyobb boxban.
-Hát talán.-mondtam bizonytalanul.-Azért így sem gyerekjáték.
-Az biztos.-mondta Tim is.
-Te is mész Kate versenyére?-kíváncsiskodtam.
-Persze.-élénkült fel.-Az én tanítványaim is versenyeznek. Pontosabban csak 2, de nekem ez is nagy szó.
-Igen, megértem.-mosolyogtam rá.
Miután végeztünk, biciklire pattantam és meg sem álltam hazáig. Nem akartam, hogy kinevessenek az esésem miatt.
Otthon kellemetlen meglepetés várt. A szüleim ültek az asztalnál eléggé gondterhelt arccal.
-Megjöttem!-mondtam vidáman.
-Gyere ide kicsim!-kiáltott utánam anyu.-Beszélni akarunk veled.
-Ugyan miről?-sétáltam oda hozzájuk.
-A versenyedről.
-Igen?!-kíváncsiskodtam.-Mi van vele?
-Az, hogy visszamondtuk a nevezésed!-közölte a rossz hírt apa.
-Miiii!!!???-üvöltöttem hisztérikusan.-Nem tehetitek ezt velem! Annyit készültem rá.
-Már megtettük.-mondta anyu. -Apád beszélt Sohnnal és azt mondta ma is leestél. De nem ez az első alkalom, de mi erről semmit sem tudtunk. Valaki elfelejtett értesíteni minket.
-Nem tartottam fontosnak.-mondtam sírós hangon.
-Kicsim! Neked az nem fontos, ha leesel a lóról már több mint tizedszerre?!
-Azért annyi még nincs.-próbáltam mentegetőzni.
-Anyádnak még az egy is sok!-próbált viccelődni apu nem sok sikerrel.
-Többet nem lovagolhatsz Jazz-en.-szögezte le anya.-Sajnálom kicsim. Nem akarjuk, hogy összetörd magad!
-Köszönöm hogy ennyire törődtök velem!-üvöltöttem sírva.-Ja bocsi! Ha törődnétek velem akkor inkább támogatnotok kéne! Nem?
-Kicsim!-próbált nyugtatni apu.-Mi pont hogy törődünk veled.
-Hát én nem ezt vettem észre!-kiabáltam oda nekik és kirohantam az ajtón.
Magam sem tudtam hova megyek csak az volt a célom, hogy távol legyek innen.

9.fejezet A laptop

Mikor felkeltem Tim már lent sürgölődött a konyhában. Úgy döntöttem, hogy rendbe szedem magam mielőtt lemegyek. A fürdőbe belépve férfi spray szag csapta meg az orromat.
-Úgy látszik Tim megelőzött.-mondtam ki hangosan amit gondoltam.
-Hát igen!-szólt Tim a hátam mögül.-Tudod aki korán kel mosdót lel.
-Ó, én is megleltem.-mondtam.
-Ez csak tiszta szerencse.-vigyorgott.
-Mit csináltál a konyhában?-kíváncsiskodtam.
-Azt amit más.-válaszolt.
-Szóval tévéztél.-poénkodtam.-Na de tényleg, mit csináltál?
-Reggelit.-mosolygott.-Gondoltam éhes leszel mikor felkelsz.
-Jól gondoltad.-mondtam és kisétáltam a fürdőből egyenesen a konyhába.-Hmm...Tojásrántotta?
-Bizony.-mondta Tim.-Csak ezt az egyet tudom elkészíteni.
-Ezt kár volt mondanod.-vigyorogtam.-Élhettem volna boldogan abban a hitben, hogy mesterszakács vagy!
-Nem akartalak hihetegetni!-mondta mosolyogva.-Na együnk, mert farkaséhes vagyok!
-Oké.-adtam meg magam.-Győzött a kaja.
Megterítettünk és nekiláttunk a tojásrántotta eltüntetésének.
-Jesse McCartney?-kérdezte Tim hirtelen.
-Hm?-értetlenkedtem.
-Ő a kedvenc énekesed?
-Igen.-mondtam.-De honnan tudtad?
-Nem volt nehéz rájönni a szobád falára kiragasztott óriásposzterekből.-válaszolta.-Ja, meg a CD gyűjteményed is irigylésre méltó.
-Turkáltál a CD-im között?-gyanusítottam meg.
-Csak körülnéztem.-mondta.-Nem kellett volna?
-Tőlem azt csinálsz amit akarsz, ha meghallgatod egy számát.-ajánlottam.
-Ezt el kéne fogadnom?
-Nagyon úgy tűnik.-mosolyogtam.
-Jól van.-adta meg magát.-Akkor tedd be valamelyiket. Talán túlélem.
-Túl fogod.-mondtam és felfutottam a kedvenc CD-mért. Mikor Tim belehallgatott elismerte, hogy tényleg jó énekes.
-Akár még egy koncertjére is elmennél?-kérdeztem kíváncsian.
-Ha fizetnek érte, simán.-poénkodott.-Na de menjünk el a laptopért. Már lefoglaltattam és minket várnak.
-Egy pillanat és indulhatunk csak felkapok valami ruhát!-hadartam és már indultam is a szobám felé.
Egy csőnaci és egy szürke felső mellett döntöttem. Mikor kész voltam Tim már a lépcsőfeljárónál várt.
-Induljunk csajszi, mert még megveszik előttünk!-kiabálta.
-Megyek!-mondtam.-Csak még be kell tennem a pénzt a tárcámba!
-Akkor hajrá!-mondta.-Kint várlak a kocsiban!
Mikor végeztem lerohantam a lépcsőn, felvettem a tornacipőm és már indultunk is. A boltban az eladó kicsit mérges volt ránk hogy ennyit késtünk. Tim kimagyarázta magát azzal, hogy a nők annyit tudnak készülődni. Erre a kijelentésre jól oldalbaböktem, mire az eladó hangos vihogásban tört ki.
-Jól van.-mondta már-már kedvesen a férfi.-Akkor foglalkozzunk az anyagiakkal.
-Jellemző. A férfiaknak mindig a pénzen jár az esze.-gondoltam magamban. Tim-el odaadtuk azt a nem kis összeget amit a laptopért kért..A férfi elmagyarázta, hogy telepítsük fel rá a programokat. Tim lázasan bólogatott, bár szerintem ezeket már rég tudta. Becsomagolta a gépet és indulhattunk is haza. A kocsiban azért rákérdeztem:
-Te mindent tudtál amit az eladó elmondott ugye?
-Igen, csak nem akartam megsérteni.-mondta Tim.-Annyira beleélte magát az oktatásba, hogy vétek lett volna közbeszólni.
-Szerintem tanárnak készült csak nem vették fel az egyetemre.-viccelődtem.
-Valahogy úgy.-nevetett Tim is.
Otthon feltettük a pendrive-ról az adatokat a gépre és mikor végeztünk meglepődve tapasztaltam, hogy olyan mint a régi.
-Esetleg volt rajta valamilyen karcolás, vagy ilyesmi?-kérdezte Tim.
-Nem, dehogyis.-válaszoltam.-Apu úgy vigyázott rá, mintha porcelánból lenne. Ha megtudná, hogy ellopták...-nem tudtam befejezni a mondatot mert Zack lépett be az ajtón. Teljesen elfelejtettem, hogy mostanában fog hazajönni. Sőt talán azt is elfelejtettem, hogy az öcsém...
-Mit loptak el?-kíváncsiskodott. Az az éles hallása...Néha megőrít.
-Az istállóból 1-2 szerszámot.-hazudott Tim szemrebbenés nélkül.
-És kinek nem kéne megtudnia?-folytatta a faggatást Zack.
-Nem mindegy az neked?!-ripakodtam rá.
-De az.-mondta Zack.-De úgy érzem, hogy most átvertek.
-Hát akkor rosszul érzed!-mondtam nyugodtan, pedig legszívesebben ordítottam volna vele. Ha megtudja, hogy ellopták a laptopot tuti beárul.
-Na ki vele!-mosolygott sejtelmesen.-Mit loptek el? Nem mondom el apuéknak.
-A laptopot!-adta meg magát Tim.
-Tim!-kiáltottam rá.
-Mi van?-vágott ártatlan képet.-Azt mondta, hogy tartja a száját.
-Csak mondta.-morgolódtam.-Ennyi, kész, én le leszek nyakazva.
-Nyugi nővérkém nem mondom el!-vigyorgott Zack.-Csak vegyetek be a buliba.
-Nincs itt semmilyen buli.-állítottam le az öcsémet.-Annyi az egész, hogy vettünk apunak egy új laptopot és feltettük rá a programjait a pendrive-ról. Ennyi.
-Értem.-mondta selytelmesen.-Valamit biztos elfelejtettetek.
-Ugyan mit?-kérdezte már Tim is gyanakvással a hangjában.
-Elmondom, ha elmeséled a hugodnak, milyen nagyszerű srác vagyok és hogy én mentettelek ki titeket a balhéból.-ajánlotta Timnek.
-Bejön neked a hugom?-lepődött meg Tim.
-Aha.-válaszolt vidáman Zack.-Csini csajszi.
-Inkább egy bestia!-mormogta magában Tim.-Jól van megemlítem neki. Csak mondd el mit hagytunk ki!
-Jól van.-egyezett bele Zack.-Tettetek jelszót a gépre?
-Nem.-hökkent meg Tim.-Tényleg. Apának is van rajta.
-És honnan tudjuk meg hogy mi a jelszava?-kérdeztem.
-Én tudom.-vigyorgott Zack.-Egyszer apu a rossz helyre írta be a jelszavát én meg pont láttam.
-És mi az?-kérdezte izgatottan Tim.
-Tudod jó lenne ha a hugod beszélgetne velem meg ilyesmi.-ajánlotta Zack.
-Meglesz, csak mondd már a jelszót.-idegeskedett Tim.
-Álomhajó.-kuncogott Zack.
-Ilyen hülye jelszót...-vontam meg a vállam.
-A cég adja meg a jelszavakat, nem szabadon választható.-oktatott Tim.
-Te tényleg zseni vagy!-álmélkodtam.
-Mondták már.-vigyorgott. -Amugy meg apa sokat mesél...-nem tudta befejezni a mondatot mert megcsörrent a mobilja.
Még telefonon át is hallottam azt a rikácsoló hangot. Kate hívta. Tim elkezdett mentegetőzni, hogy most nem tudnak találkozni mert nagyon elfoglalt, de Kate nem adta meg magát.
Mikor Tim letette hozzánk fordult:
-Bocsi, de mennem kell.Kate nagyon ideges, hogy hétvégén nem vagyok vele és...-kezdett bele a mentegetőzésbe.
-Nem kell magyarázkodnod.-állítottam le.-A barátnőd veled akar lenni és ez így jó. Menj csak!
-Köszi.-mosolygott rám kedvesen.-Akkor nekem mennem kell. El ne felejtsd a holnapi lovaglóórádat.
-Hogy tudnám elfelejteni!-mondtam és kiviharzott az ajtón.
-Rendes fiú ez a Tim!-állapította meg Zack.
-Ezt mindig is tudtam...-mondtam és felvonultam a szobámba álmodozni.

8.fejezet. Barátok...Vagy annál több?

A kocsiban ülve rám tört a bűntudat. Elmendtem otthonról mikor ezt anya határozottan megtiltotta.
Még Tim viccelődése sem tudta elterelni a gondolataimat.
-Mi van csajszi!-próbált felvidítani.-Tudom, hogy most inkább lovagolnál, de azért elviselhető vagyok. Nem?
-Jaj Tim.-nyöszörögtem.-Veled semmi gond sincs. Örülök, hogy együtt megyünk moziba csak...
-Mi csak...?-kérdezte.
-Tudod egy rablóbanda garázdálkodik a városban és a szomszédok gyanús alakokat láttak az utcánkban sétálgatni.
-Áh értem-esett le neki.-Szóval félsz, hogy kirabolják a házatokat.
-Valahogy úgy...-mondtam.-Ezért is hagytam égve a villanyokat.
-Okos kislány!-dícsért meg.-De akkor nem kellett volna inkább otthon maradnod?
-De lehet.-bizonytalanodtam el.
-Akkor visszavihetlek ha akarod.-tett egy ajánlatott Tim, amit más esetben rögtön elutasítottam volna de most eltöprengtem rajta.
-Hát nem is tudom...-gondolkodtam el.-Lehet, hogy ha otthon lennék akkor is betörnének és én nem tehetnék ellene semmit vagy még észre se venném.
-Ez is igaz.-mondta kedvesen.-De megérkeztünk. Most dönts, mert mindjárt kezdődik a vetítés.
-Maradjunk.-határoztam el.-Nem akarom kihagyni a világ legjobb filmjét.
-Ez a beszéd!-örült meg.-Akkor menjünk. -Én megveszem a jegyeket, addig te vennél popcorn-t?
-Persze!-mondtam és indultam volna a büfé felé de visszahúzott.-Nem képzeled, hogy te fogsz fizetni ugye?-s azzal a kezembe nyomta a tárcáját.
-Ne már!-siránkoztam.-Ha mindent te akarsz megvenni a nap végére nem marad egy vasad se!
-Ó szóval kifosztasz?!-nevetett fel.-Na menj már!
-Hova?-értetlenkedtem.
-A büfébe!-mondta.-Tudod egy kis bódé büfe felirattal.
-Kackac.-mondtam.-De ha nálam lesz a tárcád te mivel fizetsz?
-Már kivettem belőle a jegyek árát.-válaszolta és meglengette a bankókat a kezáben.-Majd ha egyszer elindulsz hívj fel!
-Jójó, megyek már.-egyeztem bele.Kinyitottam a barna bőr bukszát és kipottyant belőle Tim személyije. Még a hivatalos képeken is olyan jól festett. Felvettem a kártyát és visszatettem a tárcába. Aztán odasétáltam a büféhez és vettem egy páros menüt. A kiszolgálólány cinkosan rám mosolygott és megkérdezte, hogy nem adhat-e LOVE feliratú szivecskés szívószálakat. Kicsit félreérthette a helyzetet. Azt gondolta, hogy én meg Tim...Micsoda hülyeség! Timnek barátnője van.
-Sarah!-kiáltotta Tim a mozi bejárata elől.-Lekéssük a filmet!
Nem is vettem észre, hogy csak egy helyben állok és nem mozdulok. Odafutottam Timhez aki elvette tőlem az üdítőket és bementünk a terembe. A reklámok vetítése már elkezdődött de még le tudtunk ülni a film kezdete előtt.
-Éppen jókor!-mondta Tim.
-És ezt is nekem köszönheted.-kacérkodtam.-Nélkülem még 5 órát várhattál volna a kezdésig.
-Nélküled?!-ripakodott rám Tim kedvesen.-Majdnem lekéstük miattad...
Nem tudtam visszavágni, mert a mögöttünk ülők ránkszóltak, hogy maradjunk csendben. Azért még egy cinkos pillantást küldtem Tim felé aki egy halk kacajjal válaszolt.
A film nagyon jó volt. Nekem főleg a romantikus részek tetszettek, de velem ellentétben Timnek a harc tetszett jobban.
-Ez irtó jó volt!-vigyorgott mikor kiértünk a teremből.-Most akkor jöhet egy pizza?
-Hát...-bizonytalankodtam.-Nem tudom te hogy vagy vele de én tele vagyok popcorn-al és cola-val.
Egy pizza már nem férne belém.
-Most, hogy mondod én se vagyok éhes.
-Akkor meg mért kérdezted?-értetlenkedtem.
-Mert ez volt a terv és nem akartam eltérni tőle.
-Akkor valószinüleg a terv volt a rossz.-vigyorogtam rá.-És mi lenne ha átírnánk?
-Az attól függ...Mit kellene csinálnom?-kíváncsiskodott.
-Egész egyszerű.-kezdtem.-Először be kéne ülni a kocsiba és elhajtani velem a házunkig. Ott leülni és enni egy fagyit.
-És mi lenne benne a különleges?
-Óh...-gondolkodtam el.-Meghallgathatnád a kedvenc énekesemet.
-Benne vagyok. Kíváncsi vagyok a csajok álmára.
-Honnan tudtad, hogy fiú?-kérdeztem hirtelen de rögtön megbántam.
-2 okom is volt rá, hogy azt feltételezzem, hogy nem lány.-mondta sejtelmesen.-Először is, az, hogy a kedvenc énekes a lányoknál általában fiú.
-És a másik?-kérdeztem.
-Az, hogy azt mondtad, hogy énekesemet és nem énekesnőmet.
-Kész zseni vagy!-bögtem oldalba.-Na akkor megyünk?
-Persze!-s azzal a kijárat felé vettük az irányt.
Egész úton azon izgultam, hogy egyben van-e még a házunk. Mikor megérkeztünk megnyugodtam.
-Nem járt itt senki.-mondtam.
-Szerintem valaki mégis.-vonakodott Tim.
-Miből gondolod?-kérdeztem.
-Te bezártad az ajtót és most nyitva van.-mondta. Ránéztem a bejárati ajtóra és tényleg. Az ajtó résnyira nyitva állt, a zárunk meg fel volt feszítve.
-Végem van!-siránkodtam.
-Addig még nem amíg nem tudjuk meg, hogy mit vittek el.
-Akkor nézzük meg, hogy csak a kezemet fogják levágni vagy a nyakamat is!-és megindultam az ajtó felé.
-Állj meg!-szólt utánam Tim.-Hadd menjek én előbb. Félek, hátha valami bajod esik.-s elment mellettem és belépett a házba. Követtem de nem vettem észre semmi furcsát.
-Látsz valamit ami hiányzik?-kérdezte.
-Pillanat.-haboztam, körül kellett néznem egy kicsit.-A laptopot!-kiáltottam rémülten. Bámultam az üres helyet az asztalon ahol a laptopnak kellett volna lennie.
-És más valamit?-kérdezte Tim aggódva.
-A földszintről talán mást nem de az emeletről még lehet. Felmentünk a szobákhoz, de onnan nem hiányzott semmi. Legalábbis nekünk nem tűnt fel.
-Egyértelműen a nyakam bánja.-jelentettem ki.
-Ne hülyülj!-csikizett meg Tim. Rögtön elkezdtem nevetni, mert a csikizéstől mindig röhögőrohamot kapok.-Lehet másik laptopot venni!
Megcsörrent a telefon. A kijelzőn láttam, hogy anyu hív.
-Mit mondjak anyának?-fordultam tanácsért Timhez.
-Azt, hogy nincs semmi baj!-válaszolt.-Van egy tervem.
-Ha te mondod!-adtam meg magam és felvettem a telefont. Úgy 2 percig tárgyaltunk anyával és letettem.
-Csak tudni akarta, hogy nincs-e semmi baj.-mondtam .-Jah és azt mondta, hogy csak holnap után jönnek meg.
-Szuper!-lelkesedett Tim.
-Nagyon!-mondtam letörve.-2 éjszakát kell végig rettegnem egyedül.
-Nem azért.-simogatott meg.-A tervem az hogy veszünk egy laptopot. Ugyanolyat, mint amilyen apukádnak volt. Mindent visszatelepítünk rá ami rajta volt. Fel se fog tűnni neki.
-De nem tudom mi volt rajta.-siránkoztam.
-De azt azért tudod, hogy milyen laptopja volt?
-Persze!-válaszoltam.-Azért annyira nem vagyok sötét.
-Jól van na!-adta meg magát.-Apukádnak biztos van egy pendrive-ja amin minden fent van. Vagyis az ami a laptopon fenn volt.
-Tényleg!-lelkesedtem fel.-Egyszer mondta is, hogy mindig felteszi a programokat meg minden fontos dolgot a pendrive-ra.Arra az esetre, ha elveszne meglegyen.
-Szuper!-vigyorgott Tim.-Ha ez megvan fel se fog tűnni neki, hogy kicseréltük a gépet. Tudod hol a pendrive?
-Igen.-válaszoltam-De honnan tudtad, hogy minden rajta van a pendrive-ján?
-Tudod apukám ugyanott dolgozik ahlo a tiéd.-kezdte.-És kötelességük feltenni az adatokat egy pendrive-ra. Ez olyan szabály.
-Egy Einstein veszett el benned!-dícsértem.
-Lehet, de nagyon mélyen.-poénkodott.
-Köszi mindent.-mondtam.-De nincs pénzem egy ilyen drága laptopra. Sőt semmilyen laptopra nincs pénzem.
-Majd én adok.-ajánlotta fel.
-Nem azt nem fogadhatom el.-utasítottam vissza.
-De később megadnád.-mondta.- Tegyük fel, hogy ez egy kölcsön.
-És kamatot is felszámolsz?-viccelődtem.
-Hát...-gondolkodott.-Attól függ ki akarna kölcsönt tőlem.
-Egy kedves lány aki nem utolsó sorban a barátod és te vagy az oktatója.
-Áh, ha ő akkor nem.-mondta vidáman.-Akkor benne vagy?
-Igen.-mondtam.-Nagyon köszönöm, nemsokára visszafizetem.
-Nem kell annyira sietni.-mondta.
-De ezt a pénzt akár egy lóra is költhetnéd.-sóhajtottam fel.
-Az biztos.-nyöszörgött vidáman.-De elsők a barátok nem? Aztán meg miattam nem maradtál itthon.
-Jól van na!-vigyorogtam.-De most menned kéne. Biztos aggódnak miattad.
-Azt hiszed, hogy magadra hagynálak mikor ennyire félsz.
-Én nem félek.-hárítottam.
-Tényleg? Nem is tudom ki mondta az imént hogy 2 éjszakát fog végig rettegni.
-Lehet hogy én voltam.-adtam meg magam.-Talán egy kicsit félek.
-Ha akarod itt maradok, de ha nem csak szólj és megyek.
-Önző lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy maradj-kérdeztem félénken.
-Nem.-mondta.-Pont arra várok, hogy azt mondd.
-Akkor ezt megbeszéltük.-vidultam fel.-Köszönök mindent Tim. Majd egyszer meghálálom.
-Szavadon foglak-nevetett.
Az este következő részében bepótoltuk a fagyizást és laptopot kerestünk apának. Egy elektronikai boltban meg is találtuk nem kis pénzért. Timmel összevetettük az összeget azzal hogy mennyink van és megkönnyebbülve láttuk, hogy épp elég lesz.
Olyan 2 óra felé elálmosodtunk és mondtam Timnek, hogy menjen el fürödni addig én megvetem az ágyát. Miután lefürdött én is beálltam a zuhany alá és 3 órára már ágyban voltunk. Jobban mondva én ágyban Tim matracon.
-Mégegyszer köszi mindent!-hálálkodtam.
-Semmiség az egész.-mondta Tim.-Na jó éjszakát! Kérsz egy jó éjt puszit?
-Attól függ ki adja!-mondtam.
-Hát én!-poénkodott.
-Jó éjt!-hárítottam.
-Neked is.-mondta nevetve.-Nem tudom fogsz-e aludni jó éjt puszi nélkül!
-Majd megpróbálok!-nevettem. Szívesen mondtam volna, hogy kérek egy puszit de tudtam, hogy Timnek barátnője van. Ja és az a barátnő nem más mint Kate.